Somogy megye területe a Balaton déli partjától az országhatárig (gyakorlatilag a Dráváig) húzódik. A terület három jellegzetes tájegységre tagozódik.
A terület északi, sík területsávja a Balaton-medence része. Ez a terület a tó közvetlen vízgyűjtő területét és az ehhez tartozó berekterületeket foglalja magába. A megye nyugati és déli területei a Belső-Somogyi lankás dombság területhez tartoznak. Az északkeleti területek Külső-Somogy dombvidékéhez tartoznak.
A megye földtanilag viszonylag homogén képet mutat. Somogy megye vízgazdálkodását a megye természetes adottságai befolyásolják. A természeti adottságok közül a hidrológiai adottságot a felszín alatti vizek, a talajvizek, az artézi vizek és a felszíni vizek határozzák meg.
A megye területe 6.035 km2, lakosainak száma 330.000 fő. A lakósűrűség igen alacsony, 55 fő/km2. A megye gazdaságát a Balaton közeli területeken az idegenforgalom, másutt a mezőgazdasági termelés határozza meg. Számottevő ipar csak a megyeszékhelyen, Kaposváron van.
A vízellátás és a szennyvízkezelés problémái a megye egészére vetítve a terület földrajzilag osztott részeiből, továbbá a különféle gazdasági ágazatok eltérő súlyából adódnak.
Az egyes vízfajták – a felszíni és a felszín alatti vizek – felhasználásánál, illetve a felhasználás engedélyezésénél a pótlódás körülményeit, idejét alapvetően figyelembe kell venni, hiszen a víznek, mint természeti kincsnek az okszerű felhasználása ezt feltételezi. A különböző vízfajták meghatározó értékét a vízkészlet járulékon keresztül lehet a felhasználó felé közvetíteni, és ennek segítségével lehet ösztönözni a célszerű felhasználást.
A vízgazdálkodás fejlesztése a megyében a készletek és igények egyensúlyának biztosítását kell, hogy szolgálja. Ehhez alapvetően ismerni kell a rendelkezésre álló készleteket, a hasznosíthatóságot meghatározó minőségi paraméterekkel együtt, valamint az igények várható alakulását.
Somogy megye településeinek vízellátására az egészséges vezetékes ivóvízellátás az utóbbi 15-20 évben – helyi vagy regionális vízbázisra támaszkodva – felszíni illetve felszín alatti vizekből kiépült. A megye ellátásának mennyiségi korlátai –figyelembe véve a várható felhasználások változásait– gyakorlatilag nincsenek, azonban a vízkészletek fokozott védelme, a minőség biztosítása kerül előtérbe a vízellátás-fejlesztési feladatok körében. A továbbiakban a vízellátás helyzetének vizsgálata során elsődlegesen a minőségi kérdések kapnak hangsúlyt.
A megye vízellátásának áttekintő értékeléséhez a Dél-Dunántúli Régió adataival való összevetés szolgál alapul. A Dél-Dunántúli Régióról készített statisztikai értékelés (KSH 2000.) megállapításai szerint a Dél-Dunántúl vízellátási mutatói többnyire kedvezőtlenebbek, mint az országos adatok. A közüzemi ivóvízvezeték hálózat a régió minden kistérségében kiépült, az utóbbi 15 évben kb. 32 %-al növekedett a hálózat hossza. Az elmúlt 10 évben a hálózatba bekapcsolt lakások aránya a Dél-Dunántúlon 86 %-ról 93 %-ra emelkedett. A közüzemi vízhálózatba bekapcsolt lakások aránya a régió három megyéjében az alábbiak szerint alakult:
1. számú táblázat. A régió vízellátása
|
Megye |
Közüzemi
vízhálózatba bekapcsolt lakások aránya % |
Egy
lakosra jutó évi vízfogyasztás (m3) |
|
Baranya |
95,3 |
28,6 |
|
Somogy |
91,5 |
30,4 |
|
Tolna |
91,1 |
27,2 |
|
Dél-Dunántúli Régió összesen |
93,0 |
28,9 |
Forrás: KSH, 2000.
Megjegyzés:
- Az adatok 1998-ra vonatkoznak.
- Az egy lakosra jutó évi vízfogyasztás értéke a háztartásoknak szolgáltatott vízből számított.
A megye településeinek vízellátása legnagyobb részben a pleisztocén, illetve a pannon rétegek vízkincsére alapozott vízművekkel történik. Emellett szükséges a felszíni vízkivétellel nyert vízmennyiséget (Balaton vízkivétel) is vizsgálni. A más felszín alatti vízkészletből (talajvíz) kitermelt vízmennyiség is a vízellátás része, de ez a mennyiség a rétegvízből és a felszíni vízből nyert vízhez képest elenyésző mennyiségű.
A mennyiségi felhasználást a vízfelhasználás célterületei szerint az alábbi, 2. számú táblázatban foglaljuk össze a Dél-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság 2000. évi adatai alapján:
2. számú táblázat. A mennyiségi felhasználás mértéke a vízfelhasználás célterületein
|
Vízfelhasználás
célterületei |
Vízfelhasználás
mennyisége (em3) |
Aránya
(%) |
|
kommunális |
9.986 |
73,2 |
|
mezőgazdasági |
760 |
5,5 |
|
ipari |
558 |
4,2 |
|
szolgáltatás |
2.331 |
17,1 |
|
Összes vízfelhasználás |
13.635 |
100,0 |
A táblázat adataiból látható, hogy az ivóvízből meghatározó vízfelhasználás a kommunális célú használat.
Kommunális vízellátás
Somogy megye vízellátási helyzete az aprófalvas településszerkezet és a Balaton által nyújtott természeti adottságok miatt sajátságos.
A korábbi időszakok nagymértékű vízműépítési programjának eredményeként a megye vízellátásának helyzete napjainkra nagyon kedvezően alakult. Ezt a helyzetet tükrözik a vízellátás általános mutatói is. A megye minden településén biztosított a közműves vízellátás, az ellátottsági mutató mintegy 97%-os. A megye vízellátásának fejlődését és jelenlegi helyzetét a következő, 3. számú táblázat szemlélteti:
3. számú táblázat. A megye vízellátásának fejlődése és jelenlegi helyzete
|
|
1985 |
1990 |
1995 |
2000 |
|
Városok |
93 % |
95 % |
97 % |
98 % |
|
Községek |
60 % |
69 % |
79 % |
89 % |
|
Megye összesen |
72 % |
82 % |
88 % |
97 % |
|
Ellátott települések (db) |
134 |
207 |
235 |
244 |
Megjegyzés: Az ellátottsági arányok kerekítetten szerepelnek.
A településeken a közüzemi vízellátás biztosított, a megye mind a 244 településén üzemel vízmű. A meglévő vízművek kapacitása és kiépítettsége is általában megfelelőnek tekinthető, további fejlesztést elsősorban a vízkezeléssel kapcsolatos feladatok megoldása igényel. Az ellátásba újabban bevont településrészek zöme viszonylag kis lélekszámú, így ezen területek bekapcsolása az ivóvízellátásba a megyei szintű ellátottsági mutatószám lényeges változását nem eredményezte.
A vízellátás mindenkori helyzete szorosan összefügg a térség településszerkezeti, és hidrogeológiai viszonyaival. Somogy megyében az előbbi tényező meglehetősen kedvezőtlennek minősíthető. A sűrűn beépített, aprófalvas településszerkezet – párosulva a kedvezőtlen hidrogeológiai adottságokkal – nagyszámú vízmű kiépítését tette szükségessé.
A megye valamennyi települése rendelkezik vezetékes vízellátással. A főnyomó- és elosztóvezeték hálózat mindösszesen 3.292 km. A közüzemi vízhálózatba bekapcsolt lakások száma 121.756 db, ami 1985-höz képest mintegy 40 %-os növekedést jelent. Az 1999. évben szolgáltatott ivóvíz mennyisége 13.635 em3 volt, melyből a lakosságnak 9.986 em3-t szolgáltattak. Az elmúlt 15 évben a legmagasabb ivóvíz felhasználás 1990-ben volt, a jelenlegi vízfelhasználás ehhez az évhez képest kb. 45 %-os csökkenést mutat. A megyében közegészségügyileg nem megfelelő ivóvízzel rendelkező település nincs, ezért szervezett ivóvízszállítást nem végeznek. A megyében a vízellátást üzemeltető szervezetek száma nyolc, a ténylegesen felhasznált ivóvíz mennyisége 2000. évben 1.186.921 m3 volt, az engedélyezett mennyiség 1.940.222 m3.
A megye kistérségein belül a közüzemi vízhálózatba bekapcsolt lakások aránya az alábbi, 4. számú táblázat szerinti értékeket mutatja:
4. számú táblázat. Kistérségi adatok
|
Kistérség |
Átlagos
vízellátási arány % |
Egy
lakosra jutó évi vízfogyasztás (m3) |
|
Barcsi |
91,0 |
23 |
|
Csurgói |
83,6 |
22 |
|
Fonyódi |
95,3 |
47 |
|
Kaposvári |
91,8 |
29 |
|
Lengyeltóti |
85,1 |
23 |
|
Marcali |
91,2 |
22 |
|
Nagyatádi |
90,0 |
25 |
|
Siófoki |
95,7 |
43 |
|
Tabi |
91,8 |
20 |
|
Megye |
91,8 |
30 |
Forrás: KSH, Statisztikai Évkönyv, 2000. évi kiadás
A fenti táblázatból megállapítható, hogy a Csurgói és a Lengyeltóti kistérség településeinek átlagos vízellátottsága jelentősen eltér a többi kistérségtől. A Fonyódi és Siófoki kistérségben az egy lakosra jutó évi vízfogyasztás a Balaton üdülőkörzetében tapasztalható időszakos üdülési célú vízfelhasználás miatt jóval magasabb, mint a megye többi kistérségében mért adatok alapján számított átlagos vízfogyasztási érték.
A megyei sajátosságok a vízművek kialakítása során is éreztették hatásukat. Ennek következtében a megyében sok vízmű üzemel oly módon, hogy a közös vízbázis több (2-3), általában kis lakosszámú település vízellátását biztosítja. A regionális távvezetékek körzetében szintén tapasztalható a jobb ellátási biztonságot jelentő vízbázishoz csatlakozó kistérségi rendszerek kialakulása (pl. Marcali, vagy a balatoni üdülő terület háttértelepülései esetében).
Az üzemelő vízellátó rendszerek jellegét és a további fejlesztések lehetőségeit jelentősen befolyásolják a rendelkezésre álló vízkészletek mennyiségi és minőségi jellemzői, valamint a vízigények területi megoszlása. A helyi vízbázis kialakítására alkalmas területeken sok esetben a kedvezőtlen vízminőség okoz problémát. A megyeszékhelyen, és a megye belső területein az igények jelentősen meghaladták a helyi vízbázis kapacitását.
További problémákat vetett fel, hogy a mennyiségi és minőségi követelmények kielégítése egyre kevésbé volt biztosítható a települések közelében lévő vízbázisokból - különösen a Balatoni üdülőterület térségében-, valamint a kitermelt víz minősége egyre nagyobb arányú (bonyolultabb) vízkezelési feladat elvégzését tette szükségessé.
Somogy megye területén egy regionális vízmű is üzemel, a DRV Rt. Rajta kívül a Multiline Kft. és a VízCoop Kft. is több térségben üzemeltet önálló vagy kistérségi vízművet és hálózatot. Vannak más önálló, az önkormányzatok által üzemeltetett vízművek is, közöttük legnagyobb a Kaposvári Vízmű Kft.
A regionális vízellátó rendszereket és kaposvári kistérségi rendszert az alábbiakban röviden ismertetjük, mivel ez a négy rendszer szállítja a megye ivóvíz szükségletének meghatározó részét.
A Nyugat-balatoni Regionális Vízmű a Balatonboglártól Balatonújlakig terjedő partszakasz településeit látja el a Balatonból, mint felszíni vízből. Korábban kapacitásának közel egészét kihasználva üzemelt, az elmúlt években azonban a vízfogyasztás jelentős mértékben visszaesett. A rendelkezésre álló kapacitás figyelembevételével megállapítható. hogy a vízmű területén az ivóvízellátás megfelelő szinten biztosított.
A Délkelet-balatoni Regionális Vízmű a Balatonkenesétől Balatonöszödig terjedő partszakasz településeit látja el egységes összekapcsolt rendszerben. A regionális vízmű legfőbb vízbázisa a Balaton. A rendelkezésre álló szabad kapacitás szempontjából a rendszer még kedvezőbb képet mutat, mint a Nyugat-balatoni Regionális Vízmű.
Mindezek azt eredményezték, hogy napjainkra a megyében a vízellátás struktúrájában a regionális művek meghatározó szerepet töltenek be. Közülük kettő – a Nyugat-balatoni Regionális Vízmű, és a Délkelet-balatoni Regionális Vízmű – a Balaton déli partján lévő üdülőterület vízellátásának biztosítására került kiépítésre.
A megye harmadik jelentős regionális vízellátórendszere volt a - Fonyód-kaposvári regionális rendszer, mellyel kapcsolatban több kérdés, illetve probléma merült föl. A regionális rendszer a megyeszékhely vízellátásában korábban jelentős szerepet játszott, azonban a vízellátó rendszer jelenleg üzemen kívül van, ugyanis az ellátó rendszeren található fogyasztókat más vízbázisból elégítik ki.
A kaposvári vízellátó rendszer biztosítja a megye legnagyobb vízellátását igénylő városának, a megyeszékhelynek, Kaposvárnak a vízellátását. A lakosság kb. 15 %-a él itt, ezért vízellátásának jellemzőit néhány gondolattal kiemeljük.
A város vízbázisai mélység szerint öt jó vízadó szintre különíthetők a felszíntől a legalsó hideg-vizesnek tekinthető 300-45 m-es szintig.
A vízellátó rendszer főbb elemei:
1.) Kaposvár
2.) Juta (és Kaposvár – Kaposfüred egyrésze),
3.) Kaposhomok,
4.) Zselickislak.
A városi vízműtelepek egyes kútjaiból származó vizek a terület vízföldtani adottságainak megfelelően az ivóvízre vonatkozóan határértéket meghaladó mértékben vas és mangántartalmúak. A probléma megoldására 1996-ban vas-mangántalanító rendszerek kiépítése kezdődött meg, végleges üzembe helyezése 1998 év nyarára megtörtént.
A vízrendszer-korszerűsítés elemei a következők voltak:
¨ I. ütem IV. számú vízműtelep (Fácános), VI. számú vízműtelep (Sántos).
¨ II. ütem VII. számú vízműtelep (Szigetvári út), Töröcskei vízmű, Iszák utcai vízmű.
¨ III. ütem II. számú vízműtelep (Cseri).
A város ivóvízbázisai közül a Fácánosi és a Füredi úti vízmű fokozottan veszélyeztetett. A Füredi úti vízműnél végleges megoldást valószínűleg a sekély mélységű rétegek felhagyása jelent. A sántosi oxidációs tavak mellett üzemelő mélyfúrású kút vízminőségének folyamatos ellenőrzése szükséges, a szennyezés lehetősége miatt, esetleges beavatkozás megtétele érdekében.
A korábbi években a jelentősebb vízigényeknek megfelelő intenzív vízkivétel miatt kialakult depresszió a vízigények csökkenésével mérséklődni látszik.
A fejlesztések során a megye vízellátásában alapvetően új helyzetet teremtett az önkormányzati törvény azzal, hogy a lakosság egészséges ivóvízzel történő ellátását az önkormányzatok kötelezően megoldandó feladatává tette. Ennek elérése érdekében az elmúlt években igen nagy volumenű vízműépítési program került megvalósításra jelentős állami támogatással, ugyanis az önkormányzatok által biztosítható saját erő csak a cél– és címzett támogatással, valamint a Vízügyi Alap támogatásával kiegészítve tette lehetővé a szükséges beruházások megvalósítását.
A jelentősebb vízművek jellemző kapacitási adatait, valamint az ezekhez kapcsolódó tényleges fogyasztásokat az 5. számú táblázat tartalmazza.
5. számú táblázat.
|
Vízművek |
Kitermelt
nyersvíz (em3/év) |
Szolgáltatott
víz (em3/év) |
Átlagos
vízfogyasztás (m3/d) |
|
|
Téli |
Nyári |
|||
|
DRV Rt. Dél-Balatoni Üzemigazgatósága |
|
|
|
|
|
Tab Vízmű |
308 |
290 |
783 |
823 |
|
Délkelet-Balatoni Regionális Vízmű |
5841* |
5500 |
12346 |
20439 |
|
Nyugat-Balatoni Regionális Vízmű |
3749* |
3300 |
6380 |
14036 |
|
Kaposvári Vízművek Kft. |
4129 |
3126 |
10816 |
11872 |
|
MULTILINE Kommunális Szolgáltató Kft. |
780 |
643 |
1603 |
4656 |
|
Dél-Zalai Víz- Csatornamű Vállalat |
384 |
249 |
1023 |
1093 |
|
BITT Kft. |
Adatot nem szolgáltatott |
|||
|
VízCOOP Kft. |
Adatot nem szolgáltatott |
|||
*Felszíni vízkivétel
Forrás: A vízművek adatszolgáltatása
A vízművek adatszolgáltatásaiból az ellátott településeket az alábbi, 6. számú táblázatban adjuk meg:
A Dunántúli Regionális Vízmű Rt. a három vízműve az alábbi településeket látja el:
6. számú táblázat. DRV Rt. Dél-Balatoni Üzemigazgatósága ellátási területe
|
Tab
Vízmű |
Dél-kelet
Balatoni Regionális Vízmű (Balatonszéplaki Vízmű) |
Nyugat
Balatoni Regionális Vízmű |
|
Tab |
Balatonszárszó |
Fonyód |
|
Zala |
Balatonföldvár |
Ordacsehi |
|
|
Zamárdi |
Balatonboglár |
|
|
Szántód |
Balatonlelle |
|
|
Teleki |
Balatonszemes |
|
|
Szólád |
Balatonöszöd |
|
|
Kötcse |
Balatonfenyves |
|
|
Nagycsepely |
Balatonmária |
|
|
Kőrőshegy |
Balatonkeresztúr |
|
|
Balatonendréd |
Balatonújlak |
|
|
Ságvár |
Kéthely (részben) |
|
|
Som |
Marcali (részben) |
|
|
Nyim |
|
|
|
Nagyberény |
|
|
|
Balatonszabadi |
|
|
|
Siójut |
|
|
|
Siófok |
|
A Kaposvári Vízművek Kft. által ellátott települések: Kaposvár, Kaposfüred, Toponár, Töröcske, Juta, Kaposhomok, Zselickislak.
Dél-Zalai Víz-Csatornamű Vállalat által ellátott települések: Csurgó-Szenta Kistérségi Vízmű, Csurgónagymarton, Somogycsicsó, Inke önálló vízművek.
A MULTILINE Kommunális Szolgáltató Kft. által ellátott települések: Nagyberki-Mosdós Kistérségi vízmű, Somogysárd-Újvárfalva Kistérségi vízmű, Szenna-Kaposszerdahely Kistérségi vízmű, Szentbalázs-Cserénfa Kistérségi vízmű, Zákány-Őrtilos Kistérségi vízmű, Alsóbogát, Baté, Bodrog, Büssü, Kercseliget, Nemeskisfalud, Orci, Sántos, Somogyjád, Szentmihályhegy, Szenyér, Taszár, Táska, Gyékényes, Edde önálló vízművek.
A meglévő vízművek kiépítettsége és kapacitása általában megfelelőnek tekinthető. Szükséges azonban azt is megemlíteni, hogy az elmúlt évek során a vízfogyasztás folyamatosan és jelentős mértékben csökkent (bár az üzemeltetői tapasztalatok szerint a csökkenés üteme lelassult), ami szorosan összefügg a vízdíjak alakulásával, és a fogyasztói szokások megváltozásával. Néhol a fajlagos vízfogyasztás csökkenése elérte a 15-20 %-ot is. Nagyon sokan a költségeik megtakarítása érdekében a telkükön lévő ásott kutakat vették újra használatba (elsősorban öntözésre).
A vízellátás kérdéseit vizsgálva további fontos momentumként kell számításba venni, hogy a múltban lezajlott társadalmi gazdasági változások alapvetően érintették a vízellátás szerkezeti felépítését is.
Somogy megyében a vízellátás szintje megfelel az elvárásoknak, de az ország többi területéhez hasonlóan a vízellátás dinamikus fejlődésével párhuzamosan nem bővült hasonló mértékben a közcsatorna hálózattal ellátott települések köre.
A tulajdonviszonyokban bekövetkezett változás megváltoztatta a szolgáltatói struktúrát is. Ennek eredményeképpen a megyében több új üzemeltető szervezet jelent meg bár a regionális vízműveknek a továbbiakban is meghatározó szerepe van, ahogy a fent közölt ellátórendszerek is mutatják. Az eddig megjelent új üzemeltetőkkel kapcsolatban megállapítható, hogy ezek viszonylag kis vállalatok, melyek a feladatok egy részét csak más szervezetek bevonásával tudják elvégezni.
Általános jellegű tapasztalat, hogy a laboratóriumi hátteret az ÁNTSZ laboratóriumokkal kötött megállapodással biztosítják, de van példa arra is, hogy az ügyeleti, vagy hibaelhárítási feladatok végzésének egy része is más szervezetekkel kötött szerződések alapján kerül elvégzésre. Az új üzemeltető szervezetek helyzetének stabilizálásával a vízközművek üzemeltetése területén a megyében viszonylag állandósult helyzet alakult ki.
Somogy megye területrendezési terve alapján elmondható, hogy az elmúlt 15 évben kiépített vezetékes ivóvízellátással párhuzamosan lényegesen megnőtt a fajlagos vízfelhasználás. Míg a megye területén a kútról hordott vízzel ritkán érik el a 10–15 l/fő/nap vízfelhasználást, addig a vezetékes ivóvízzel min. 70–80 l/fő/nap vízfogyasztás történik a legtakarékosabb felhasználás esetén is.
Ipari vízgazdálkodás
A megye ipari vízgazdálkodását alapvetően meghatározza az ipar szerkezete, és termelési volumene. Somogy megye iparára is az átalakulás, a felaprózódás, és a privatizációval együtt járó, illetve az azt követő gyakori tulajdonosváltozás volt a jellemző. Mindezek az ipari tevékenység és ezzel párhuzamosan az ipari vízfelhasználás csökkenését eredményezték.
A megyében 54 ipari vízhasználót tart nyilván a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság. A ténylegesen fogyasztott vízmennyiség 558.266 m3 volt a 2000. évben. Az engedélyezett vízhasználat 716.344 m3.
A megye vízellátásának és
szennyvíztisztításának az ipari vízfelhasználás viszonylag kis részét képezi.
Az ipari vízfelhasználás csökkentésének irányába hatott a vízdíjak növekedése
is. Részben ennek hatására történtek intézkedések a vizek jobb hasznosítására,
a vízforgalom zárttá tételére, melyek a friss vízigény csökkentésével
egyidejűleg a kibocsátott szennyvizek mennyiségének csökkenését is
eredményezték.
A 80 m3/d, illetve 5 m3/h vízforgalmat meghaladó 4 üzem a megye vízgazdálkodásában meghatározó jelentőségű, éves frissvíz felhasználásuk a teljes ipari vízigény mintegy 78%-át jelenti, éves mennyisége mintegy 4.354 ezer m3. A megye legjelentősebb ipari vízfelhasználói a PINI-Hungary Kft., a Szeszico Kft., a Kaposcukor Rt. és a Masterfil Rt.
Néhány nagy vízforgalmú üzem, intézmény saját mélyfúrású kúttal biztosítja vízellátását. (Kaposcukor Rt., Kórház, Kaposvári Fürdő)
Mezőgazdasági vízfelhasználás
A gazdálkodási szerkezet megváltozása miatt a közüzemről és saját kútról vételezett és konkrét mezőgazdasági tevékenységhez felhasznált ivóvíz mennyisége a megyei felhasználás 5,5%-a. Az öntözéshez, illetve a halastavi használathoz szükséges vizet elsősorban a völgyzáró gátakkal ellátott tározókból nyerik a mezőgazdasági vállalkozások.
A megyében a mezőgazdaság által a mezőgazdasági tevékenységhez, öntözéshez és halgazdaságok szükségleteinek kielégítéséhez az alábbi vízhasználati adatokat közölte a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság 2000. évre vonatkozóan.
A mezőgazdasági tevékenységhez 54 vízhasználó 759.917 m3 ivóvíz minőségű vizet használt fel, az engedélyezett mennyiség 904.089 m3.
A megye mezőgazdasági vízhasználatában meghatározó az öntözés. A ténylegesen felhasznált 2.926.478 m3 vizet 14 felhasználó használta öntözésre, az engedélyezett mennyiség 4.142.750 m3.
A halgazdasági vízfelhasználás során 247 vízhasználó tényleges fogyasztása 44.853.383 m3, az engedélyezett használat 44.868.993 m3.
A mezőgazdasági tevékenységben csak a halgazdaságok merítették ki szinte teljesen az engedélyezett vízhasználati keretet.
Ivóvízbázisok jellemzése
Az ivóvízellátás céljára kitermelt vizek különböző jellegű vízbázisokból származnak. Legnagyobb jelentőségűek a rétegvizek és a karsztvizek, de nem elhanyagolható a parti szűrésű kutakból, illetve a felszíni vízkivételből származó vizek szerepe sem. Az előbbiekben felsorolt vízadók mellett lényegében elhanyagolható a talajvízből történő ivóvízellátás mértéke.
1.4.1. Az ivóvízbázisok mennyiségi jellemzése
1.4.1.1. A talajvizek és az artézi (rétegvizek) vizek mennyiségi jellemzése
A talajvizek és az artézi vizek előfordulásai, minőségi paramétereik a megye különböző tájegységein eltérőek.
Nyugat külső Somogyban a talajvíz szintje a völgyekben 2-4 m között ingadozik, a völgyközi hátak és dombvonulatok alatt azonban igen mélyen van. Mennyisége nem számottevő. A rétegvizek mennyisége szerény, 0,5–0,7 l/s*km2 körül becsülik. Emiatt, bár elég nagy a rétegvíz kutak száma, az általuk termelt vízhozam átlagban csak 150 1/p. A rétegvíz kutak mélysége meghaladja a 100 m-t.
Kelet külső Somogyban a talajvíz mélysége egyenetlen, a völgyekben 2-4 m között érhető el, a dombhátak alatt helyenként hiányzik, mennyisége csekély. A rétegvizek mennyisége is mérsékelt, 0,75 l/s*km2 alatti. Igal 71 °C-os kloridos hidrogén-karbonátos hévize relatív kis vízhozama ellenére is híres gyógyfürdőt lát el. Az artézi kutak száma nagy, de a vízhozamuk általában szintén alacsony.
Dél külső Somogyban a talajvíz a völgyekben 2-4 m, a lejtőkön 4-6 m között áll. Mennyisége csak a Kapos-völgyben számottevő, ahol 250 l/s-ra becsülik. A rétegvíz mennyisége mérsékelt, alig 0,5–0,75 l/s*km2. A rétegvíz kutak mélysége 100 és 200 m közötti, a belőlük kitermelt víz az 500 l/s-os vízhozamot ritkán haladja meg.
Belső Somogyban a Marcal háton a talajvíz a táj nagyobb részén 4-6 m között áll; a völgyekben már 2 m-nél elérhető, a magasabb felszíneken helyenként 10 m-en sem. Mennyisége nem számottevő. A rétegvizek mennyiségét 1–1,5 l/s*km2–re becsülik, a kutak mélysége 100–200 m közötti, a kutak vízhozamai többnyire jelentősek. Sávoly 91 C –os hévizet tározó kútját ez ideig nem hasznosítják.
Kelet Belső Somogyban a talajvíz szintje általában 2–4 m közötti, a Balatonba tartó vízfolyások mellett 2 m-nél magasabban, a homokhátakon viszont helyenként 10 m-nél mélyebben van. Mennyisége csak a völgyekben jelentős. A rétegvizek mennyisége 1–1,5 l/s*km2 körüli, a kutak száma viszonylag nem sok, mélységük általában meghaladja a 100 m-t.
Vízhozamuk mérsékelt, nagyobb részük jelentős vastartalmú. Számos mélyfúrás nagy ásványi koncentrációjú termálvizét gyógyvízzé minősítették (Buzsák – Csisztapuszta 42 °C, kloridos, hidrogén karbonátos; Csokonyavisonta 75 °C, szulfátos, hidrogén karbonátos; Táska 80 °C, Nagyatád 47 °C, hidrogén karbonátos). De ezeken kívül még 58 szénhidrogén kutató fúrásból tártak fel 35–60 °C közötti hévizet és 6-ban 61–90 °C -osat, amelyeket ez ideig csak kis részben hasznosítottak.
Nyugat Belső Somogyban a talajvíz 2–4 m között érhető el, mennyisége nem jelentős. A rétegvizek mennyisége 1–1,5 l/s*km2 körül van, a kutak mélysége átlagban 100 m alatti, vízhozamuk csak Nagyatád környékén jelentős. Nagyatád 47 °C -os hidrogén karbonátos hévizét fürdő hasznosítja. De ezen kívü, még 27 db 35–60 °C -os és 7 db 60–90 °C -os vizet adó szénhidrogénfúrás áll hasznosítatlanul.
A Közép Dráva völgy területén a talajvíz 2–4 m között mindenhol elérhető, mennyisége jelentős 5–7 l/s*km2 , a kutak mélysége általában kevesebb 100 m-nél, vízhozamuk átlagosan 200 l/p körüli.
Felhasználását a gyakori magas vastartalom korlátozza. Barcs 38 °C -os hidrogén karbonátos hévize fürdőt lát el. Ezen kívül még 12 db 35–60 °C -os és 2 db 60–90 °C -os vizű hasznosítatlan mélyfúrás van a területen.
1.4.1.2. Felszíni vízbázisok mennyiségi jellemzése
Somogy megye településeinek ellátása a vízellátás-csatornázás területén a Balaton üdülőkörzetében, illetve a vízgyűjtőterületen végrehajtott fejlesztések és intézkedések hatására differenciált módon változott.
A vízellátás biztonsága érdekében az elmúlt évtizedekben szükséges volt a Balatonból nyert víz megfelelő előkezelésével az igényelt mennyiség biztosítása. A 80-as évek végén, 90-es évek elején bekövetkezett társadalmi-gazdasági változások (magánosítás, idegenforgalmi változások, vízdíjemelés) magukkal hozták a regionális vízellátással szemben támasztott igények változását is. A megváltozott körülmények szükségessé tették az 1990-ben készített vízellátási fejlesztési koncepció felülvizsgálatát, és az új koncepció kidolgozását.
A vízellátó kapacitás fejlesztése az 1993. évi megalapozó anyag ütemét követte, bár a fejlesztés lehetőségeit behatárolta a pénzügyi keretek nagysága. 1995-re már megszűntek a korábbi években előforduló vízminőségi kifogások és panaszok, valamint a nyári csúcsidőszak lokális és időszakos ellátási problémái. Ez mind az üdülőövezetre, mind a vízgyűjtőre megállapítható.
Az elmúlt időszak jelentősebb beruházásai az alábbiak voltak a térségben:
¨ Zamárdi-Siófok-Balatonkenese térségében a jobb vízellátást elősegítő vezetékek, medencék;
¨ Balatonszéplak-Balatonkiliti távvezeték;
¨ Zamárdi tárolómedence;
¨ Balatonszéplak víztisztító és tározók közötti vízvezeték.
Az üdülőövezetben a vízellátás sajátossága, hogy a nyári hónapok (július-augusztus-szeptember) vízfogyasztása közel 40%-a az éves víztermelés mennyiségének.
A balatoni regionális vízellátó (D-K Balatoni) rendszer főbb műszaki adatai az alábbiak:
¨ kapacitása: 55.908 m3/d;
¨ tárolók száma: 42 db;
¨ tárolók térfogata: 31.575 m3;
¨ hálózat hossza: 780 km;
¨ bekötések száma: 41.000 db;
¨ közkutak száma: 80 db.
A balatoni regionális rendszerek szolgáltatási adatai alapján rögzíthető, hogy 1960. és 1990. között dinamikusan növekvő fogyasztási periódus volt, mely az üdülőterületek és ezzel párhuzamosan a regionális vízellátó rendszerek kiépítésével magyarázható. 1990. és 1997. közötti periódusban a fogyasztás erőteljesen csökkenő, mely a már említett társadalmi-gazdasági változások következménye.
A vízdíjak emelése mellett a csökkenés mértéke az öntözővizek felhasználásának csökkenésével is magyarázható, mivel megfigyelhető volt, hogy a téli fogyasztás csökkenése nem volt olyan erőteljes, mint a nyári fogyasztás.
1.4.2. Az ivóvízbázisok minőségi jellemzése
A megye felszíni, felszín alatti vizeinek minőségét a területen elhelyezkedő települések környezeti állapota, infrastruktúrájának műszaki színvonala – ezen belül a keletkező szennyvizek elhelyezésének szakszerűsége – és a térségben működő ipari és mezőgazdasági tevékenység befolyásolja.
A felszín alatti vizek közül a talajvíz általában szennyezett, egyrészt a mezőgazdasági művelés, másrészt a szennyvízelhelyezés hiányosságai miatt, ennek megfelelően a szennyezés nitráttartalmú.
A rétegvizek természetes minősége sem túlzottan kedvező. Kevés kivételtől eltekintve az ivóvízként való felhasználás előtt valamilyen vízkezelés szükséges, a határérték feletti vas, mangán és ammóniatartalom miatt. Egyébként a kedvező földtani adottságoknak köszönhetően a rétegvizek természetes védettsége általában megfelelő. Kivételt képeznek a felszínközeli pleisztocén rétegek, melyekben egyes területeken a talajvizekhez hasonlóan nitrátszennyezés mutatható ki (Toponár).
A vízművek által szolgáltatott ivóvizek minőségét az ÁNTSZ megyei intézete rendszeresen ellenőrzi. Ezek a vizsgálatok jól mutatják a vízminőségi problémák jellegét és eredetét.
A megye helyzetének megítéléséhez a Dél-dunántúli régió összehasonlító adatait az alábbi, 7. számú táblázat mutatja be:
7. számú táblázat. A kifogásolt és nem elfogadott felszínalatti vízminták aránya a vízműveknél (1998.)
|
Terület |
ÁNTSZ
VIZSGÁLATOK |
|||||
|
Ihatósági
* |
Bakteriológiai |
Kémiai |
||||
|
Kifogásolt |
Nem
elfogadott |
Kifogásolt |
Nem
elfogadott |
Kifogásolt |
Nem
elfogadott |
|
|
Baranya |
25,5 |
2,4 |
15,8 |
1,7 |
16,7 |
2,0 |
|
Somogy |
49,9 |
9,4 |
9,0 |
6,0 |
44,3 |
3,6 |
|
Tolna |
27,1 |
13,0 |
8,5 |
10,2 |
27,7 |
5,3 |
|
Régió |
31,7 |
7,6 |
11,6 |
5,7 |
27,7 |
3,4 |
|
Ország |
25,3 |
7,9 |
9,5 |
5,5 |
22,3 |
3,9 |
* Egyidejűleg végzett alap (rutin) kémiai és bakteriológiai vizsgálat
Forrás: Környezetstatisztikai adatok. KSH. Bp., 2000.
Az 1998. évi vizsgálatok eredményeinek összesítését foglalja keretbe a 7. számú táblázat, mely az ihatósági, bakteriológiai és kémiai jellemzők alapján kifogásolt és nem elfogadható minták arányát mutatja be.
A megállapítások a Dél-dunántúli Régió Környezetvédelmi Programjából származnak, melyet a Dél-dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács megbízásából a TOTAL Kft., AACM Kft. MTA RKK DTI készített.
Az adatokból megállapítható, hogy a megye vízműkútjainál az országos és régiós átlag felett fordul elő kifogásolt vízminőség, elsősorban az ihatósági és a kémiai komponensek tekintetében, míg az el nem fogadható minták részaránya az országos átlag körüli. [A jövőben majd a frissen megjelent 201/2001 (X. 25.) Korm. rendeletben előírt vízminőségi paramétereket, határértékeket kell alapul venni.]
A kémiai vizsgálatok alapján Somogy megyében (44,3%) magas a kifogásolt minták aránya. Leggyakrabban a magas vas, mangán, ammónium tartalom és a magas vagy éppen igen alacsony vízkeménység miatt. Itt a következőket kell figyelembe venni:
¨ Az 1 mg/l feletti vas-koncentrációk elsősorban esztétikai problémákat okoznak a hálózatban (barna üledék kiválások). Ilyen problémák elsősorban a Duna és Dráva menti üledékes rétegekből származó vizeknél gyakoriak, és a vas- és mangántalanítás nélkül történő hálózatba bocsátásnál jelentkeznek.
¨ A lakossági ellátásnál elsősorban a 250 mg CaO/l tartalom (25 NK) feletti és 100 mg CaO/l (10 NK) alatti vizek okoznak egészségügyi gondokat. Emellett még más kémiai komponensek is gyakran kifogásolható mértékben fordulnak elő; ammóniás vizet 44 ezer fő (18%), vasas vizet pedig 78 ezer fő (31%) fogyaszt.
¨ A bakteriológiai vizsgálatok alapján Somogy megyében 9% kifogásolt, 6% pedig nem elfogadható minősítésű volt. Kedvező, hogy ezek a szennyezett vizek nem okoztak lakossági megbetegedéseket, járványokat.
A vízszolgáltatók és az ÁNTSZ adatai alapján a megyében sajátos vízminőségi gondok is ismertek, így:
¨ A Balaton-parti települések vízellátását a felszíni vízművek biztosítják. Itt a fonyódi és Siófok-balatonszéplaki állandóan, további kettő pedig a nyári időszakban üzemel, a vízigénytől függően (Balatonöszöd DEVIG, és időnként a Siófok régi vízmű). Ezeknél az algavirágzások idején lépnek fel komoly minőségi gondok.
¨ A megye vízműveinek többségénél nem csak fertőtleníteni kell a hálózatba kerülő vizeket, hanem tisztítás-technológiát (vas- és mangántalanítás, gáztalanítás, ammónia mentesítés stb.) is alkalmazni kell a megfelelő vízminőség elérése érdekében. A Kaposvári vízművek, a Dél-Zalai Vízművek, valamint a MULTILINE Kft., Nagybajomi Vízmű által szolgáltatott adatok ezeket a megállapításokat alátámasztják.
¨ Az egyes kistelepülések vízfogyasztásának minimális mennyisége miatt gyakori a hálózatban a pangó víz. A másodlagos szennyezettség elkerülése érdekében ezért gyakori hálózat átöblítés szükséges. A fenti ok indokolja, hogy a kitermelt és szolgáltatott vizek mennyisége között jelentős különbség van ezeken az ellátó rendszereken.
Az ivóvízellátáshoz használatos felszíni és felszín alatti vizek, továbbá a hálózati ivóvíz minőségét az ÁNTSZ Somogy Megyei Intézetének adatai alapján a 27. számú mellékletben részletezzük.
Vízbázis védelem
A felszín alatti vízkészletekkel való gazdálkodás fő irányait az 1995. évi LVII. tv., a vízgazdálkodásról szóló törvény tartalmazza. A törvény sorrendet határoz meg - a korlátozott mértékben rendelkezésre álló – a vízkészletekből kielégíthető vízigényekre, különös tekintettel a jó minőségű azaz az emberi fogyasztásra is alkalmas felszín alatti vízkészletekre. A vízkészletek védelmére az azokkal való takarékosságra vonatkozó további előírások és meghatározások is az ivóvíz célú felhasználást, illetve az ilyen célra való alkalmasság megtartását irányozzák elő.
Somogy megye természeti, vízföldtani adottságai folytán az ivóvízkészletek egy része a felszín felől történő szennyezés szempontjából sérülékeny. Az ivóvízkészletekkel való gazdálkodás alapvető koncepcionális kérdésköre ezért az ivóvízbázisok biztonságba helyezése és védelme.
Több éves előkészítő munka után a Kormány jóváhagyta a 2249/1995 (VIII.31.) Korm. határozatával az ivóvízbázisok védelmére vonatkozó célprogramot, ami szerint elkészül központi finanszírozással az ivóvízbázisok alapállapot-felmérése és biztonságba helyezési terve.
Ez az eredetileg 8 év időtartamra tervezett program országosan kb. 10 milliárd Ft felhasználását irányozta elő 1996-ban. Az eltelt öt év alatt azonban forráshiány miatt nem lehetett az eredetileg tervezett ütemben végezni a programot. A célprogramban jelenleg 27 db üzemelő, sérülékeny vízbázist tartanak nyilván Somogy megyében. Ezekből még egy sem került be a programba, tekintettel a viszonylag védettebb rétegvizes jellegükre, szemben a karszt vízbázisok fokozott sérülékenységével. Somogy megye sérülékeny, üzemelő vízbázisait a 8. számú táblázat mutatja be.
8. számú táblázat. Sérülékeny, üzemelő vízbázisok
|
|
Település |
Vízbázis neve |
Vízkészlet típusa |
Vízbázis kapacitása (m3/d) |
|
1 |
Balatonlelle |
Balatonlelle vízbázis |
R |
1400 |
|
2 |
Bálványos |
Bálványos vízbázis |
R |
130 |
|
3 |
Barcs |
Barcs vízbázis |
R |
3200 |
|
4 |
Bedegkér |
Bedegkér vízbázis |
R |
100 |
|
5 |
Beleg |
Beleg vízbázis |
R |
60 |
|
6 |
Csököly |
Csököly vízbázis |
R |
150 |
|
7 |
Felsöszentmárton |
Felsőszentmárton vízbázis |
R |
200 |
|
8 |
Fonyód |
Fonyódi vízmű sándortelepi vb. |
R |
600 |
|
9 |
Igal |
Igal vízbázis |
R |
600 |
|
10 |
Kaposvár |
Kaposvári vízmű fácánosi vb. |
R |
3600 |
|
11 |
Kereki |
Kereki vízbázis |
R |
150 |
|
12 |
Kéthely |
Kéthely vízbázis |
R |
500 |
|
13 |
Kisbajom |
Kisbajom vízbázis |
R |
30 |
|
14 |
Lakócsa |
Lakócsa vízbázis |
R |
180 |
|
15 |
Látrány |
Látrány vízbázis |
R |
460 |
|
16 |
Lengyeltóti |
Lengyeltóti vízbázis |
R |
800 |
|
17 |
Nagyatád |
Nagyatád vízbázis |
R |
6000 |
|
18 |
Nagyberki |
Kaposvári Vízmű nagyberki vb. |
R |
2800 |
|
19 |
Nikla |
Nikla vízbázis |
R |
100 |
|
20 |
Öreglak |
Öreglak vízbázis |
R |
350 |
|
21 |
Ráksi |
Ráksi vízbázis |
R |
90 |
|
22 |
Rinyakovácsi |
Rinyakovácsi vízbázis |
R |
20 |
|
23 |
Simonfa |
Simonfa vízbázis |
R |
100 |
|
24 |
Somogyszil |
Somogyszil vízbázis |
R |
300 |
|
25 |
Somogyvár |
Somogyvár vízbázis |
R |
360 |
|
26 |
Szentborbás |
Szentborbás vízbázis |
R |
40 |
|
27 |
Vízvár |
Vízvár vízbázis |
R |
200 |
|
|
|
ÖSSZESEN |
|
22.520 |
R=rétegvíz
A tervezést követő biztonságba helyezési tevékenység már a vízbázis-vízmű tulajdonosok felelősségi körébe tartozó, de terv szerint továbbra is jelentős állami támogatással segített tevékenység.
Speciális területe a vízbázisvédelem szabályozási hátterének a település-rendezési tervek ilyen irányú felülvizsgálata és módszeres kiegészítése, pontosítása.
A vízbázisvédelem alatt általában minőségi védelmet értünk, azonban a vízkészlet-gazdálkodásnak számos feladata van a felszín alatti vízkészletek mennyiségi viszonyainak szabályozásában is, különösen azokon a területeken, ahol a különleges vízminőség és a készletek mennyiségi korlátai már korán a teljes kihasználtság helyzetét teremtették meg. Ezekben az esetekben kerül előtérbe a vízigények pontosításának meghatározása és konkrét korlátozások elrendelése. A 90-es években kialakult jelentős vízfelhasználás-csökkenés hatására a korlátozások mérlegelésére egyelőre nincs szükség.
Mindezek ellenére a vízgazdálkodási törvényben kiszabott állami feladatok részeként stratégiai megfontolásból szükség van a sérülékeny távlati vízbázisok számbavételére és biztonságba helyezésére. Ezt a feladatot a vízügyi igazgatóság végzi mint a távlati vízbázisok kezelője. Az 1993-ban elindult országos program részeként öt távlati vízbázist jelöltek ki Somogy megyében. Ezeket a következő, 9. számú táblázat mutatja be.
9. számú táblázat. A távlati vízbázisok.
|
Vízbázis
megnevezése |
Érintett
települések |
Tervezett
kapacitás (m3/nap) |
|
Csurgó |
Csurgó |
10.000 |
|
Bélavár-Vízvár |
Bélavár, Vízvár |
20.000 |
|
Heresznye-Bolhó |
Barcs, Bolhó, Heresznye |
30.000 |
|
Drávagárdony |
Drávagárdony, Drávatamási, Potony |
10.000 |
|
Szentborbás |
Szentborbás, Lakócsa, Tótújfalú |
10.000 |
A vízellátás tekintetében a fejlesztési feladatokat – miután a mennyiségi ellátottságot teljes körűnek lehet tekinteni – elsődlegesen a vízminőség biztosítása határozza meg. E területen az ivóvízbázis-védelmi célprogram a központi támogatás fő eszköze.
A Dráva mentén két regionális vízbázis területén indult meg az előkészítő munka, illetve részben folytatódtak a korábban megkezdett kutatások. A korábban elszigetelten folyó vizsgálatok jelenleg rendszerbe fogva egységes elvek szerint folynak. A Drávacsehi – Kémes és a Drávapart területen 1994-ben réteg- és talajvízfigyelő kutak kerültek lemélyítésre, valamint Drávacsepely, Kémes, Szaporca községek határában – a községek esetleges szennyező hatásának meghatározására – figyelőkutak készültek és talajmintázás is történt.
Vízellátás fejlesztésének irányai
A közüzemi vízellátás kialakult helyzetét vizsgálva megállapítható, hogy napjainkra a mennyiségi fejlesztések időszaka gyakorlatilag lezárult, és a fejlesztések súlypontja a vízminőség javításának területére helyeződik át (bár természetesen további – de kisebb volumenű – igényként jelentkezik egyes ellátatlan településrészek, és külterületi lakott helyek ellátási igénye is.)
A vízminőség további javításának feladatait esetenként a helyi igények, és a külső elvárások egyaránt előtérbe helyezik.
A vízművek nagy részénél a nyersvíz minősége a víz kezelését teszi szükségessé (a legtöbb esetben a határérték feletti vas, mangán, ammónia, nitrát és metántartalom következtében).
A helyzetet áttekintve megállapítható, hogy a megyében a szolgáltatott víz minősége jelenleg a kedvezőtlen adottságok mellett is megfelelő, ennek biztosítása azonban folyamatos, és fokozott üzemeltetői ráfordításokat tesz szükségessé, annál is inkább, mivel a meglévő vízkezelő berendezések részben technológiai szempontból, részben korukat tekintve nagyrészt elavultak. A vízellátás területén a közeljövő legjelentősebb fejlesztéseit várhatóan a vízkezelő berendezések, technológiák rekonstrukciója, korszerűsítése fogja jelenteni.
A vízminőség további javításával kapcsolatos feladatok külső elvárásokként is megjelennek: az ország tervezett EU-s csatlakozása szükségessé teszi az ivóvíz minőségére vonatkozó 98/83 EC irányelvben foglaltak figyelembevételét.
Az irányelv határértékei egyes paraméterek tekintetében szigorúbbak, mint a jelenleg érvényben lévő hazai szabvány által előírt határértékek, és számos olyan paraméter van, amelyekre nálunk nincs szabályozás (bár esetenként a mi határértékeink szigorúbbak).
A további – vízminőség-javítást célzó – fejlesztések megvalósítása során a feladatok túlnyomó részét várhatóan a vas, a mangán, az ammóniumion-tartalom, esetenként a nitrit, ill. nitráttartalom csökkentése fogja jelenteni.
A Balaton térségében a felszíni vízkivételi műveknél az algaeltávolítás megoldása jelent további feladatot. Ennek kapcsán a Balatonöszödi Felszíni Vízműnél a vízminőség javító program keretében folyamatban van a vízmű technológiájának átalakítása.
A beruházás tervi előkészítése megtörtént.
A vízmű területén egy mobil 5000 m3/d kapacitású algaeltávolítást is biztosító membrán szűrős technológia kerül beépítésre. A kivitelezés 2001 őszén elindul és várhatóan 2002 szezonra befejeződik.
A keletkező szennyvizek ártalommentes elhelyezése a megye, és az egyes térségek fejlődése és megítélése szempontjából egyaránt jelentős feladat.
A meglévő szennyvízközművek fejlesztése több helyen nem követte a jelentkező igényeket, ugyanakkor a szennyvízelhelyezés megoldatlanságából és az elégtelen szennyvíztisztításból adódóan jelentős károk származhatnak.
A szennyvízelhelyezést meg kell előzze a szennyvíztisztítás, amelyben lényeges az elmaradottság országos szinten is, és a vizsgált megyében is. A szennyvízgyűjtés és kezelés problémájának megoldatlansága, valamint a keletkezett szennyvizek engedély nélküli elvezetése a környezetbe (a talajba), a jelenleg használt és a jövőbeni kiaknázásra előirányzott ivóvízkészletet veszélyezteti. A településeknek a szennyvízelvezetését és tisztítását minél előbb meg kellene oldani.
Szennyvízelvezetés és tisztítás áttekintése
Somogy megyében a vízellátás szintje megfelel az elvárásoknak, de az ország egész területéhez hasonló módon a vízellátás dinamikus fejlődésével párhuzamosan nem bővült hasonló mértékben a közcsatorna hálózattal ellátott települések köre.
A megye és a Dél-dunántúli régió közcsatornázottsági adatait az alábbi, 1. számú táblázat mutatja be:
1. számú táblázat. A közcsatornázás alakulása.
|
Megnevezés |
Mértéke |
1990 |
1993. |
1996. |
1998. |
1999. |
|
Szennyvízcsator-nával rendelkező település |
db |
20 |
23 |
25 |
27 |
29 |
|
Csatornahálózat-ra kapcsolt lakás |
db |
38 694 |
40 713 |
43 910 |
48 662 |
51 378 |
|
Elvezetett szennyvíz |
1 000 m³ |
8 596 |
6 309 |
5 774 |
5 524 |
9 195 |
|
Ebből háztartásból elvezetve |
1 000 m³ |
3 585 |
3 141 |
2 768 |
2 888 |
5 737 |
|
Szennyvízcsatornával rendelkező település |
db |
54 |
61 |
63 |
74 |
* |
|
Csatornahálózat-ra kapcsolt lakás |
db |
135 880 |
143 513 |
153 704 |
165 023 |
* |
|
Elvezetett szennyvíz |
1 000 m³ |
48 068 |
37 713 |
29 752 |
29654 |
* |
|
Ebből háztartásból elvezetve |
1 000 m³ |
24 154 |
17 889 |
15 711 |
15 874 |
* |
* A tanulmány készítésének időpontjában régiós adatok még nem álltak rendelkezésre.
Forrás: KSH Baranya, Somogy és Tolna megyei igazgatóságainak évkönyvei
Az elmúlt 10 év adatai alapján rögzíthető, hogy mind a régió, mind a megye közcsatorna-fejlesztése nagyon kis mértékben emelkedett, amelyet a csatornahálózatba kapcsolt lakások számának és az elvezetett szennyvíznek az ingadozása mutat.
Somogy megye egészét tekintve a lakásállomány és a lakosság szennyvízkomfortjának helyzete kevésbé kedvező, és távlatban jelentős fejlesztéseket igényel. A csatornázottságot vizsgálva megállapítható, hogy az ellátottság kb. 40 %-os, ami nem éri el az országos átlagot. A csatornázás ellátottsága a megyén belül is jelentős eltéréseket mutat, melyeket az alábbi táblázat szemléltet.
Somogy megye az alábbi kistérségekre osztható fel:
Barcsi, Csurgói, Fonyódi, Kaposvári, Lengyeltóti, Marcali, Nagyatádi, Siófoki, Tabi.
A kistérségek lakáshelyzetére és
közműhálózatára vonatkozó adatait a 2. számú táblázat mutatja be.
2. számú táblázat. A kistérségek közműellátottsága, 1999.
|
Sor-szám |
|
Közüzemi vízhálózatba |
Közüzemi szennyvíz-csatornahálózatba |
Az 1 km. közüzemi vízhálózatra jutó közüzemi szennyvízcsatorna hálózat (m) |
Az egy lakosra jutó évi víz-fogyasztás (m3) |
|
Kistérség |
Bekapcsolt lakás % |
||||
|
1. |
Barcsi |
91,0 |
25,7 |
66 |
23 |
|
2. |
Csurgói |
83,6 |
11,3 |
73 |
22 |
|
3. |
Fonyódi |
95,3 |
59,4 |
394 |
47 |
|
4. |
Kaposvár |
91,8 |
45,9 |
199 |
29 |
|
5. |
Lenyeltóti |
85,1 |
- |
- |
23 |
|
6. |
Marcali |
91,2 |
28,0 |
138 |
22 |
|
7. |
Nagyatádi |
90,0 |
30,6 |
66 |
25 |
|
8. |
Siófoki |
95,7 |
55,5 |
452 |
43 |
|
9. |
Tabi |
91,8 |
11,6 |
64 |
20 |
|
10. |
Σ: |
91,8 |
38,7 |
236 |
30 |
Forrás: KSH Somogy megyei igazgatóságának 2000. évi évkönyve
A csatornázottság fejlődését, alakulását és még mindig jelenlévő hiányosságait a statisztikai adatok mutatják.
A megye településeinek ellátásában a csatornázás a Balaton üdülőkörzetében, illetve annak vízgyűjtő területén végrehajtott fejlesztések és intézkedések hatására differenciált módon változott. A megyében a közüzemi szennyvízcsatorna-hálózatba bekapcsolt lakások aránya kb. 40 %, míg a vízhálózatba bekapcsolt lakások aránya 92 % (a területi ellátási arány 97 %).
A kistérségeken belüli eltéréseket tovább elemezve megállapítható, hogy a szennyvízcsatornára való rákötés a városokban 62-63 %-os, míg a községekben csak 8-9 %-os. A települések nem csatornázott területein, illetve a csatornahálózattal nem rendelkező többi településen a szennyvizeket elszikkasztják, vagy pedig szennyvíztárolókba gyűjtik össze, ahonnan szippantókocsikkal szállítják el a kijelölt, illetve illegális ürítőhelyekre.
A rendelkezésre álló adatok alapján
megállapítható, hogy a közműolló jelenleg meglehetősen nyitott, a vízellátás
mintegy 98 %-os mutatójához mintegy 39 %-os szennyvízcsatorna ellátottsági
mutató viszonyítható.
Az elmúlt 5 évben az ivóvízellátás fejlesztéséhez hasonlóan, kormánytámogatás segítségével elindították a megyében a szennyvízhálózat és szennyvíztisztítás létesítésének intenzív fejlesztését. Ennek hatására több szennyvíztisztító-telep létesült és több km-nyi csatornahálózat került már kivitelezésre, illetve van folyamatban.
A csatornázás nehézségeit növelik az igen kedvezőtlen megyei és természetföldrajzi adottságok, továbbá a 2000 fő lélekszámot meg nem haladó települések magas száma. Nagyon fontos lenne, hogy Somogy megyében, ahol a települések 90%-ának lélekszáma nem éri el a 2000 főt, és ahol hidrogeológiai okok nem korlátozzák az egyedi szennyvízkezelő rendszerek építését, valamint a megfelelő befogadó is rendelkezésre áll, ott az erőltetett társulás helyett élvezhessen állami támogatást a helyi egyedi rendszer építése is.
A megye 244 településéből 1998. január 1-jén 27, 2000. december 31-én pedig 29 településen üzemelt szennyvízcsatorna-hálózat, amelyekkel korszerű módon vezették el a szennyvizeket és ezek a szennyvizek tisztásra is kerültek.
A meglévő csatornahálózat és szennyvíztisztító-telepek elsősorban a kommunális szennyvizeket gyűjtik össze és tisztítják.
A fenti, szennyvíztisztító teleppel rendelkező településeken kívül a szennyvízelvezetés és a szennyvizek ártalmatlanítása, azaz megfelelő tisztítása nincs megoldva. Ismerve a magyarországi lakosság környezetvédelmi fegyelmét, a zárt szennyvíztározók zöme – sokszor szándékosan – nem vízzáró, előfordulnak sajnálatos módon ásott kutakba való szennyvízbekötések is, valamint a szippantó kocsik sem mindig a kijelölt helyeken ürítik le a szállítmányokat. Ezek a tevékenységek a talajt, a talajvizet jelentősen szennyezik, amelynek során a talajvíz elnitrátosodási folyamatai megindultak. Sajnálatosan ez a folyamat már a vízműkutak minőségi mérési eredményeiből is szembeötlően kitűnik. Az ÁNTSZ megyei intézetének mérési adatai alapján ezek a feltevések bizonyítottnak tekinthetők.
Somogy megye településeinek ellátása a vízellátás-csatornázás területén a Balaton üdülőkörzetében, illetve a vízgyűjtőterületen végrehajtott fejlesztések és intézkedések hatására differenciált módon változott. A megye községeiben a Balaton-part kivételével 1996. január 1-jéig nem épült csatornahálózat.
A megye szennyvízcsatornázásának fejlődését és jelenlegi helyzetét az alábbi, 3. számú táblázat szemlélteti:
3. számú táblázat. A megye szennyvíz csatornázottságának fejlődése és jelenlegi helyzete
|
|
1985 |
1990 |
1995 |
2000 |
|
Városok |
63 % |
64 % |
65 % |
72 % |
|
Községek |
4 % |
5 % |
6 % |
9 % |
|
Megye összesen |
28 % |
31 % |
35% |
40 % |
|
Ellátott települések (db) |
14 |
19 |
19 |
29 |
A megye szennyvíz-csatornázási és -tisztítási helyzetének áttekintése kapcsán célszerűnek láttunk néhány területet, illetve térséget külön is kiemelni:
Kaposvár régi szennyvíztisztító telepe már a 70-es években túlterheltté vált, ami szükségessé tette egy új, 20.000 m3/d tisztítókapacitású telep építését a várostól keletre, a Kaposvár – Dombóvár főút mellett.
Az új tisztítótelep nagyterhelésű biológiai tisztítási technológiával működött. A városban megindult szennyvízcsatorna építések és a tervezett további csatornázási feladatok szükségessé tették a szennyvíztelep kapacitásának bővítését, ami a telep intenzifikálásával, a levegőztető rendszer korszerűsítésével került megvalósításra. Az intenzifikálást követően a rendelkezésre álló 25.000 m3/d kapacitású szennyvíztelep a városi szennyvizeken túl fogadja a Taszár község csatornázott részéről érkező szennyvizeket is.
Az elmúlt években Kaposváron az elnyert állami céltámogatásoknak is köszönhetően jelentős volt a szennyvíz-csatornázás A csatornaépítés megindításához elvárt a legalább 75%-os érdekeltségi arány.
A megye további városainak (Tab, Csurgó, Nagyatád, Barcs, Marcali) szennyvízelvezetési és szennyvíztisztítási helyzetét vizsgálva megállapítható, hogy a szükséges tisztítókapacitások a jelenlegi csatornázottságot és a folyamatban lévő kapacitásbővítéseket figyelembe véve általában rendelkezésre állnak. A csatornahálózatok bővítése az anyagi lehetőségek szabta határokon belül folyamatosan történik. Az egyes városok szennyvízellátási és szennyvíz-csatornázási mutatóinak összevetése azonban mutatja azt is, hogy a szennyvízközművek fejlesztése még további jelentős ráfordításokat igényel.
A községek csatornázási helyzete a városokhoz –és a távlati elvárásokhoz képest– lényegesen kedvezőtlenebb. A megye községeiben a Balaton-part, és néhány község kivételével nem üzemel csatornahálózat.
A Balaton térségében a csatornázás fejlesztési célját a korábbiakban kormányhatározatok fogalmazták meg. A fejlesztések szükségességét a Balaton vízminőségének védelme, az üdülőövezet fogadóképessé tétele és a településfejlesztések viziközmű előfeltételeinek megteremtése indokolja. Az üdülőrégióban a fejlesztések jelentősek voltak, de pénz hiányában a szükséges mértéket nem minden esetben érték el.
A Balaton D-i parti üdülőterület szennyvízelvezetését és szennyvíztisztítását három regionális rendszer biztosítja. A főművek kiépítése központi forrásokból történt, míg a főművi kapacitások üzembe helyezésével párhuzamosan a mellékgyűjtő hálózatok társulati formában, esetenként önkormányzati beruházásként valósultak meg.
I. régió
A térség igen jól csatornázott, Siófok, Szántód, Zamárdi, Balatonföldvár, Balatonszárszó területén a korábbi fejlesztések eredményeként a csatorna-ellátottság gyakorlatilag teljeskörűvé vált.
Az előzőektől lényegesen eltérő Kőröshegy szennyvízelvezetésének helyzete: a községnek csak egy utcája csatornázott (befogadója szintén az I. régió).
A térségben összegyűjtött szennyvizeket a siófoki regionális szennyvíztelep fogadja, és megfelelő határértékre tisztítja.
II.
régió
A térség szintén viszonylag jól csatornázott. Balatonszemes, Balatonlelle és Balatonboglár jelentős részén már megépült a csatornahálózat, további fejlesztési feladatot elsősorban már csak Balatonbogláron a Szőlőskislaki városrész csatornázása jelent.
Fonyódon megtörtént a fonyódligeti rész csatornázása, ezt követően további fontos feladat a bélatelepi rész csatornázása lesz.
Az előzőekhez hasonlóan a közelmúltban gyakorlatilag befejeződött Balatonőszöd csatornahálózatának kiépítése is.
III.
régió
A térség települései igen eltérő mértékben csatornázottak. 1988 végére a szennyvíztisztító-teleppel egyidőben elkészült a szennyvízelvezető főművek nyugati ágának Balatonkeresztúr központjáig terjedő szakasza, majd 1989 nyarán a keleti ág is kiépítésre került. A települések csatornahálózatának fejlesztése eltérően alakult: Balatonfenyvesen és Fonyód Bélatelepi városrészén a csatornahálózat jelentős mértékű fejlesztése folyamatban van, Balatonkeresztúr, Balatonmáriafürdő, Balatonberény és Balatonszentgyörgy csatornahálózatának kiépítése gyakorlatilag befejeződött.
A közelmúltban befejeződött Kéthely, Balatonújlak, Somogyszentpál községekben a szennyvízcsatorna-hálózat kiépítése. A kistérségi rendszer befogadója a III. régió kéthelyi szennyvíztisztító telepe.
A főművek kiépítésével lehetővé vált Vörs szennyvízcsatornázása is, a községi csatornahálózat megvalósítása a közeljövőben várható.
A balatoni vízgyűjtőterületnek a tóparti üdülőterületen kívüli része a szennyvízcsatornázás szempontjából lényeges eltérést mutat. Míg a tóparti üdülőterület települései valamilyen szinten szennyvízcsatorna-hálózattal gyakorlatilag mind ellátottak, addig a vízgyűjtőterület tóparti sávon kívüli részén lévő települések közül egyedül Marcaliban üzemel szennyvízcsatorna-hálózat és szennyvíztisztító telep.
A megye szennyvízcsatorna-hálózattal és szennyvíztisztító-teleppel rendelkező településeit az alábbiakban ismertetjük:
|
Balatonberény |
Balatonboglár |
Balatonföldvár |
|
Balatonfenyves |
Balatonkeresztúr |
Balatonlelle* |
|
Balatonmáriafürdő |
Balatonöszöd |
Balatonszárszó |
|
Balatonszemes |
Balatonszentgyörgy |
Balatonújlak |
|
Barcs* |
Böhönye* |
Csurgó* |
|
Fonyód |
Igal* |
Juta* |
|
Kaposvár* |