4. Területek rendezettsége, gondozása

4.1. Közterületek tisztántartása

1

A hulladékgazdálkodási törvény a települési szilárd hulladékról való gondoskodást tette kötelezővé. A közterületek tisztántartása amely szintén beletartozik az önkormányzati törvényben említett köztisztaság fogalmába továbbra sem kötelező, azt az önkor­mányzatok saját döntésük alapján végzik. A közterületek tisztántartásának főbb szabá­lyait a 1/1986. (II. 21.) ÉVM–EüM együttes rendelet határozza meg. Számos előírást az­zal a feltétellel ad meg, hogy jogszabály (például önkormányzati rendelet) másként is rendelkezhet. Települési önkormányzatok gyakran élnek ezzel a lehetőséggel, és saját köztisztasági, közterületi rendeletet alkotnak.

Az együttes rendelet szerint ha jogszabály másként nem rendelkezik a tulajdonos köteles gondoskodni az ingatlan előtti járdaszakasz, az úttestig tartó zöldterület és az árok tisztántartásáról. Az ároknál ez a kötelezettség magába foglalja a csapadékvíz za­vartalan lefolyását akadályozó anyagok és más hulladékok eltávolítását.

A közterületek döntő hányadát tehát az ingatlan tulajdonosainak kell gondozniuk. Ennek ellátására nem ismeretes semmilyen adatgyűjtés. A jegyzői megkérdezésünk során át­fogó és szubjektív megítélést kértünk a településről ebben a tekintetben. A táblázatból kedvező kép kialakulása mutatkozik: messze leggyakoribb az összességében megfelelő megítélés (a települések közel felében, itt él a lakosság többsége). Az átlag egy kissé a közepes megítélés felé húz, hiszen több önkormányzat jelölte be a közepes szintet, mint a legjobbat. Rossz és nagyon rossz helyzetről viszonylag kevés településről számoltak be.

Mennyire tartják rendben az emberek a házuk előtti utcaszakaszt?

 

Település száma

Lakosok száma

Lakosok aránya

Gondosan

25

18 129

5,5%

Összességében megfelelően

108

196 322

59,4%

Ki így, ki úgy

54

56 589

17,1%

Többnyire nem megfelelően

9

23 118

7,0%

Egyáltalán nem

2

1 156

0,4%

Nincs adat

46

34 947

10,6%

Forrás: Jegyzői megkérdezés

A többi közterület tisztántartásáról megoszlik a felelősség, például a járművek megálló­jának rendben tartása lehet a közlekedési társaság, a közútkezelő vagy az önkormány­zat feladata. Más feladatába nem tartozó közterületet az önkormányzatnak kell tisztán tartania.

2

A statisztikai adatok a rendszeresen tisztított közterületeket tartják nyilván, amelyek döntően a városok adatait mutatják. Ebben a tekintetben Dél-Dunántúlon Somogy me­gye mutatói a legjobbak. (Az időbeni alakulás változatos, nehéz rá átfogó magyarázatot adni; úgy tűnik, időnként egyes települések bekerülnek, másszor kiesnek a nyilvántar­tásból; 58. térkép)

A rendszeresen tisztított közterületek nagysága                                                             (1000 m2)

 

1990

1992

1993

1994

1995

1996

1997

1998

1999

Baranya

1956

1672

2337

2353

2158

1891

2062

1111

1154

Somogy

1878

2126

3414

3229

4040

3678

3650

3667

3383

Tolna

1230

1318

1275

885

1114

985

900

783

1066

Dél-Dunántúl

5064

5116

7026

6467

7312

6554

6612

5561

5603

Forrás: Környezetstatisztikai adatok, 1999 (KSH, Bp. 2000)

2/A. A statisztikai adatok szerint Somogy megyében a ‘90-es évek első felében ugrásszerűen megnőtt a tisztított közterületek nagysága, ami később kissé visszaesett (jelentős részben a nyilvántartásból ki­esett 6 település miatt).

A statisztikában döntően a városok adatai jelennek meg: 1999-ben 10 város és egy község (a 10 város adta a tisztított területek 94%-át). A lélekszámnak megfelelően Kaposvár és Siófok adatai a legmaga­sabbak – a lakosságnál egy kissé nagyobbak is – és jelentősen magasabb még három Balaton-parti városé.

Az idősorok alapján megállapítható, hogy a tisztítás döntően géppel történt már 1980-ban is, 1999-ben 82% volt a részarány. (A városok szerinti 1999-es adatok nem tükrözik vissza ezt a részarányt, de az 1994. éviek még igen.)

Ugyancsak megnőtt a tisztított járdák területe, sőt – meglepő módon – a városi járdáknak közel 75%-a tartozik ebbe a körbe. Az utaknak közel felét tisztítják (56., 57. térkép).

A rendszeresen tisztított közterületek nagysága                                                           (1000 m2)

 

Tisztított közterület, 1994

Tisztított közterület, 1999

Géppel tisztított 1994

Géppel tisztított, 1999

Belterületi járdák, ‘99

Belterületi utak, ‘99

Tisztított belterületi járda, ‘99

Tisztított belterületi út, ‘99

Balatonboglár

-

288

-

6

65

208

 

275

Balatonföldvár

202

202

197

2

62

166

 

140

Balatonlelle

204

216

180

-

80

428

 

173

Barcs

156

156

139

-

73

231

 

139

Csurgó

13

17

-

-

19

138

 

-

Fonyód

38

-

-

-

31

333

 

-

Kaposvár

1550

1 465

1499

597

434

1 074

 

868

Lengyeltóti

3

-

-

-

8

74

 

-

Marcali

120

120

-

-

93

272

 

29

Nagyatád

144

120

114

-

137

212

 

-

Siófok

513

513

388

90

214

793

 

143

Tab

108

108

-

-

20

81

 

53

      Összesen

3051

3 205

2517

695

1 236

4 010

 908

1 820

Forrás: Somogy megye statisztikai évkönyve, 1999 353. o. (KSH SMI, Kaposvár, 2000)

A rendszeresen tisztított közterületek nagysága Somogy megyében                    (1000 m2)

 

1980

1990

1997

1998

1999

Úttisztításba bevont település

8

8

17

17

11

Rendszeresen tisztított közterület *

2 011

1 878

3 650

3 667

3 383

      Ebből géppel tisztított

1 350

1 516

2 881

2 865

2 767

Tisztított járda

291

264

1 056

1 002

908

* Az 1990. évtől a járdák területével együtt.

Forrás: Somogy megye statisztikai évkönyve, 1999 138. o. (KSH SMI, Kaposvár, 2000)

 

2/B. Jegyzői fölmérésünk eredménye jelentősen eltér a városok adataitól: mindössze három városban kaptunk gyakorlatilag egyező számokat, az eltérések gyakran többszörösek. A rendszeresen tisztított közterület elmúlt öt évben történt alakulásáról négy városban ítélték meg úgy, hogy jelentősen nőtt, a többiben nem jeleztek komoly változást. Ez is eltér az 1994-től lényegében változatlan statisztikai adatoktól.

 

A községek döntő többségénél nincs hivatalos adatgyűjtés a közterületek tisztításáról. A jegyzői fölmérésünk alapján nagyon vázlatos képet lehet alkotni. A megkérdezés nem­csak a közlekedési területeket, hanem a zöldterületeket is tartalmazza.

A községek fele (116 település) nem jelölt meg rendszeresen tisztított zöldterületet.

Az egyik csoportot az az 52 település alkotja, ahol 2000 m2-nél kevesebb a tisztított közterületet, illetve 500 méternél kisebb útszakaszt jelöltek meg. Jellemzően parkot, te­metőt, közintézmények előtti járdát, buszmegállót tisztítanak. Nagyobbik részük (34 köz­ség) legföljebb 500 m2-t jelölt meg.

2/C. Az 52 településnek együttesen 36 299 lakosa van, méret szerint átlagosak (átlag 700 fő, közülük 45 település 200-1000 fő közötti, 6 település 1000 fő fölötti). Jellemző a kézi tisztítás.

 

A másik csoportba a 2-10 000 m2 közötti rendszeresen tisztított közterülettel rendelkező települések tartoznak (jellemzően park, járda, esetenként játszótér). Ide soroltuk az 500-2500 méter utat rendszeresen tisztító községeket is.

2/D. Ebbe a csoportba tartozik 36 település, együttesen 37 461 lakossal. Az átlagnál valamivel na­gyobbak (átlaguk 1040 fő, közülük 10 település 1000 fő feletti). Vannak közöttük 2-400 fő alatti telepü­lések is. Előfordulhat, hogy az itt megjelölt értékek inkább a ritkábban tisztított utak, vagy extenzíven gondozott (lényegében kaszált) zöldterületeket jelentik.

26 község jelölt meg 10 000 m2-nél nagyobb, esetenként több százezer m2 rendszeresen tisztított közterületet, illetve 2500 méternél hosszabb útszakaszt. Mivel nagyobb számban fordulhatnak elő ex­tenzíven gondozott területek, így ez a 26 község valószínűleg nem alkot homogén csoportot.

 

Általánosan jellemző a fű kaszálása a közterületeken – a települések több mint három­negyede ezt konkrétan említette. (Mindössze tíz településnél volt nemleges a válasz, a többi nem válaszolt). A kaszálás gyakoriságára kéthavontaévente közötti válaszok érkeztek.

Hasonlóan jellemző az árkok tisztítása (több mint háromnegyed igen, mintegy tíz nem). A gyakoriságnál jellemző válaszok: az évente, évente kétszer, illetve szükség szerint.

 


4.2. Zöldterületek, növényzet

1

A települések környezetállapotának egyik meghatározó része a növényzet, a faállo­mány, amely szinte minden vonatkozásban javítja a települési környezet állapotát.

A növények – különösen a fák – tisztítják a levegőt, elsősorban a por megkötésével. Vé­dik a talajt, a talajfelszínt, s ezzel szintén csökkentik a porterhelést. Mérséklik a zajt az utak mentén, s gyakran ez jelenti az egyetlen zajvédelmi megoldást. Enyhítik a települé­sek szélsőséges mikroklímáját: csökkentik a nyári hőséget, növelik a páratartalmat, és megfelelő telepítés esetén mérséklik a szél erejét. Kevésbé ismert, hogy a települések­ről el nem vezetett szennyezett víz magasabb talajvizet (szennyvízdombot) okoz, s a fölös vízmennyiséget leginkább fákkal lehet csökkenteni.

Mindezeken felül a növényzet kellemesebbé teszi a lakókörnyezetet. Döntően ennek tudható be, hogy kertvárosi területeken az ingatlanok ára – hasonló beépítés és házak esetén – jelentősen magasabb. Néhány száz fa megfelelő gyepterülettel, cserjékkel száz lakás értékét akár százmillió forinttal megemelheti. Így eredményezhet egy fa mint­egy százezer forint hasznot (értéknövekedést).

1/A. Kevéssé ismert jogszabályi kötelezettség, hogy a fákat, cserjéket, gyepet, valamint általában a zöldterületeket az ingatlankataszterben nemcsak természetes mértékegységben (db, m2), hanem pénzben kifejezve is folyamatosan nyilván kell tartani [az önkormányzatok tulajdonában lévő ingatlan­vagyon nyilvántartási és adatszolgáltatási rendjéről szóló 147/1992. (XI. 6.) Korm. rendelet]. Itt az elő­állítási költséggel célszerű szerepeltetni a növényzetet, ami kifejlett fa esetén több tízezer forintra is rúghat. Egy kisméretű (1000 m2-es) városi park értéke elérheti a 10 millió forintot.

Fölvetődik a kérdés: ha a növények telepítése növeli a környékbeli ingatlanok értékét, vajon gazdasá­gos-e a befektetés (a telepítés). Városi környezetben számszerű becslések szerint igen – ha a nö­vénytelepítés kellően nagy területet érint ahhoz, hogy a környék megjelenése, ingatlanpiaci megítélése javuljon. Kisebb településeken kevésbé módosítja a növényzet az ingatlan értékét, igaz, ott a telepítés is jelentősen kisebb költséggel jár (fiatalabb fák is ültethetők stb.). Ott egyszerűen kellemesebbé teszi a lakókörnyezetet, s a lényeg – a vagyonérték növekedése ennek csak pénzbeni tükröződése.

 

1/B. Ma már Magyarországon is alkalmazott gyakorlat, hogy figyelembe veszik az infrastruktúra fej­lesztésének értéknövelő hatását. (Ha például közműfejlesztésnél ki kell sajátítani emiatt a telek szélét, akkor összevetik az emiatt jelentkező veszteséget a közművesítés eredményeként bekövetkező ingat­lanérték-növekedéssel.) Hasznos volna hasonló értéknövekedés figyelembe vétele a fák telepítésekor vagy – fordított előjellel – a növényzet megszüntetésekor is. Ennek híján indokolt legalább az említett kormányrendelet szerinti értékkel számbavenni a növényzetet. Ennek révén közvetlenül megjelenhetne a zöldterületek haszna a döntésekben.

 

2

Egy település növényállománya nemcsak a zöldterületi növényeket jelenti, hanem a tel­kek növényzetét, az utak menti növényeket, valamint az erdőket is.

2/A. Ezt rögzíti az OTÉK is, és előírja, hogy a helyi építési szabályzatban, a szabályozási tervben … gondoskodni kell a település igazgatási területén a klimatikus viszonyok megőrzése, javítása érdeké­ben a telkek növényzettel fedett részéből, a zöldterületekből és az erdőkből álló egységes zöldfelületi rendszer kialakításáról … [az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet, 9. §].

Az OTÉK meghatározása szerint a zöldterület: állandóan növényzettel fedett közterület (közkert, köz­park). A zöldterület használata szerint szokás még megkülönböztetni

¨    közhasználatú zöldterületet (közparkok, közkertek, sétányok, lakóterületi közkertek, játszóterek stb.),

¨    korlátozottan közhasználatú zöldterületet (temetők, fürdők, füvészkertek).

A zöldterületeket a településrendezési terv határozza meg, amelynek elfogadása a képviselő-testület kizárólagos hatáskörébe tartozik. Az önkormányzati törvényben az önkormányzatok közszolgáltatási feladatai között szerepel a településrendezés, a közterületek fenntartása, és a közösségi tér biztosí­tása.

A zöldterületek az önkormányzati törzsvagyon részét képezik, és a törvény erejénél fogva forgalom­képtelenek.

 

2/B. A fák védelméről szól a 21/1970. (VI. 21.) Korm. rendelet, amelynek hatálya többek között a belte­rületi közterületen lévő fákra terjed ki. Ennek egyik legfontosabb rendelkezése, hogy a jegyző a fa ki­vágását pótlási kötelezettséghez kötheti. (A leggyakrabban használt számítás szerint a kivágott fa át­mérője másfélszeresének megfelelő össz-átmérőjű fákat kell ültetni.)

 

A zöldterület jól körülhatárolt fogalom, és a statisztika is gyűjt róla adatokat. A polgár­mesteri hivatalok többnyire ismerik (nyilvántartás vagy egyszerűen helyismeret alapján) településük utcáinak növényzetét, főként a fákat. A telkek növényzetéről gyakorlatilag nincs adat.

A Somogy megyei városok zöldterületi adatsorai láthatóan egy-egy módszertani válto­záskor ugranak, majd meglehetős stabilitást mutatnak.

Zöldterület-gazdálkodás Somogy megyében                                                                   (1000 m2)

 

1980

1990

1992

1994

1997*

1998*

1999*

Összes közhasználatú zöldterület*

7 199

21 033

7 474

11 130

11 020

11 025

11 625

ebből:   park

6 900

12 481

6 366

6 830

6 657

6 662

6 705

játszótér

299

392

 223

197

199

200

200

gondozott zöldterület

6 932

20 624

6 132

5 800

5 639

5 647

5 844

virággal beültetett terület

480

76

54

49

51

34

34

játszóterek száma (db)

199

265

158

170

173

174

177

*1991. évtől az adatok csak a városokra vonatkoznak.

**1990. évtől parkerdővel, pihenőerdővel és véderdővel együtt.

Forrás: Somogy megye statisztikai évkönyve, 1999 138. o. (KSH SMI, Kaposvár, 2000)

 

A megye városainak adatai jelentősen eltérnek egymástól, két városban a zöldterülete­ken belül jelentős a közhasználatú erdőterület. Meglehetősen magas a közparkok terü­lete a Balaton-parti városokban, valamint a 10 ezer fő felettiekben (ezekben szüksége­sek jobban a közparkok), 250 ezer m2 fölötti értékkel.

A zöldterületi mutatókban Somogy megye városai jobban állnak az országos átlagnál. Amíg a somogyi városok lakossága 3,4%-a a vidéki városok együttes lakosságának, addig a belterületi parkok 7,3%-ával és a játszóterek területének 4,5%-ával rendelkez­nek.

 

2/C. Játszóterek számában még valamivel jobb a helyzet a jegyzői fölmérés adatai szerint, mert 4 vá­rosban jeleztek több játszóteret, mint a statisztika: Balatonbogláron 9 (2 helyett); Balatonlellén 10; Csurgón 9; Fonyódon 16 (6 helyett).

Az elmúlt szűkös évtized nem tett jót a halaszthatónak tűnő zöldterület-fenntartásnak. Ezt a feltétele­zést visszaigazolta a megkérdezés: a válaszok egyenlő arányban oszlottak meg a kevés és a közel elég között. (A két szélső válaszlehetőséget nem ítélték jellemzőnek egyik városban sem: elegendő, illetve egyáltalán nem elegendő.)

 

A községek közül 122 adott választ arra, hogy hány közpark található a településen, eb­ből 105 helységben van parkjellegű terület (a kérdés tágan értelmezte a parkot). Ezen a 105 településen 235 park található, legjellemzőbb az egy (38 község), illetve a két park (35 község). A több parkkal rendelkező települések száma fokozatosan csökken, de 7 közpark is található két községben.

Közhasználatú zöldterületek Somogy megye városaiban, 1999                                    (1000 m2)

 

Összes közhaszn. zöldterület

Ebből: parkerdő, véderdő

Ebből: belterületi park

Ebből: belterjesen gondozott park

Ebből: játszótér területe

Játszóterek száma

Balatonboglár

333

20

270

190

10

2

Balatonföldvár

554

 

554

404

3

1

Balatonlelle

4 109

3 860

249

249

4

8

Barcs

748

103

645

462

27

18

Csurgó

49

 

49

49

1

6

Fonyód

1 419

104

1 144

259

5

6

Kaposvár

1 626

 

1 626

906

75

76

Lengyeltóti

56

 

56

36

2

1

Marcali

454

 

454

98

14

11

Nagyatád

828

46

776

394

44

21

Siófok

1 407

567

840

364

4

24

Tab

42

 

42

36

11

3

      Megye összesen

11 625

4 736

6 705

3 447

200

177

      Vidéki városok

170 661

78 663

91 998

 

4 415

 

Forrás: Somogy megye statisztikai évkönyve, 1999   352. o. (KSH SMI, Kaposvár, 2000)

A kommunáli ellátás fontosabb adatai 37. o. (KSH, Bp., 2000)

A közvetlen lakókörnyezetben a parkoknál is nagyobb jelentőséggel bír, hogy vannak-e fák az utcában. A jegyzői fölmérésben azt tudakoltuk, hogy az utcák mekkora részén van (legalább az egyik oldalon) fasor. Négy válaszlehetőséget adtunk meg, amelyekre közel egyenletesen érkeztek a válaszok; a legkisebb fásítottsági arányra (kevesebb, mint 50%) egy kissé több visszajelzést kaptunk. A települések lakosságának összeg­zése érdekes eredményt adott: a nagyobb településeken nagyobb a fásított utcák ará­nya. A két felső kategóriába tartozik a lakosság kétharmada.

Térképen ábrázolva a válaszokat, bizonyos területek kirajzolódnak (62. térkép).

Fásított utcák aránya a településeken

 

Települések

Lakosság

Arány%

>90%

53

133 433

40,4%

70-90%

57

87 189

26,4%

50-70%

55

45 997

13,9%

0<50%

71

55 195

16,7%

Nincs válasz

4

8 447

2,6%

      Összesen

240

330261

100,00%

Forrás: Jegyzői megkérdezés, 2000

 

A növényzet károsodását 47 településről jelezték. Ahol arányt is megadtak, ott döntően 20 és 30%-ot említettek, kivéve néhány települést, ahol a gesztenyefák teljes pusztulá­sáról számoltak be.

A leggyakrabban említett veszélyeztetett faj a vadgesztenye (és a szelídgesztenye) 12 illetve 5 említéssel. 11 helyről jelezték a platánok pusztulását és ugyancsak 11 helyről a meggyfákét (részben a kertekben moníliafertőzés kapcsán). Még két faj károsodásáról esett szó: a hársfákéról 4, a nyárfákéról 3 esetben.

 


4.3. Területhasználat, külterületek művelése, rendezetlensége

1

A külterületi földek rendezett vagy rendezetlen állapota sokféleképpen kapcsolódik a környezet- és természetvédelemhez.

Az állandó és nem háborgatott növényzettel borított területek a természetes élővilág fontos élőhelyei. (Elsőként az erdők, erdősávok említhetők, de más fajok, életközössé­gek számára a gyepterületek, nádasok vagy halastavak fontosak.) A szántóterületeken a rendszeresen változó növényzet miatt nem alakulhat ki állandó élőhely, s hasonló a helyzet a kert, gyümölcsös, szőlő esetében is a talajművelés miatt. Ez az állandó válto­zás a gyomnövényeknek kedvez, amelyek stratégiája a gyors terjedésen alapul. Ezeken a területeken ezért kulcskérdés a folyamatos művelés. A gyomos területek mindinkább jellemző növénye az allergén hatásáról közismert parlagfű és a vadkender.

A földterületek állapotának szembeötlő jellemzője a hulladékok lerakása vagy csak egy­szerűen az eldobált, széthagyott szemét. A különböző tájsebek környezetében is előbb-utóbb jellemző lesz a hulladék, gyom, bozót.

Mindezek nagyban meghatározzák a táj látványát, esztétikai állapotát. Ebben fontos szerepet játszanak még az infrastrukturális létesítmények: az út melletti fák, a vízgaz­dálkodási műtárgyak növényborítottsága vagy az épületek tájba illesztése.

A somogyi táj a dombokkal, változatos növényzettel komoly tájesztétikai értékkel bír (egyszerűen szólva szép), és komoly idegenforgalmi vonzereje van. Az alábbiakban sorra vesszük azokat a tényezőket, amelyek ezzel ellentétes irányban hatnak. Először a növényzet rendezetlenségét és az abból adódó allergiás jelenségeket, a következő al­fejezetben pedig a különböző hulladéklerakásokat, tájsebeket.

 

2

A megye földterületeinek döntő részét termőterületként hasznosítják: 1999-ben mező­gazdasági területként 58,8%-ot, erdőterületként 29,4%-ot, együttesen közel 90%-ot.

2/A. A statisztika összes területként 567 308 hektárt ad meg, ami a megye területének 94,0%-a. Ezzel szemben 1990-ben 602 180 hektárt adott meg, a megye területének 99,8%-át. Az eltérést az okozza, hogy újabban az adatok ún. gazdasághatárosak, a gazdaság székhelyén vették számba a földterülete­ket. A legszembetűnőbb változás, hogy korábban a gazdálkodó szervezeteknél számbavett kertterü­letek nagy része már nem szerepel a nyilvántartásban. (Jelentősen lecsökkent 1990-hez képest a ki­vett terület, amelyek nagy része vízgazdálkodási és közlekedési terület, de itt szerepel például a közel 15 ezer hektárnyi kaszói erdő.)

Ha a megye teljes területéhez viszonyítjuk a mezőgazdasági, illetve az erdőterületet, akkor 55,3% és 27,6% adódik, együttesen 82,9%.

 

A földterület művelési ág szerint május 31.

 

1980

1990

1997

1998

1999

szántó

 268 754

 265 364

 263 252

 260 962

 263 434

kert

 20 545

 25 491

 4 615

 4 615

 4 615

gyümölcsös

 6 674

 4 532

 3 922

 3 922

 3 868

szőlő

 5 995

 6 230

 5 829

 5 829

 5 810

gyep

 75 087

 59 338

 55 860

 55 822

 55 787

Mezőgazdasági terület

 377 055

 360 955

 333 478

 331 150

 333 514

erdő

 148 607

 149 755

 166 681

 166 681

 166 430

nádas

 2 182

 2 976

 3 339

 3 339

 3 340

halastó

 2 897

 2 985

 3 142

 3 142

 3 142

      Termőterület

 530 741

 516 671

 506 640

 504 312

 506 426

      Művelés alól kivett terület

 69 831

 85 509

 60 736

 60 732

 60 882

      Összesen

 600 572

 602 180

 567 376

 565 044

 567 308

Forrás: Somogy megye statisztikai évkönyve, 1999 231. o. (KSH SMI, Kaposvár, 2000)

 

3

Somogyban a vetetlen szántóföldi területek nagysága a 90-es években 10-20 ezer hek­tár között mozgott, ami a szántóterület 4-8%-a, ebben 1999 kiugró év volt.

A szántóföldek, vetésterülete     hektár

 

1986-1990

1991-1995

1997 a)

1998

1999

Vetésterület összesen b)

 262 039

 246 368

 255 420

 249 653

 241 943

Vetetlen terület c)

 2 921

 17 641

 12 447

 11 309

 21 491

Szántóterület összesen

 264 960

 264 009

 267 867

 260 962

 263 434

Forrás: Somogy megye statisztikai évkönyve, 1999 232. o. (KSH SMI, Kaposvár, 2000)

a) Szántó és kert művelési ágban

b) 1992. évtől betakarított terület

c) 1993. évtől a betakarítatlan területtel együtt

 

Az országos adatok gyakorlatilag ugyanezt mutatják (4-9%), és az évenkénti változás is hasonló. Ez a korábbi időszak másfél százalékos átlagához képest jelentős növekedés. A bevetetlenül maradt területek nem köthetők csupán az évtized első felében lezajlott kárpótláshoz, hiszen arányuk az évtized végén is magas maradt.

3/A. Az okok között említhető a megye jelentős részén a földek alacsony aranykorona-értéke. Az ilyen terület művelése – a mezőgazdaság átlagosan alacsony jövedelmezősége mellett – már alig vagy egyáltalán nem hoz hasznot. Számos község lakossága elöregedett, sok idős ember nem tudja mű­velni a földjét. Gyönge jövedelmezőség mellett a bérbeadás is nehézségekbe ütközik. A bizonytalan értékesítés helyett nem jelent megoldást a takarmánycélú növénytermesztés a rendkívül erősen le­csökkent állatállomány miatt.

A fenti okok mellett a művelési kötelezettség betartatása rendkívül nehéz, és a vetetlen területen előírt gyomtalanítás elvégeztetése is bizonytalan.

 

A művelés nélkül maradó területek nagyban hozzájárulnak a szénanáthát okozó gyomok elterjedéséhez. A gazos területeken is fokozatosan változik az előforduló gyomnövények gyakorisága. Az FVM országos gyomfelvételezése szerint a leginkább allergén parlagfű borítási aránya 1950-97 között 0,39%-ról 4,70%-ra, több mint 12-szeresére nőtt az egyébként is megnövekedett gyomos területeken belül.

A földhasználati változások egy hosszabb folyamat részét képezik.

3/B. Néhány éven belül meghatározó tényező lesz számunkra az Európai Unió mezőgazdasági politi­kája, amelyben komoly változások zajlanak. Már 1992-ben döntés született a természet- és tájvédelmi célok mezőgazdasági tevékenységbe való integrálásáról, és erre támogatásokat is előirányoztak. Az 1999-es berlini csúcskonferencián megfogalmazódott az új multifunkciós mezőgazdaság célja, amely a versenyképes termelés mellett a vidéki környezet, a táj megőrzését is a mezőgazdaság feladatának tekinti (továbbá a vidéki munkalehetőségek biztosítását, a környezetkímélő termelési eljárások alkal­mazását stb.). Ennek megfelelően a Közös agrárpolitika megnevezés is Közös agrár- és vidékpolitikára változna. (Ezt erősítik kívülről a WTO-követelmények, amelyek az uruguayi forduló óta a termelési tá­mogatások csökkentését irányozzák elő.)

A mezőgazdaság funkcióinak bővítését a hazai agrárhelyzet is megköveteli. A szovjet blokk összeom­lásával a tömegtermékek szinte korlátlan piaca beszűkült, értékesítésük több mint egynegyedével való csökkenése hosszú távú adottságnak tekinthető. (Az értékesítés ilyen korlátai nem vonatkoznak az olyan speciális termékekre, mint a biotermékek, gyógynövények, táji jellegzetességű vagy speciális feldolgozású termékek stb. Ezek termelése az értékesítés bővítésének remélhető irányát jelentik, ugyanakkor nem igényelnek földterületet.)

A piac szűkülését nem követte a mezőgazdasági területek ehhez mérhető csökkenése. A termelés a terméshozamok mérséklődése és részben a vetetlen szántóterületek miatt csökkent. A jövőben a tar­tósan versenyképes termelés éppen a termésátlagok ésszerű növelését igényli. Ezzel arányosan más művelésbe kell vonni az intenzív termelésből kikerülő földterületeket.

 

Megoldást jelent a többfunkciós mezőgazdaság, azzal, hogy kibővíti a mezőgazdaság feladatait, és ehhez finanszírozási forrásokat rendel. Ilyen feladat az extenzív haszno­sítású, természeti értékekkel bíró földterületek fenntartása, megfelelő művelése. A leg­nagyobb területet a különböző rétek, legelők jelentik. A mezőgazdasági művelésből ki­kerülő földterületek másik hasznosítási lehetősége az erdőtelepítés.

4

Az elmúlt években Somogyban a gyepgazdálkodás nem bővült, sőt 1997-ig számotte­vően csökkent is az így hasznosított terület. A gyep–kérődző hasznosítási vertikum sem fejlődött, sőt a kérődző állomány drasztikusan lecsökkent. Külön támogatás, program nélkül nem várható változás.

Gyepgazdálkodás         hektár

 

1986-1990

1991-1995

1997

1998

1999

Terület

 63 118

 57 222

 55 860

 55 822

 55 787

Forrás: Somogy megye statisztikai évkönyve, 1999 237. o. (KSH SMI, Kaposvár, 2000)

 

Állatállomány a)  (1000 darab)

 

1980

1990

1997

1998

1999

Szarvasmarha

 84,3

 65,3

 27,6

 25,8

 25,5

Juh

 106,5

 27,4

 1,8

 1,6

 1,2

a) 1995. évig december 31-én, 1996. évtől december 1-jén.

Forrás: Somogy megye statisztikai évkönyve, 1999 240. o. (KSH SMI, Kaposvár, 2000)

 

5

Nem kielégítő a talajerő-utánpótlás szintje sem, ami egy idő után gyöngíti a talaj termő­képességét, és a termőföld, mint természeti erőforrás értéke csökken. Jelentőségét mutatja, hogy a termőföld az ország természeti kincseinek közel kétharmadát teszi ki.

4/A. A szervestrágyázás harmadára-negyedére esett vissza 1990-hez képest (1980-hoz képest pedig ötödére). Ez a csökkenés drasztikusabb volt az állatállomány visszaesésénél is (a szarvasmarha-állo­mány harmadára, a sertésállomány felére csökkent az elmúlt évtizedben.)

Nagy mértékben csökkent a műtrágyahasználat is. A nitrogénműtrágyáké mintegy felére, a foszfor- és a káliumműtrágyáké pedig ötödére zuhant.

A földterületek jelentős részén ez tovább csökkenti a gazdálkodás jövedelmezőségét. A folyamat vé­gén további területek maradhatnak művelés nélkül.

Szerves- és műtrágyázás a gazdálkodó szervezetekben        (hektár, tonna, százalék)

 

1980

1990

1997

1998

1999

Szervestrágyázott terület

19 920

14 175

4 620

 3 924

 3 821

Felhasznált szervestrágya

645 241

524 150

191 242

 166 014

 145 637

Műtrágyázott alapterület

263 034

243 320

157 095

 149 465

 140 484

Felhasznált műtrágya hatóanyaga

72 431

50 100

23 438

 21 283

 19 732

a nitrogén aránya

39,8

59,5

73,6

 78,9

 80,2

a foszfor aránya

27,3

17,6

11,9

 9,6

 9,6

a kálium aránya

32,9

22,9

14,5

11,5

10,2

Forrás: Somogy megye statisztikai évkönyve, 1999 239. o. (KSH SMI, Kaposvár, 2000)

 

Az utóbbi években az állatállomány visszaesésével a hígtrágyás technológia is vissza­szorult, azonban a trágyakezelés másfajta problémái jelentkeztek.*

4/B. Somogy megyében az 1980-as évekhez képest az összes szervestrágya felhasználás mennyi­sége mintegy 80%-kal visszaesett. A szervestrágya felhasználása jellemzően a szántóföldi kultúrákban maradt meg (az összes szervestrágyázott terület 95 %-a), de ezen belül is jelentős visszaesés ta­pasztalható, hiszen 1980-ban a szántóterületek 6,5 %-án alkalmazták a talajerő utánpótlás ezen for­máját, ma csak 1,4 %-os az arány. A mezőgazdaság egyéb ágazataiban minimális a felhasználás, az összes szervestrágyázott területnek csak mintegy 5 %-át teszik ki.*

A csökkent tápanyag-utánpótlás, illetve a túlzott műtrágyahasználat a talajok minőségének romlását eredményezte, ami a termőképesség visszaesésében és a szerkezet degradációjában nyilvánul meg.*

A szervestrágya felhasználással kapcsolatos másik nagy probléma, hogy a gazdaságok szétesésével szakszerűtlenné vált a híg- és szilárd trágyák kezelése, tárolása, elhelyezése.*

Az utóbbi évek fejlesztései közt nem szerepelt a trágya, trágyalé és hígtrágya kezelésének korszerű­sítése, a jelenlegi állattartó telepeken a technikai megoldások elavultak, hiányzik a gépi kapacitás, tá­rolókapacitásuk sem kielégítő. Sok helyen megszűntek a trágyatelepek, a trágyahalmok és ún. trágya­szarvasok elhelyezése nem szakszerű. Az itt felsorolt változások eredménye, hogy a szervestrágya jelenleg komoly környezetszennyező tényezővé vált. A felhasználást nagyban korlátozza, hogy a szervestrágya szállítása, kijuttatása a termőföldre jelentős költségráfordítást igényel.*

Az EU-ban a tápanyag-utánpótlást, ezen belül a szervestrágya kezelését, felhasználását, szigorú ren­deletek szabályozzák a termőtalaj, a vizek és a környezet megóvása érdekében. A 2000-2006 közti időszakra megfogalmazott SAPARD pályázati program főbb szakmai irányokat tartalmaz, melyekhez hazánknak is alkalmazkodnia kell.*

Új állatartó telep létesítésekor, vagy a régiek rekonstrukciójakor csak azok a tervek kaphatnak támo­gatást, amelyek gondoskodnak a képződő trágya megfelelő elhelyezéséről, tárolásáról, felhasználásá­ról. A talajba szervestrágyával kijuttatott nitrogén mennyisége évente nem haladhatja meg a 170 kg-ot hektáronként. A pályázónak az évente keletkező trágyamennyiség felét kitevő, környezetvédelmi szempontoknak megfelelő tárolótérrel kell rendelkeznie. Számot kell adnia - az állatállományt és a technológiát figyelembe véve - az évente keletkező trágya mennyiségéről és annak nitrogéntartalmá­ról. *

A trágya kezelésével, tárolásával kapcsolatos infrastruktúra kiépítése igen jelentős költségeket igényel, enélkül azonban nem vehető igénybe a SAPARD támogatás.*

A szervestrágyázás a talaj minőségének megőrzése és javítása szempontjából a legkedvezőbb tápanyagutánpótlási megoldás, ezért kezeléséről és elhelyezéséről a kisparaszti gazdaságokban és a nagyüzemekben is szakszerűen kell gondoskodni, az állatállomány nagyságának megfelelő műszaki megoldásokkal. *

Kisebb mennyiség keletkezésekor is szükséges a megfelelő tárolólétesítmény. Ilyen lehet a betonnal burkolt trágyagödör, amely megakadályozza a trágyalé talajvízbe jutását. Közepes és nagyüzemek esetén az istálló közelében trágyatelepet kell kialakítani, ahol trágyakazlakban és -szarvasokban kell a szervesanyagot elhelyezni úgy, hogy a talajba ne juthasson szennyezés. A kazlak (szarvasok a trá­gyázandó földterület mellett is kialakíthatók, de itt szintén alapfeltétel a megfelelő szigetelés, ezért kissé nehézkesebb megoldani.*

Azokban az üzemekben, ahol hígtrágya keletkezik, gondoskodni kell annak szakszerű, problémamen­tes tárolásáról. A kapacitásnak hathónapi tárolást kell lehetővé tennie. Felhasználás előtt hatvan napig tárolni kell az anyagot. Állatlegelőn való felhasználásához a területileg illetékes Állategészségügyi és Élelmiszer Ellnőrző Állomás engedélye szükséges. A hígtrágya kezelése és elhelyezése sokkal több problémát vet fel, sokkal komolyabb környezeti kockázattal jár, mint a szilárd trágya technológiája, ezért a hagyományos, almos állattartást kellene szorgalmazni és támogatni a megyében.*

A beteg és fertőzésgyanús állatok trágyáját csak különös gondossággal, elkülönített kezelési eljárások (fertőtlenítőszeres átitatás, füllesztés, földelés) után szabad felhasználni. Ugyanúgy különös gondos­ságot igényelnek azok a szállító és egyéb eszközök, amelyek érintkeztek az ilyen állatok trágyájával. A fertőtlenítés klór- vagy nátronlúgos, illetve formalinos felületi kezeléssel végezhető.*

A trágyalé-, hígtrágyacsatornák tartalmát, pocsolyák, úsztatók vizét fizikai, kémiai és biológiai módsze­rekkel fertőtleníti kell (pl pasztőrözés, formalinos kezelés, magas hőfokú szárítás, rothasztás).*

 

A korábbi évtizedekben a mezőgazdaság jelentős környezetszennyező volt. A változá­sok – gyakran a termelés visszaesése – miatt jelentősen lecsökkent a szennyező hatás.

4/B. Komoly környezeti kárt okozott a talajvízbe és a felszíni vizekbe bemosódó műtrágya, amit rész­ben a túladagolás, részben a kijuttatás helytelen módja okozott. Ugyancsak a vizeket terhelte a hígtrá­gyás állattartási technológia. Az ipari jellegű tevékenységek pedig technológiai szennyezést okoztak.

A műtrágya helyenkénti túladagolásának megszüntetése környezeti szempontból kívánatos volt, ez azonban nem indokolja a felhasználás jelenlegi alacsony szintjét. A talaj, mint természeti erőforrás vé­delme érdekében éppen az erőteljesebb talajerő-utánpótlás volna célszerű.

A jegyzői fölmérés csak egy-két esetben jelzett mezőgazdasági eredetű szennyező hatást (pl. ter­ményszárító berendezés légszennyezését). Környezetszennyezést okozhat a növényvédő szerek ne­hezebben ellenőrizhető forgalma és felhasználása, valamint a korábbi nagyüzemek raktáraiban meg­maradt különböző vegyi anyagok.

 

Az állattartás során keletkező állati hullák, testrészek, fogamzási termékek (magzatbu­rok) veszélyes hulladéknak minősülnek, ezért ártalmatlanításuk és elhelyezésük külön­leges eljárásokat igényel. Ártalmatlanításuk egyik módjáról, az állatihulla-emésztő ver­mekről (dögkutakról) ld. az 1.6. alfejezet 1. pontját.

4/C. A kérdést az Állat-egészségügyi Szabályzat kiadásáról szóló 41/1997. (V.28.) FM rendelet sza­bályozza. A további felhasználásra alkalmatlan állati hulladékot állati hulladéktemetőben, vagy állatihulla-emésztő veremben kell elhelyezni. A szállítás csak zárt gépkocsiban történhet, a járművet és a rakodást végző dolgozókat a szállítás befejeztével fertőtleníteni kell.

Az állati hullák elhelyezésére azolgáló helyszínekkel szemben alapvető követelmény, hogy szivárgás­mentes legyen (dögkútnál), illetve ne érintkezzen a talajvízzel (állati-hulladéktemető), és burkolt úton az év minden szakában megközelíthető legyen. A létesítmények üzemeltetője köteles gondoskodni azok megfelelő állapotáról, környezetének rendezettségéről, gyommentességéről és zárhatóságáról, hogy abból semmit se lehessen eltulajdonítani. Az eltulajdonítás veszélye csökkenthető azzal, ha az állati hullát bűzös anyaggal öntik le a bekerülés előtt.

Ha az állati hullaemésztő-verem felszínét az állati tetemek magassága egy méterre megközelítik, a vermet legalább egy méter vastag földréteggel takarni kell. Megszüntetett állati hulladéktemető vagy hullaemésztő verem helyén huszonöt évig tilos mezőgazdasági tevékenységet folytatni.

Abban az esetben, ha a hulladék nem szállítható (pl. járványveszély esetén) ártalmatlanításáról ége­téssel kell gondoskodni.

Az állattartó telepek trágyatárolási és -kezelési technológiájának javításával a jelenleg súlyos környezetvédelvédelmi probléma megszűnik, ugyanakkor a jó minőségű szervestrágya felhasználása a talajerőgazdálkodás legkedvezőbb megoldását nyújthatja a mezőgazdaságban.

Az állati tetemek és egyéb veszélyes hulladékok ártalmatlanítanása, szakszerű kezelése a járványve­szély csökkentésében, az állatállomány egészségének, ezen keresztül az emberi egészség megőrzé­sében játszik komoly szerepet. A trágyatalapek, tároló létesítmények és a hozzájuk kapcsolódó infra­struktúra kiépítésének magas költségei indokolják az állam által nyújtott támogatást.

 

5

A többfunkciós mezőgazdaság hazai bevezetését célozza az agrár-környezetvédelmi program, amely néhány éven belül a mezőgazdasági területek közel teljes lefedésével számol. A program jól átgondolt célokat és támogatási rendszert irányoz elő, elsősorban két vonatkozásban:

¨      környezetkímélő termelés (az intenzíven művelt területeken is);

¨      természet- és tájvédelem különböző speciális területeken (döntően extenzív műve­léssel).

Az alapprogram a környezetkímélő növénytermesztési és állattenyésztési módszerek alkalmazását segíti elő a gazdaság adottságainak felmérésével és az ezen alapuló táp­anyag-gazdálkodással, a növényvédelem környezetvédelmi előírásainak betartásával és alapvető talaj- és természetvédelmi intézkedésekkel.

Két célprogram ugyancsak az intenzíven művelt területeken alkalmazható (az integrált gazdálkodási, illetve az ökológiai gazdálkodási célprogram). Ezeknél az alapprogram ki­egészül – többek között – az integrált, illetve az ökológiai növényvédelemmel.

Így gyakorlatilag minden mezőgazdasági területen megvalósul az erőforrás-védelem és alapvető környezetvédelmi (elsősorban vízvédelmi) követelményrendszer.

A mezőgazdasági terület jelentős része komoly természeti értékekkel bír. Ezek zömmel olyan területek, amelyek hagyományosan külterjesebb művelés alatt álltak, éppen azért, mert másra kevéssé alkalmasak. Ezeken a továbbiakban olyan – többnyire külterjes – gazdálkodás indokolt, amely megőrzi a természeti, táji értékeket. Két célprogram szol­gálja ezt,

¨      az extenzív gyephasznosítási célprogram (homoki gyepre, szikes legelőkre, kaszá­lókra, valamint fás legelőkre);

¨      a vizes élőhely célprogram (árterületekre, vízfolyások parti sávjára, nádasokra, belvi­zes területekre, továbbá kétfajta intenzívebb hasznosítású területre: halastavakra és rizstelepekre).

Az eddig említett, országos hatáskörű (ún. horizontális) célprogramok mellett térségi (zonális) célprogramok is működnek majd. Ezek a földterületek helyi jellemzői alapján kialakított speciális programok. Célterületei a természetvédelmi vagy más környezetvé­delmi szempontból kiemelt jelentőségű területek (az ún. érzékeny természeti területek). A zonális célprogramokban a környezetvédelmi követelmények meghaladják az orszá­gos programokban foglaltakat. Egy-egy célterület lehet

¨      integrált természetvédelmi és tájvédelmi,

¨      vízvédelmi,

¨      talajvédelmi

vagy ezek valamely kombinációja (61. térkép).

Mindezeknek a speciális területeknek a fenntartása nagyban hozzájárul a mezőgazda­sági területek mozaikosságához, ami a változatos élővilág fenntartásának alapvető fel­tétele.

Az agrár-környezetvédelmi program komolyságát a szakmai megalapozottság mellett a tervezett finanszírozás adja. A programban megfogalmazott célokhoz EU-támogatás csatlakoztatható, amelynek értéke – a mezőgazdasági terület tervezett közel teljes lefe­dettsége esetén – eléri a 250 Mrd forintot. (Ez nagyságrendben megfelel a jelenlegi ag­rártámogatás teljes összegének.)

A Somogyra kidolgozott agrárstruktúra- és vidékfejlesztési (SAPARD) program előké­szítette az agrár-környezetvédelmi program megyei alkalmazását. Területi bontásban megadja a térségi/zonális célprogramok lehetséges célterületeit.

Az agrár-környezetvédelmi program kormányhatározat rangjára emelkedett [2253/1999 (X. 7.) Korm határozat], amely rendelkezett a bevezetés támogatási költségeiről is (2000-re 6,5 milliárd Ft és az uniós SAPARD-támogatás). A pénzügyi előirányzatok azonban eddig nem teljesültek, a program gyakorlatilag nem indult el.

A megyei előkészületek folytatása ugyanakkor feltétlenül szükséges a megye agrárgaz­dálkodóinak támogatása és természet védelme érdekében.

 

6

Somogy tényleges erdősültsége (az erdőtervezett területek közül az erdőrészletek terü­lete) 160 ezer hektár. Ez a megye területének 26,6%-a. Országos szinten az arány 18,8%, tehát Somogyban az erdősültség aránya közel másfélszer akkora (40%-kal több), mint az országban átlagosan. Ezeken összességében gazdaságos erdőművelés folyik.

A történelmi időkben az erdőborítottság lényegesen magasabb volt, ezek a termőhelyek természetesen jelenleg is alkalmasak a telepítésre. Az elmúlt években felmérések ké­szültek a lehetséges telepítési helyszínekre.

A tízéves erdőtelepítési program keretében Somogy megyében is felgyorsult az erdősí­tés, 2001-ben 1400 hektárral nő az erdőterület. A finanszírozást a központi költségve­tésben erre előirányzott 6 milliárd forint biztosítja, amelyből közel félmilliárdot Somogy megyében használnak föl.

Az erdészet oldaláról – most és várhatóan a következő években is – minden feltétel adott egy lendületes erdőtelepítési program megvalósítására.

Az erdővel borított területek nagysága az elmúlt ezer évben Somogyban hasonlóan ala­kult, mint az ország többi területén.

6/A. Somogy megye területének a honfoglalás és az Árpád-kor időszakában becslések szerint több mint kétharmadát erdő borította. A népesség növekedésével megkezdődött az erdők irtása, az 1600-as évekre az erdősültség 40% alá csökkent. A korábbi erdőtömbök az irtások nyomán felszabdalódnak. A nagyobb tömbök a löszdombokon és a sík lápterületeken maradtak meg.

A török kor utáni két nyugodtabb évszázadban felgyorsult az erdőterület csökkenése. A 19. század vé­gén a csökkenést lelassította az erdőtörvény és a szigorú erdőfelügyelet. Ezt követően az erdők legel­tetése és a háborúk okoztak jelentősebb kárt. Az 1950-es években kezdődött erdőtelepítések hatására mára az erdősültség elérte a száz évvel ezelőtti szintet.

 

A gazdasági erdők aránya közel 90%, az országos átlagnál magasabb. Az erdőrende­zési értékelés szerint a megye erdőterületeinek több mint kétharmadán a fatermő ké­pesség jó, a fennmaradó terület döntő részén közepes.

A megye erdőinek élőfakészlete meghaladja a 34 millió m3-t. Az erdőállományból évente 700-800 ezer m3 fát hosszú távon ki lehet termelni. Ez a mennyiség és a kitermelt fa mi­nősége biztosítja a megyében az erdőgazdálkodás eredményességét. Társadalmi sze­repét aláhúzza, hogy jelentős számban foglalkoztat szakképzetlen munkásokat. Gazda­sági jelentőségét növeli, hogy azokon a földterületeken, ahol az erdők állnak, általában ez az egyetlen eredményesen végezhető tevékenység.

Az erdők gazdasági célja mellett védelmi és közjóléti szerepük a következő időszakban fölértékelődik.

A leggyakrabban előforduló fafaj a tölgy, közel 25%-os részaránnyal. További 20%-ot képvisel a cser, a gyertyán, a bükk és egyéb keménylombú faj. A 19. század végén ezek együtt még a faállomány négyötödét adták.

Közel 20%-kal részesedik az akác. Meghaladja a 10%-ot az éger, illetve az egyéb lágy lombú állomány részaránya is. Az akác az elmúlt évszázadban jelent meg számottevő mértékben a megyében, az éger részaránya is 5% alatt volt száz éve. Térhódításuk fő oka a túlméretezett vadállomány. Ezt a két fajt a vad kevésbé károsítja, és a vadállo­mány miatt nehezen megvalósítható természetes felújítások helyébe is sok helyütt az akác és az éger telepítése lépett.

Az utóbbi két évtizedben csökkent a fenyő részaránya, amelyet egy korábbi, tévesnek bizonyult gazdasági megfontolás alapján telepítettek. Egészségi állapotuk gyöngébb, s egymást érik a hó és jégkárok.

6/B. A megye területének mintegy 2/3 része a belső-somogyi (Somogyicum) flórajáráshoz tartozik. Jellegzetes természetes erdőtípusai: tölgyelegyes bükkösök, gyertyános és cseres tölgyesek. A somo­gyi (Kaposense) flórajárás főként a külső-somogyi dombságot foglalja magába. Meghatározó erdőtí­pusa az ezüsthársas-gyertyános tölgyes. A Zselic magasabb részein illír társulások voltak meghatáro­zók, míg a völgytalpak, nedves árterek eredeti növénytakarói a tölgy-kőris-szil ligeterdők, néhol az égererdők és -ligetek is voltak.

 

Az országban az erdők egészségi állapotában a nyolcvanas évektől jelentkező romlás több okra vezethető vissza, ezek közül legfontosabb a légszennyeződés. Kimutatható az állapotromlás az aszályos évek után, azonban ez is összefüggésbe hozható azzal, hogy a környezeti hatások miatt sérülékenyebb lesz az állomány.

Somogy megyében az erdők egészségi állapota – a hagyományosan kisebb lég­szennyezés miatt – jobb, mint az országos átlag. Helyi jellegzetességek miatt egyes helyeken a sekély talajokon nagyobb viharkárok jelentkeznek, és a fenyvesekben gya­kori a hókár.

Az elmúlt évtizedekben a somogyi erdészet súlyos problémája volt a vadállomány. A hetvenes évektől kezdődő nagy vadkárok után az elmúlt évtizedben a helyzet normali­zálódott.

6/C. Az elmúlt században a nagyvadak száma hullámzóan alakult. A harmincas-negyvenes években az állomány erősen lecsökkent. A kilövések visszafogása és a betelepítések hatására a létszám lé­nyegesen megnőtt, sőt a hetvenes évek közepére túlszaporodott.

Az erdőfelújítások ellehetetlenülése és a mezőgazdaság jelentős kárai ellenére a rendszerváltásig nem történt érdemi lépés a vadállomány apasztására. Nagy elmaradások halmozódtak fel az erdőfelújítás­ban. Ezt a helyzetet részben a vadászat eredményei (kiváló trófeák, dollárbevételek), részben sikeres érdekérvényesítő képessége konzerválta.

A 80-as évek közepén az erdészeti szolgálat több intézkedést tett az erdőfelújítások érdekében (vadak elleni kerítések létesítése, az erdőgazdálkodás rászorítása az erdőtelepítésre fakitermelési korlátozás­sal). Új helyzetet teremtett, hogy a vadászati hatóság 1990-től jelentősen megemelte a vadlelövési ter­veket. (Jó hatása volt a szűk sortávú erdősítések újbóli alkalmazásának és a makkvetéses erdőfelújí­tásoknak.)

A helyzet hosszú távú stabilizálódását ígéri, hogy kialakul az egyetértés a somogyi erdők vadeltartó-képességének mértékében. Ez lehetővé teszi a fizetőképes vadászturizmus fenntartását is.

 


4.4. Hulladékok, tájsebek

A külterületek rendezetlenségének talán legzavaróbb jelensége a különböző hulladékok vadlerakása. Ennél nagyobb veszélyt jelenthetnek a talajra és a talajvízre az otthagyott veszélyes hulladékok. Szerencsére Somogy megyére ez kevésbé jellemző, de előfordul. A szervezett szemétszállítás és a körzeti lerakók általánossá válásával a megyében kö­zel kétszáz korábbi szeméttelep vált fölöslegessé, számos közülük vadlerakóként mű­ködik. Mindezek rendezése még megoldandó feladat.

Ugyancsak zavaróak a különböző tájsebek, amelyek legjellemzőbb fajtái a felhagyott ki­sebb-nagyobb bányagödrök. Ezek rendszerint elvadult növényzettel és hulladéklerakás­sal társulnak.

1

Az elmúlt két-három évtized az illegális hulladéklerakók kora. Ekkorra már általánossá váltak a modern fogyasztási szokások, amelyek nagy mennyiségű, nem lebomló sze­méttel járnak. Szervezett gyűjtés híján sok településen vagy nyaralóban nagy mennyi­ségű hulladék halmozódott föl. A gépjárművek terjedése könnyűvé tette a hulladék elvi­telét, s az erdőszéleken, mélyedésekben már úgyis ott volt a sok hulladék, működött a szemét szaporítja a szemetet elv.

A jegyzői fölmérés alapján ma is általánosnak ítélhető a probléma. A települések több mint kétharmada (168) válaszolt arra a kérdésre, hogy területükön található-e “nagyobb vadlerakó”. A válaszadók közel fele (82 település) számolt be ilyen vadlerakóról, és to­vábbi közel tíz százalékuk (15 település) kisebb lerakót említett. A vadlerakók tehát 58%-ban (97 településről) megjelentek a válaszokban is.

Vadlerakók a településeken

 

Települések száma

Érintett lakosság

Lakosság aránya a megyéhez viszonyítva

Egy nagyobb ismert lerakóról számolt be

68

87239

26,4%

Két nagyobb ismert lerakóról számolt be

8

11326

3,4%

Három vagy több jelentős lerakó van

6

37858

11,5%

Van róla tudomásuk, de nem jelentős

15

15191

4,6%

Nincs

71

94935

28,7%

Választ adott

168

246549

74,7%

Forrás: Jegyzői megkérdezés, 2000

 

A lerakók mérete rendkívül eltérő, a 20-30 m2-től a száz, néhány száz m2-en keresztül a több tízezer m2-ig terjednek. A méretek közül legtöbb a 100-500 m2 közötti.

1/A. A vadlerakások helyszíneit láthatóan ismerik a polgármesteri hivatalokban. A helyek jellemző típu­sai mutatják az elkövetés “lélektanát”. A legtöbb lerakó (18 említés) az utak mellett található, hiszen valamilyen kocsival viszik oda. Majdnem ennyi esetben (15 említés) a település szélén rakják le a hul­ladékot (gyakran persze itt is utak mellett), hogy ne kelljen messzire vinni. Némi lelkiismeret-furdalás figyelhető meg abban, hogy viszonylag gyakran rejtettebb helyre viszik, például erdőszélre (7 említés), illetve a régi szeméttelepre vagy annak környékére (9 említés, egy esetben egy agyagbányába).

Öt vadlerakó kisebb 100 m2-nél. 32 lerakó esik a 100-500 m2 mérettartományba, ez a megjelölt mére­tek 40%-a. Két db 6-800 m2-es lerakó után szintén gyakori – 22 esettel – az 1000-4000 m2 közötti mé­rettartomány. Egy 6000 m2-es lerakó után a nagyon nagy méretű lerakó helyek következnek. 17 lerakó esik 10-30 ezer m2 közé, többsége az alsó határra.

 

A probléma kezelésében fontos kérdés, hogy milyen jellegű, milyen eredetű hulladék al­kotja a vadlerakókat. Erre 68 településről kaptunk választ.

1/B. A válaszok kétharmada (45) arról adott számot, hogy a vadlerakón “nagyobb részt” szokásos háztartási hulladék található. További 15 esetben – a fennmaradó 23 válasz szintén kétharmadában – említik, hogy “kisebb részt” előfordul a szokásos háztartási hulladék.

A “nagy méretű háztartási tárgyak (lom)” előfordulását a válaszok közel kétharmada (41) említi, de ezek közül csak egyharmad arányban (14 esetben) áll “nagyobb részt” ebből a lerakott szemét. Általá­nosnak tekinthető tehát a háztartási hulladék a vadlerakókon, azonban csak a válaszadók negyede (16) ítélte úgy, hogy más hulladékfajta nem jellemző.

A “más hulladék” előfordulása hasonlóan másodlagos, de számottevő. A “más hulladék” jellegét a kér­dőíven “pl. gumiabroncs, ipari hulladék” példákkal jellemeztük.

A “más hulladék” előfordulását a válaszok közel fele (31) említi, de ezek közül csak egyharmad arány­ban (9 esetben) áll “nagyobb részt” ebből a lerakott szemét.

Megfigyelhető, hogy a lom és a más hulladék egymás társaságában gyakrabban fordul elő. Amikor ez a két hulladékfajta valamelyike van “nagy mértékben” jelen, de nem kizárólagosan (18 eset), akkor jel­lemzően (12 esetben) előfordul a másik is.

Az esetek döntő része tehát két típusba sorolható:

¨    nagyobb részt szokásos háztartási hulladék, és gyakran mellette lom is,

¨    nagyobb részt lom vagy “más hulladék”, és gyakran mellette a másik hulladékfajta.

Az első típus adja az esetek közel kétharmadát, a másik a fennmaradó esetek kétharmadát.

 

A vadlerakókon található hulladék jellege

Háztartási hulladék nagy mértékben

45

        -önmagában

16

        -kis mennyiségű lommal

14

        -kis mennyiségű mással

3

        -kis mennyiségű lommal és mással

10

        -sok lommal, kis mennyiségű mással

1

        -mindenből sok

1

Lom nagy mértékben

14

        -önmagában

2

        -kis mennyiségű háztartásival

3

        -kis mennyiségű háztartásival és mással

7

        -kis mennyiségű háztartásival és sok mással

1

        -sok mással

1

Más hulladék nagy mértékben

9

        -önmagában

3

        -kis mennyiségű háztartásival

3

        -kis mennyiségű háztartásival és lommal

2

        -kis mennyiségű lommal

1

      Összesen:

68

Forrás: Jegyzői megkérdezés, 2000

 

A vadlerakók többsége tehát abba a típusba tartozik, ahol a háztartási hulladék a meg­határozó. Az ilyen lerakóról beszámoló települések között találunk számos, közszolgál­tatás nélküli települést, de ezek csak az esetek negyedét alkotják. A szóbeli közlések is megerősítették, hogy a vadlerakás szokása fennmarad még a szervezett – és gyakran díjmentes – közszolgáltatás bevezetése után is. (“Fáradságot és benzint nem kímélve csak kiviszik autón a szemetet az erdőszélre.”)

A jegyzők és polgármesterek tapasztalata szerint a vadlerakókra kerülő hulladék mennyisége a szervezett gyűjtés bevezetése után erősen lecsökken, a korábbinak ne­gyedére-harmadára. Az első két-három év lomtalanítási akciói során nagyon sok nagy méretű használati tárgy kerül ki, majd ezek is “kifogynak”.

A vadlerakóknak ezzel együtt vannak még utánpótlási forrásai. Legfontosabbak még mindig a szervezett hulladékgyűjtésbe be nem kapcsolt lakások. Jelentős mennyiségű hulladék keletkezik a nem lakás jellegű ingatlanokon is (hétvégi ház, szőlőhegy stb.). Okkal feltételezhető, hogy ipari, közlekedési jellegű tevékenységekből is számottevő hulladékmennyiség kerül a vadlerakókba.

1/C. Láttuk, hogy a lakásoknak 81%-a kapcsolódott be a szervezett hulladékgyűjtésbe – ez az arány még a városokban sem haladja meg a 90%-ot (1999-es adatok). Községekben 72% az arány (ebből 4-5% olyan településen van, ahol még nincs szervezett szolgáltatás). A be nem kapcsolt lakások száma 25 600.

Az ilyen lakásokban keletkező hulladék mennyiségét szerényen 1 m3/év-vel becsüljük (a községi la­kosság 0,7 m3/fő/év hulladéktermelése alapján). Évente ekkor is legalább 25 ezer m3 hulladékot ka­punk, amelynek sorsa nemigen követhető.

A szervezett gyűjtéshez nem kapcsolódó üdülőingatlanok többségükben már benne vannak ez előbbi számokban (rontják őket). Számos ingatlan (hétvégi ház, szőlőtelek stb.) azonban nem számít lakás­nak, de ott is keletkezik hulladék. (Ezt erősíti meg az is, hogy két településen a vadlerakó helyeként a szőlőkbe, illetve a telkekre vezető utat jelölték meg.) Az ingatlanon összegyűlő hulladék gyakran nem is férne az otthoni kukába, egyszerűbb az út szélén kidobni a kocsiból.

A fölmérés számottevő arányban mutatott “más hulladékot” (például gumiabroncs, ipari hulladék), amit elhelyezhettek magánszemélyek és vállalkozások egyaránt. A hivatali statisztika (Gazdasági Miniszté­rium) Somogy megyében viszonylag kevés termelési hulladékról számol be: 52 896 tonnáról, amiből 46 772 tonna fa (ami, ha vadlerakóba kerül, egyszerűen lebomlik). Feltételezve hogy a statisztikában szereplő 2 976 tonna fém, fémötvözet sem az erdőszélre került, kisebb mennyiségek maradnak:

– műanyag                   242 tonna,

– papír                         884 tonna,

– üveg                         119 tonna,

– kerámia                    604 tonna,

– textil                         244 tonna,

– gumi                         204 tonna,

– agro-élelmiszeripari    654 tonna.

 

2

A vadlerakások felszámolására három irányból tehetők lépések: a hulladékforrások csökkentése, az ellenőrzés és a szemét elszállítása.

A szervezett hulladékgyűjtés kiterjesztésével, általánossá tételével talán a legnagyobb forrás tűnik el. A gyűjtés nehezen tehető teljes körűvé a sok kis településrész, lakott majorság stb. miatt, de itt is alkalmazható közbenső megoldás, például nagy konténerek kihelyezése és időnkénti elszállítása. Hasonló megoldás alkalmazható az egyéb “hulladéktermelő ingatlanok” (hétvégi házak, szőlőhegy stb.) esetében is (44. térkép).

Az ellenőrzés nehéz. Ott működik, ahol a terület ellenőrzése egyébként is megoldott (közterület-felügyelet, mezőőri szolgálat, esetleg polgárőrség). Kiegészítő megoldásként alkalmazható az elkövető beazonosítása és a hulladék elszállíttatása.

2/A. Az ellenőrzés kérdésére 49 településről kaptunk választ, ebből 13 településen végeznek rendsze­res ellenőrzést. Ide tartozik 7 város, ahol ez a közterület-felügyelet bevonásával történik. A községek­ben a mezőőri szolgálat, esetleg a polgárőrség ellenőriz.

A válaszolók fele (25 település, köztük 2 város) számolt be esetenkénti vagy bejelentés alapján történő ellenőrzésről, esetenkénti tettenérésről. E válaszadók közel fele nem tartja alkalmazhatónak a bírsá­golást az esetlegesség miatt.

11 válaszadó szerint nem lehet érdemben föllépni a vadlerakások ellen. Feltételezhető, hogy a nagy számú nem válaszoló (195 település) közül a többség hasonlóan vélekedik.

A bírságolás ritka, még a közterület-felügyeletet alkalmazó városokban is, Viszonylag gyakori bírságo­lást a Balaton-parti városok említettek (ahol a területhez képest viszonylag nagy a népesség).

A földterület tulajdona, használója is kötelezhető a hulladék elszállítására. Ez az eszköz bajosan al­kalmazható akkor, ha a hulladékot más, de ismeretlen személyek rakták le. Időnként az ingatlan-nyil­vántartás pontatlanságai is bonyolult helyzeteket teremtenek.

 

2/B. A tettenérés jól ismert nehézségei ellenére nem mindig reménytelen az elkövető beazonosítása. Több településről mondták el, hogy alkalmazták már azt a módszert, hogy a hulladékban keres­tek/találtak azonosítást lehetővé tevő tárgyakat (pl. iskolai füzetet, képeslapot). Ilyenkor sem a bírság az egyetlen alkalmazható eszköz, gyakran elég ennek kilátásba helyezése arra az esetre, ha az elkö­vető nem hordja el a szemetet.

Az ilyen akciók is alkalomszerűek, de a hulladék elszállításakor élni lehet vele, mert siker esetén je­lentős a visszatartó ereje.

 

A lerakott hulladék elszállításáról 64 településen számoltak be. Kétharmadukban rend­szeres ez a tevékenység, a gyakorisága változó: a “havonta, kéthavonta, évente 2-4 al­kalommal és az évente” válaszok közel egyenlő számban fordulnak elő. A többi telepü­lésen alkalmanként, illetve szükség szerint végzik ezt a tevékenységet. (Egy-két helyen égetést, illetve egyszerűen földtakarást alkalmaznak.) A választ nem adó településeken föltételezhetően esetleges a hulladék elszállítása.

Összességében a külterületek nagy részének magára hagyatottsága állapítható meg. Ahol nem működik közterület-felügyelet (vagyis a települések döntő részén), csak a me­zőőri szolgálat jöhet szóba, de kis jövedelmű mezőgazdasági termelők és kis lélek­számú települések önkormányzata nem tudja őket alkalmazni. Ugyanígy sok települé­sen hiányzik a pénz és a szervező erő a lerakók eltakarításához. A hiányzó feltételek közül a közhasznú munkások alkalmazásával a pénz – a minimálbérrel megemelkedett bérköltségek mellett is – jelentős mértékben pótolható.

 

3

A vadlerakókon számottevő mértékben van ipari jellegű hulladék is, és ezen belül elő­fordulhat veszélyes hulladék is, erről azonban nem került elő adat. Ugyanakkor több helyen jelent gondot a megszűnt üzemek után maradt hulladék vagy szennyezett talaj, de említették megszűnt termelőszövetkezeti raktárak vegyszermaradékát is.

Az ilyen problémák kezelését célozza a 90-es évek közepén indult Nemzeti Környezeti Kármentesítési Program. Az első fázisban sor került a nagyobb szennyezések fölméré­sére, bizonyos mértékig a veszélyességük értékelésére. A legsürgősebb esetekben megtörtént, illetve megkezdődött a kármentesítés. (Ezek finanszírozása korábban a pri­vatizációs bevételekből történt, 2001-ben a feladatnak helyet szorítottak a KAC-ban.

További feladat a kisebb szennyezések, hulladéklerakások fölmérése. Ez nemcsak a központi környezetvédelmi szerveken keresztül történik, idén már a KAC finanszíroz mások által végzett fölméréseket is. A talajszennyezési ügyekkel is foglalkozó 33/2000 (III. 17.) Korm. rendelet által meghatározott sérülékeny területek – települések szerinti – listája alapján megállapítható, mely településeken különösen fontos az ilyen fölmérések elvégzése (61. térkép).

 

4

A tájban, a tájképen okozott leggyakoribb sérülés a külszíni bányászat során keletkezik. A tájsebek közé sorolhatók még a településeken kívüli különböző elhagyott épületek. Mindezek a helyszínek gyakran szemétlerakóvá válnak.

A jegyzői megkérdezés során érdeklődtünk a külszíni bányák iránt: 47 településről 52 bányát jeleztek, kevesebbet, mint amire számítani lehetett. Ez nemcsak a kérdéskör esetleges kellemetlen vonásaival magyarázható. Az elhagyott bányák gyakran szemét­telepként működnek (valamennyire szabályozottan vagy illegálisan), így mára már csak a szakavatott szem veszi észre őket. Ez is valószínűsíti a különböző bányák nagyobb számát, így az alábbi számok inkább az arányokat jelzik.*

Ezek közül 37 bánya művelésével felhagytak (34 településen). A működő bányák kör­nyékét zömmel rendezettnek ítélték. A felhagyott bányagödrök azonban nagy arányban rendezetlenek, ami azért is gond, mert sokkal nehezebb a helyreállítási kötelezettséget érvényesíteni, miután már nem keletkezik bevétel.

A 28 rendezetlen helyszín (26 településen) a felhagyott bányagödrök több, mint három­negyedét jelenti. Ezek közül 17-ről tudjuk a bánya jellegét: 8 homok-, 7 agyag- és 2 ka­vicsbánya, ami a várható arányokat tükrözi. A rendezetlen homok- és kavicsbányákba kerülő hulladék a táj elcsúfításán túl veszélyt jelent a felszín alatti vizekre is.

A jogszerűen folytatott bányászati tevékenység során nem sérülhetnek így a környezeti érdekek. A bányatörvény alapján pedig a bányavállalkozó kötelezhető a helyreállításra. Ha ez valamilyen okból nem lehetséges (pl. a bányavállalkozó nem lelhető fel, meg­szűnt), akkor az ún. másra át nem hárítható tájrendezési feladat költségeire teljes mér­tékű finanszírozás igényelhető a KAC-ból. (A KAC-nak ez a kerete a bányajáradék meghatározott részarányából származik.) Az éves pályázati felhívás során az igénylés módját is közzéteszik. A munkák megtervezésekor, a pályázat előtt be kell szerezni a szükséges szakhatósági hozzájárulásokat.*

 


4.5. Egy új népbetegség: az allergia

1

Az elmúlt húsz évben a légúti allergiás megbetegedések száma többszörösére emelke­dett hazánkban. A megműveletlen területek és azokon a szénanáthát okozó gyomnövé­nyek nagyobb előfordulása az ország egész területén problémát okoz.

1/A. A légúti allergia közvetlen kiváltó oka az egyes növények virágpora, termése, amely az ember nyálkahártyáján megtapad.

A virágpor-allergia tömegessé válása csak részben magyarázható egyes allergén növények elterjedé­sével. A vegyi légszennyező-anyagok folyamatos jelenléte teszi érzékennyé az emberek nagy cso­portjának nyálkahártyáját, szervezetét. A tömegessé vált allergiát emellett más okokkal is összefüg­gésbe hozzák (például az élelmiszerek szintetikusanyag tartalmával).

Az allergia az ember védekező rendszerének (immunrendszerének) túlzott, részben téves működése. A szervezet immunválaszát a bekerülő idegen anyagok váltják ki, esetünkben a nyálkahártyán megta­padt pollenből kikerülő egyes fehérjék.

Rendszeres, hogy a szervezet elsőként egy agresszívabb allergénre (pl. parlagfű) lesz allergiás (monoallergén). Majd fokozatosan egyre több pollen (a belőle kijutó fehérje) vált ki válaszreakciót. A betegség kezdetben csak kellemetlen tünetekkel jár (viszketés, tüsszögés, orrfolyás), súlyosbodás esetén nehéz légzésbe, asztmába is átmehet.

Az allergének elleni védekezés az orvoslás jelentős területévé válik. Kevés növényre való érzékeny­ségnél alkalmazható a fokozatos hozzászoktatás (deszenzibilizáció). Általános gyakorlat a szervezet válaszreakcióinak gyógyszeres tompítása (az egész szervezetre vagy a pollennek kitett nyálkahártyára kiterjedően). Súlyosabb esetekben asztmakezelés szükséges.

 

2

Az allergén növények különböző mértékben okoznak szénanáthát. Virágzásuk, termés­hozásuk időszakától függ, hogy mikor okoznak tüneteket.

2/A. Az egyes növények virágpora/termése különböző típusú és mennyiségű allergén fehérjét tartal­maz. Ettől függően okoz kisebb vagy nagyobb mértékben szénanáthát. Az egyes növényekre megálla­pított határérték azt mutatja, hogy pollenjük milyen koncentrációban okoz tüneteket. Az allergén növé­nyek jelentős része az érzékeny embereknél közelítőleg 30 pollen/m3 érték fölött okoz tüneteket. Ez természetesen átlagos érték, hiperallergén emberek már m3-enként egy pollent is érzékelnek.

 

A virágzási szezon Magyarországon három főbb, egymást átfedő szakaszra tagolható. Az első a kora tavaszi időszak, a fák virágzása. A második a pázsitfüvek virágzása, amely tavasz vége felé, a nyár első felében jellemző. A harmadik a nyári-őszi gyomok időszaka, amely nyár közepétől az első fagyos idő beköszöntéig tart.

Jelenleg a nyári-őszi gyomok okozzák a legsúlyosabb tüneteket, de folyamatosan nő a fa-allergizálódás. A gombák is egyre jelentősebb kibocsátók (ezek zárttérben is jelent­keznek).

2/B. A fák virágpor-kibocsátása a meteorológiai tavasz kezdetén, március elején kezdődik, enyhe telek után kissé korábban is. Elsőként az éger (Alnus) és a mogyoró (Corylus) virágzása indul meg. Jelentős mennyiségű virágport bocsát ki enyhe időszak esetén már március elejétől a tiszafa (Taxus), a cip­rusfélék (Cupressaceae), a nyár (Populus), a szil (Ulmus), a kőris (Fraxinus). Április közepétől már pa­naszokat okozhat a juhar (Acer), a fűz (Salix) és a nyír (Betula) pollenje is. Ebben az időszakban bont rövid időszakra virágot a platán, ami erős allergénnek számít hazánkban. A nyárfák virágporának nagy mennyiségét a nyárak elterjedtsége magyarázza.

Az utóbbi időben az éghajlat-változással jelentősen megváltozott a fák virágzási időszaka. Ezért jelen­tős eltérések tapasztalhatóak a régi pollennaptáraktól. (A lágyszárúak esetében az eltérés kisebb.)

 

Egyes fák virágporának tapasztalt mennyisége (ez tükrözi az adott fafaj elterjedtségét is)

Mogyoró

Kőris

Éger

Fűz

Nyár

Nyír

Platán

Tölgy

Február   ××

Február   ××

Március   ××

Április      ××

Február   ××

Március   ×

Február   ×

Március   ×

Április      ××

Február   ×××

Március   ×××

Április      ××

 

 

Április      ××

 

 

Április      ××

 

 

 

Május       ××

Június     ×

 

Ez és a mért adatokat mutató táblázat (ld. lentebb) azt a látszatot kelti, hogy a nyárfák erősen allergének. Ez két okból nem igaz. Egyrészt a sok virágpor sok nyárfától származik, míg a többi faj a kisebb elterjedtség miatt kevésbé látszik veszélyesnek. Másfelől a nyárfa virágpora viszonylag kicsi, és kevés allergén fehérjét tartalmaz, így a levegőben mért nyár-virágpor nagy száma sem okoz komoly tüneteket.

A nyárfával kapcsolatban ráadásul kialakult egy tévhit is: nyárpelyhet sokszor allergénnek gondolják, holott az – vagy annak részei – méretük miatt be sem juthatnak a légutakba. A nyárpelyheknek az a bűnük, hogy akkor röpülnek, amikor a fák virágpora szénanáthát okoz (és sokan szemétnek tekintik, amikor földet ér). Az allergia miatt nem érdemes tehát a nyárfákat kivágni.

 

2/C. A pázsitfüvek mintegy 200 faja eltérő időközökben virágzik, és évente jelentős eltérések lehetnek a virágpor mennyiségében. A legkorábban virágzók már áprilisban problémát jelenthetnek. A pázsitfű­félék virágpor-koncentrációja elmarad a többi – allergiát okozó – szélbeporzású növényekétől, azonban pollenfehérjéiknek rendkívül erős allergén hatásuk van. Ezért a pázsitfüvek a fészkesek mellett a leg­nagyobb problémát okozó növénycsaládnak tekinthetők.

Viszonylag kisebb mennyiségben, de már májustól allergiát okozhat a lórom (Rumex), és az útifű (Plantago) pollenje. Júniustól jelennek meg a libatopfélék, és a disznóparéjfélék (Chenopodiaceae, Amaranthaceae). Általában júliusban virágzik a kender (Cannabis), amely kevésbé allergén (azért szo­kás nagy hatásúnak tekinteni, mert rendszeresen összetévesztik a parlagfűvel).

A fűfélék váltják ki a klasszikus szénanáthát. A növények kényszerű nyugalmi időszakában (nagy meleg miatt kiszáradás) kevesebb pollent bocsátanak ki. Ezeket kaszálni kell. Mezőgazdasági növé­nyek közül a rozzsal van probléma.

 

Füvek, fészkesek allergia-naptára: a veszélyeztetett időszakok

Pázsitfűfélék

Útifű

Csalán

Üröm

Parlagfű

április           ×

május          ××

június           ××

július            ××

augusztus    ×

szeptember  ×

október        ×

 

május          ×

június           ×

július            ×

augusztus    ×

 

 

június           ××

július            ××

augusztus    ××

szeptember  ××

október        ××

 

 

 

július            ×

augusztus    ××

szeptember  ××

október        ×

 

 

 

július            ×

augusztus    ×××

szeptember  ×××

október        ××

 

2/D. A nyár végi, őszi gyomok időszakában a fészkesek családjából két fajra kell külön figyelni: a parlagfűre (Ambrosia) és az ürömre (Artemisa). Aki allergiás az egyikre, az rendszerint a másikra is az (keresztreakcióban állnak).

E gyomnövények – kedvező időjárás esetén – július végétől az első fagyokig szórják pollenjüket. Egy parlagfű növény évente átlagban 8 milliárd pollent bocsát ki. Nagyon allergén a pollen fehérjéje is. E két allergén növény igen jelentős problémákat okoz Somogyban is.

Az allergén gombák egész évben megtalálhatók. Szaporodásuknak kedvez a meleg, és a nedvesség, ezért tavasszal számuk rohamosan emelkedik. Az éves csúcsok leginkább júniustól októberig mérhe­tők, koncentrációjuk leginkább esők után emelkedik. A téli fagyok idején a gombák száma is minimá­lisra csökken.

 

Kellemetlen tény, hogy a környezeti hatásokat (közlekedési légszennyezés stb.) legjob­ban tűrő fák rendszerint allergének is. Közepesen allergén a közönséges nyír, a virágos kőris, a juharlevelű platán, a rezgő nyár, a fehér nyár, míg erősen allergén a magas kő­ris.

 

3

A szél nagyobb távolságra viszi a polleneket, a mért adatok – a szakirodalom szerint – mintegy 70 km-es körzetben tekinthetők érvényesnek.

Egy adott helyen azonban az éppen aktuális koncentrációt több tényező együttesen befolyásolja: a szélviszonyok mellett fontos tényező, hogy a közelben az allergén növé­nyek hol és milyen mennyiségben helyezkednek el. Így például allergén növényekkel borított területek közelében a koncentráció akár tízszeres is lehet.

Az országos mérőhálózatnak nincsen Somogy megyei állomása, ráadásul itt nagy kiter­jedésű erdős, füves területek találhatók. Így indokolt lenne a megyében is működtetni pollencsapdát.*

3/A. A mérés szempontjából azoknak a növényeknek van jelentősége, amelyek pollenfehérjéi allergének; jelentős mennyiségű pollent termelnek; szélbeporzásúak; továbbá gyakori előfordulásúak. Az ÁNTSZ Aerobiológiai Hálózata ilyen megfontolásból mintegy 30 faj pollenkoncentrációját méri ál­landóan.

Az országos mérőhálózat pontjai: Budapest (két mérőállomás), Debrecen, Győr, Miskolc, Pécs, Szek­szárd, Szolnok, Zalaegerszeg. Pécs és Zalaegerszeg 70 kilométeres körzete együttesen közel teljesen lefedi Somogy megyét. Ezek adatai jellemzik a somogyi helyzetet, de csak közelítően, hiszen a megye területének nagy része legalább 30-40 kilométerre van a mérőállomásoktól, és a mért értékek a távol­sággal arányosan veszítenek pontosságukból.*

A mintavétel az Európában egységesen alkalmazott Hirst-típusú térfogati mintavevővel történik. A fo­lyamatosan szélirányba forduló csapda belsejébe egy nyíláson keresztül áramlik be a levegő, amely egy dobra erősített ragadós anyaggal, rendszerint vazelinnel előkezelt szalagra csapódik. A dob fo­lyamatosan mozog. A műszer úgy van kialakítva, hogy egy nap alatt 1 m3-nyi levegő áramlik át, így az ebben lévő pollen tapad meg a szalagon. (Ez a napi pollenszám, pollen/m3-ben.)

A havi adatok a napi értékek összegzéséből, az éves értékek a havi adatok összeadásából származ­nak. A határértékekkel tehát a napi adatok hasonlíthatók össze közvetlenül.

 

A táblázat azt mutatja, hogyan alakult a főbb, allergiát okozó növények pollenjeinek száma 1994-96-98-ban a pécsi és a zalaegerszegi mérőállomáson. (A megadott érték az egyes napokon mért átlagos pollen/m3 értékek összege az adott évben.) A különböző növények pollenterhelése az egyes években eltérően alakult, aszerint, hogy az adott növényre hogyan hatott az időjárás, és mekkora volt a termőhelye.

A főbb allergén növények pollenszáma a pécsi és a zalaegerszegi mérőállomáson, 1994-96-98

 

Pécs

Zalaegerszeg

 

1998

1996

1994

1998

1996

1994

Éger (Alnus)

390

640

154

2417

1937

778

Nyír (Betula)

1081

676

1172

3089

3496

5625

Mogyoró (Corylus)

122

331

48

366

350

133

Kőris (Fraxinus)

243

514

319

415

238

274

Platán (Platanus)

483

974

651

265

335

500

Nyár (Populus)

188

269

400

237

277

918

Tölgy (Quercus)

253

505

385

1035

2850

436

Fűz (Salix)

240

331

455

451

339

394

Pázsitfűfélék (Poaceae)

1607

1680

2380

2383

2930

3181

Csalánfélék (Urticaceae)

3771

9829

5069

3064

9247

6165

Parlagfű (Ambrosia)

7864

11957

15092

7347

7237

8478

Üröm (Artemisia)

530

848

1114

461

496

810

Libatopfélék (Chenopodium)

364

466

641

123

253

283

Útifű (Plantago)

418

341

400

38

197

153

Vadsóska (Rumex)

402

286

352

69

173

262

Forrás: AZ ÁNTSZ Aerobiológiai Hálózatának tájékoztatója, 1994; 1996; 1998

 


4.6. Helyi védettségű természeti értékek

Az országos védelem alatt álló természeti értékek védelmét a nemzeti parkok látják el, Somogy megyében – kis kivétellel – a Duna-Dráva Nemzeti Park. Az önkormányzatok hatásköre és feladata a helyi védettségű értékek oltalmazása (52. térkép).

Különböző összegyűjtések 73 helyi védettségű értékről tudnak, ezeket – a terület nagy­ságával együtt – az alábbi táblázat tartalmazza. A jegyzői fölmérés során 36 további, helyi védelem alatt álló természeti értékről (és egy építészeti értékről) kaptunk támoga­tást. A táblázatban ezek is megtalálhatók.

A természeti értékek védelmének alapvető követelménye a pusztítástól való megóvás (fák kivágásának tilalma stb.). A legtöbb esetben ez kevés. Fennáll mindaz a veszély, ami a területek rendezetlenségéből adódik: hulladéklerakás, elgyomosodás stb. Ennek megfelelően minden olyan intézkedés, amely a területek gondozását célozza (beleértve az ellenőrzést, esetenként hulladékelszállítást) rendszerint elősegíti a természeti értékek megóvását is.

Az értékek megvédése sok esetben további lépéseket igényel (parkok speciális gondo­zása, fák kártevők elleni védelme stb.). Ezekben az önkormányzatok magukra marad­nak, nemcsak a finanszírozásban, hanem a fölmerülő szakmai kérdésekben is.

Helyi jelentőségű védett értékek

Helyi jelentőségű védett érték neve

Érintett település

Területe (ha)

Védetté nyilvánítás

Babócsai várdomb és környéke

Babócsa

5,70

1977

Feketefenyő véderdő

Balatonboglár

6,33

1977

Kápolnák környéke

Balatonboglár

0,65

1977

Balatonföldvári platán fasorok

Balatonföldvár

3,23

1983

Battyán pusztai vadkörtefák

Balatonszentgyörgy

0,20

1983

Középrigóci kastélypark

Barcs

17,99

1987

Bárdibükki kastélypark

Bárdudvarnok

7,27

1994

Kaposdadai arborétum

Bárdudvarnok

1,59

1976

Vadgesztenye fasor

Bárdudvarnok

1,40

1977

Kaposdadai nemesnyár fasor

Bárdudvarnok

0,14

1985

Bolhói öreg tölgyek

Bolhó

0,20

1977

Farkaslaki erdő

Bőszénfa

58,93

1977

Csokonai Vitéz Mihály Gimnázium parkja

Csurgó

5,26

1978

Eddei nyárfa

Edde

0,07

1943

Eddei tölgyfa

Edde

0,04

1943

Alsóbogáti kastélypark

Edde-Alsóbogát

17,03

1987

Fonyódi erdő

Fonyód

33,61

1958

Csepegő forrás és környéke

Gálosfa

54,40

1977

Rinyatamási vadászkastély parkja

Görgeteg

6,77

1980

Lad-Gyöngyös-pusztai fasor

Hedrehely

4,28

1977

Hencsei kastélypark

Hencse

5,73

1974


 

Iharosi kastélypark

Iharos

4,92

1974

Vörösdombi magyar tölgyes

Iharos

1,00

1977

Iharosberényi kastélypark

Iharosberény

4,83

1974

Kálmáncsai fás-legelő

Kálmáncsa

57,80

1987

Deseda tó TT

Kaposvár

1112,0

1994

Kötcsei “Keserű” kúria parkja

Kötcse

0,35

1983


Szelídgesztenye facsoport

Kötcse

1,20

1985

Csepinszki kúria parkja

Kötcse

0,63

1985

Tölösaljai legelő kocsányos tölgyfái

Kutas

0,20

1987

Vörösakoli kocsányos tölgyfa csoport

Kutas

2,37

1987

Lábodi 6 db millenniumi hárs

Lábod

0,20

1978

Lábodi park

Lábod

2,88

1980

Ladi parkerdő

Lad

28,32

1943

Ladi magaskőrisfa

Lad

0,14

1943

Ladi nyárfa

Lad

0,07

1943

Marcali felszaba-dulás park

Marcali

1,89

1985

Marcali béke park

Marcali

3,41

1985

Nágocsi “Zichy” park

Nágocs

14,04

1985

Dózsa Gy. úti vad-gesztenye fasor

Nagyatád

0,37

1977

Szülőotthon platán és vadgesztenye fái

Nagyatád

0,32

1977

Simongáti kastélypark

Nagyatád

4,56

1977

Korányi Sándor utcai játszótér facsoportja

Nagyatád

0,14

1980

Széchenyi téri park

Nagyatád

3,13

1980

Dohánybeváltó üzem parkja

Nagyatád

1,56

1980

Nagyberki “Vigyázó” kastélypark

Nagyberki

3,54

1987

Nemesdédi szelídgesztenyefa

Nemesdéd

0,24

1987

“Berzsenyi Múzeum” parkja

Nikla

2,86

1974

Péterhidai fáslegelő

Péterhida

61,97

1978

Rinyabesenyői tiszafák

Rinyabesenyő

0,20

1978

Töreki tavak

Siófok

298,18

1992

Somogybükkösdi kastélypark

Somogybükkösd

1,83

1985

Somogygeszti kastélypark

Somogygeszti

6,81

1983

Zergeboglár termőhelye

Somogysárd

0,20

1983

Somogysárdi kastélypark

Somogysárd

7,98

1978

Somogyszentpáli iskola japán akácfái

Somogyszentpál

0,20

1983

Somogyszobi tölgyfa

Somogyszob

0,04

1941

Somogyszobi tölgyfák

Somogyszob

0,16

1941

Somogytarnócai öreg tölgy

Somogytarnóca

0,20

1977

Kunffy Lajos kastély parkja

Somogytúr

1,20

1978

Somogyvári “Brézai erdő”

Somogyvár

51,21

1983

Széchenyi kastély parkja

Somogyvár

28,89

1983

Szőcsénypusztai földvárrom körüli famatuzsálemek

Somogyzsitfa

9,50

1980

Gyurgyalag fészkelőhelyek

Szenna

3,44

1980

Szőkedencsi temető-dombi hársfa

Szőkedencs

0,94

1985

Tótújfalusi öreg tölgy

Tótújfalu

0,20

1977


 

Varászlói magaskőris

Varászló

0,20

1983

Varászlói tölgyfák

Varászló

0,20

1983

Zákányi kastélypark

Zákány

5,29

1985

Zalai Zichy park

Zala

11,51

1952

Zalai Zichy család sírkertje

Zala

0,90

1983

Összesen

 

1888,3

 

Alsóbogátpusztai kastélypark

Alsóbogát

 

 

Zergeboglár termőhelye

Újvárfalva

 

 

Csapody kastélyterület*

Ádánd

 

 

Helyi védettségű halastó, parkerdő, szőlőtermő terület*

Balatonlelle

 

 

Helyi nádasok*

Balatonmáriafürdő

 

 

Helyi lágyszárú terület*

Balatoszabadi

 

 

Kastélyterület (erdő)*

Bálványos

 

 

Helyi: fásszárú*

Bolhás

 

 

Helyi fásszárú*

Böhönye

 

 

Szigeti rét - Pokol torka - 100 éves fa*

Felsőmocsolád

 

 

Templomterület*

Gige

 

 

Helyi park*

Hetes

 

 

Helyi örökzöld*

Kadarkút

 

 

Helyi földtani érték*

Kaposgyarmat

 

 

Kastélyterület, erdő*

Kaposújlak

 

 

Helyi fasorok, park*

Karád

 

 

Baláta-tó*

Kaszó

 

 

Helyi fasor*

Kéthely

 

 

Helyi park*

Kisbajom

 

 

Helyi idős fák*

Kisbárapáti

 

 

Kastélyterület*

Kőkút

 

 

Arborétum*

Magyaregres

 

 

Lágyszárúak*

Mesztegnyő

 

 

Helyi park*

Mezőcsokonya

 

 

Helyi fa*

Mike

 

 

Helyi fa*

Mosdós

 

 

Helyi halastó*

Orci

 

 

Helyi kastélyterület*

Osztopán

 

 

Helyi fa*

Potony

 

 

Park*

Segesd

 

 

Helyi facsopor*

Som

 

 

Helyi fa*

Somogyszil

 

 

Helyi fa*

Szegerdő

 

 

Helyi fa*

Szentbalázs

 

 

Forrás*

Teleki

 

 

Helyi kastélyterület*

Várda

 

 

Szórt település, régi településközpont (parasztházak)**

Szőlősgyörök

 

 

 * Nyilvántartásokban, ismertetőkben nem említett értékek

** Alapvetően építészeti emlék