1. Szilárd hulladék a településeken

1.0. Bevezetés

1

A települési szilárd hulladékkal mindig a helyhatóságok foglalkoztak. Ez hosszú ideig a szemétlerakóhely kijelölését jelentette. A szemét elszállítása a városok többségében a 60-as, 70-es években indult meg, a folyamat felgyorsult a 80-as években, majd általá­nossá vált az elmúlt évtizedben. Hasonló fejlődés figyelhető meg Somogy megyében is.

A hulladékbegyűjtésbe bekapcsolt lakások aránya 1990 és 1999 között közel 30%-kal nőtt, mintegy kétharmadról öthatodra. A teljes lefedettséghez amit a hulladékgazdál­kodási törvény előír kisebb növekedésre van szükség, mint ami a 90-es években le­zajlott; de most a legkisebb településeket és a települések eddig kimaradt részeit is be kell kapcsolni a szervezett gyűjtésbe (40., 41. térkép).

Elszállított hulladék mennyisége                                                                                       (m3)

 

1990

1999

változás (%)

Elszállított hulladék mennyisége (m3)

16 685

19 894

119,2

      ezen belül a lakosságtól elszállított (m3)

9 874

12 790

129,5

Hulladékgyűjtésbe bekapcsolt lakások aránya (%)

64,9

83,0

127,9

Forrás: Magyar statisztikai évkönyv, 1999 (KSH, Bp. 2000)

 

A begyűjtött hulladék térfogata jelenleg országosan 20 millió m3 körül alakul. A mennyi­ség 1990 és 1999 között közel 20%-kal emelkedett, de ezen belül az intézményektől el­szállított mennyiség alig változott, a lakosságtól származó azonban közel 30%-kal nőtt. Ez a növekedés közel egyenlő mértékben származik a bekapcsolt lakásokból, illetve a hulladék mennyiségének növekedéséből.

1/A. A hulladékgyűjtésbe bekapcsolt lakások aránya gyakorlatilag ugyanúgy 30%-kal nőtt, mint a la­kosságtól begyűjtött hulladék mennyisége; de ebből hiba volna arra következtetni, hogy nem változott a fajlagos hulladéktermelés. Inkább két tendencia együttes hatása mutatkozik meg.

Egyfelől az újonnan bekapcsolt lakásokban kevesebb hulladék keletkezik: ezekben a lakásokban ke­vesebben laknak és gyakran idős emberek. Az újonnan bekapcsolt községekben általában is kevesebb hulladék keletkezik. Az összegyűjtött hulladék mennyiségének növekedéséből 10-20% közé tehető az újonnan bekapcsolt lakásokból adódó növekmény.

Másfelől fajlagosan több hulladék keletkezett. Erre lehet következtetni abból is, hogy a városokban — ahol már 1990-ben is közel teljes körű volt a szállítás — szintén nőtt az elszállított hulladék térfogata, miközben csökkent a lakosság. (Budapesten és a többi városban is mintegy 10%-kal több hulladékot szállítottak el, miközben Budapest lakossága közel 10%-kal, a többi városé mintegy 4%-kal csökkent 1990 és 1999 között.) Ez alapján a keletkező hulladék fajlagos mennyisége 10-20%-kal nőtt az időszak során.

2

A fenti adatok a hulladék térfogatát jellemzik, miközben évtizedek óta tart a hulladék ún. fellazulása. Egyre nagyobb részarányt képviselnek a könnyebb és a sok levegőt tartal­mazó hulladékfajták (ilyen a műanyag és részben a papír), így a hulladék sűrűsége csökken. Az elmúlt évtizedben ennek tulajdonítható a hulladék térfogatának mintegy 5-10%-os növekedése.

2/A. A fellazulás további alakulását jelzi a hulladék összetevőinek változása (hulladékanalízis) az el­múlt 10-20 évben. A fővárosi adatok szerint a műanyagok aránya a nyolcvanas években 5% körül mozgott, s ez 1999-re 15% körüli értékre nőtt. A papír aránya némi ingadozással mintegy 20%, ez húsz év alatt 3-4%-kal nőtt. Eközben az egyéb szervetlen anyagok részaránya 15%-kal csökkent (kb. 35%-ról 20%-ra). Más összetevők aránya nem változott markánsan.

A tendencia egybevág a hétköznapi tapasztalattal, így a módszertani és gyakorlati bizonytalanságok ellenére is elfogadhatjuk az eredményeket. A nagyobb sűrűségű szervetlen összetevők (pl. salak) helyett 15% erejéig a hulladékba került műanyag és papír 10-20%-kal is csökkenthette a hulladék sű­rűségét (adott térfogatra jutó tömegét). Jelenleg a kommunális szemét már 140 kg/m3 körül alakul.

 

2/B. A fenti adatok a tömörítetlen hulladékra vonatkoznak, ezért gyakran “laza m3”-nek nevezik. A laza m3-es adatok jól alkalmazható addig, amíg a szemét a kukában van, vagy szekéren viszik ki a sze­méttelepre. Egyéb esetekben vigyázni kell velük.

Amint megjelenik a szervezett begyűjtés, a hulladékot tömörítik. Egy 10 m3-es kukásautó például 30-40 laza m3 hulladékot is elszállít. A lerakón pedig ha tömörítik, ahogy kell a hulladék sűrűsége már 700-800 kg/m3 lehet. Ez azt jelenti, hogy a lerakóban 1 m3-es helyen 4-5 laza m3 hulladék fér el. (A le­rakón a szerves anya bomlásával később tovább csökken a térfogat.) Érdemes ezeket tudni, amikor a lerakó kapacitását (még kitölthető térfogat) hasonlítják össze a keletkező hulladék mennyiségével. (a kész adat hányadosából nem következtethetünk arra, mennyi idő múlva fog betelni a lerakó, attól a valós adat 5-6-szorosan is eltérhet).

A laza m3-ek a hulladék mennyiségének mérését is bizonytalanná teszik. A hulladék mérése ugyanis a lerakónál történik, ahova már tömörítve hozza az autó. Ahol nincsen mérleg, amivel a tömeg mérhető, ott a mennyiséget csak az jelzi, hogy hányszor fordul a kukásautó. Ez csak akkor adna megbízható eredményt, ha a kocsi mindig tele volna, de ez különösen nap végén nem garantálható. A statiszti­kai gyakorlat jelenleg a térfogatot alkalmazza, így a nagyobb lerakók adatait, ahol már tömeget mér­nek, szintén át kell számítani laza m3-re.

Egy tizenöt éves rendelet előírja, hogy az újonnan létesülő lerakókat a járművek mérésére alkalmas mérleggel kell felszerelni, és a többi lerakót legkésőbb 1990-ig kell ilyen mérleggel ellátni [1/1986. (II. 21.) ÉVM–EüM e. r. 11. § (1)-(2) bek.].

Egy 1999-es felmérés szerint Somogy megyében 18 lerakó létesült 1986 óta, mérleg nélkül. Ezek a le­rakók 52 települést szolgálnak ki. (A felmérés 36 nagyobb lerakóhelyet vizsgált). Az 1986 előtt létesült lerakóhelyek közül tizenkettőn azóta sem létesült mérleg ez a helyzet azonban nem jogszabályelle­nes, mert az ezekre vonatkozó előírást időközben hatályon kívül helyezték.

Somogy megyében öt lerakón történik a hulladékmennyiség mérése mérleggel: Marcali, Balatonkeresztúr, Ordacsehi (Csehi-völgy), Kaposvár (Nádasdi u.) és Zamárdi. Ezek jellemzően a több települést ellátó lerakók, a felmérés szerint sorrendben 31, 18, 14, 28, 11; összesen 102 településről hordják ide a települési szilárd hulladékot.

 


1.1. A szilárd hulladék mennyisége Somogy megyében

1

Az elszállított települési szilárd hulladék mennyisége az elmúlt tíz évben dinamikusan, 40%-kal nőtt Somogy megyében.

Az elszállított települési szilárd hulladék mennyisége                                               (1000 m3)

 

1990

1992

1993

1994

1995

1996

1997

1998

1999

1999 / 1990 (%)

Baranya

538

557

539

485

536

555

565

553

550

102,2

Somogy

509

540

566

510

512

545

597

603

713

140,1

Tolna

419

486

658

465

307

261

267

358

434

103,6

Dél-Dunántúl

1 466

1 583

1 763

1 460

1 355

1 361

1 429

1 514

1 697

115,8

Forrás: Környezetstatisztikai adatok, 1999 (KSH, Bp. 2000)

 

A statisztikai adatok jelentős hullámzást mutatnak, de az erőteljes növekedés egyér­telmű. Az egy főre jutó elszállított mennyiség 1,48 m3-ről 2,13 m3-re nőtt 1990 és 1999 között. Ugyanekkor az országos adat 1,61 m3/fő-ről, illetve 1,82 m3/fő értékre emelke­dett. Tehát Somogy megye fajlagos értéke megelőzte a szintén növekvő országos mennyiséget (37. térkép).

A Somogy megyében 1999-ben összegyűjtött 713 ezer m3 települési szilárd hulladékból 62% keletkezett a lakosságnál, a többi rész üzemekből (21%) és intézményekből (17%) származott.

1/A. A lakosságnál keletkezett hulladék aránya gyakorlatilag megegyezik az országos értékkel (64%). Ez az arány a 90-es évek elején az országban 60% alatt volt, majd 70% fölé emelkedett. Az utóbbi években a gazdaság nekilendülése miatt a lakossági hulladék aránya visszaesett.

Somogy megyében a városok hulladékából az üzemi hulladék 25,1%-ot tesz ki, ez az arány a közsé­gekben érthetően kisebb volt, 4,5%. Az eltérés az ipar térbeli elhelyezkedését jelzi, miként az is, hogy a termelő üzemekből származó hulladék közel kétharmada Kaposvárott keletkezik.

Az intézményi hulladék a városok hulladékából 16,5%-ot képviselt, községekben ez az arány érde­kes módon magasabb, 20,6% volt. Ez utóbbi nem a községi intézmények nagy hulladéktermelését jelzi, hanem a lakossági hulladék kisebb mennyiségéből adódik.

2

Az egy főre jutó lakossági hulladék mennyisége jelentős eltéréseket mutat településen­ként, ennek ellenére egy-két tendencia megfogalmazható.

Városokban a lakossági hulladék kissé meghaladja a 2 m3/fő értéket, községekben számottevően elmarad 1 m3/fő-től. Ez részben azzal magyarázható, hogy a községek­ben a lakásoknak kisebb részaránya volt bekapcsolva a hulladékgyűjtésbe. A mennyi­ségek eltérése döntő részben azonban az életmódbeli és a “hulladék-előállítási” különb­ségekre utal.

Az egy főre jutó lakossági hulladék jellemzően több a Balaton-parti városokban, ami a nyári vendégforgalommal magyarázható.

Települési szilárd hulladék gyűjtése és elszállítása, 1999                                                (1000 m3)

 

Lakosságtól

Termelő üzemektől

Egyéb szervektől

Összesen

Lakosság

Lakosságtól / lakosság

Kaposvár

126,0

94,0

40,0

260,0

66411

1,897

Balatonboglár

18,5

-

5,4

23,9

5956

3,106

Balatonföldvár

11,4

-

2,3

13,7

2126

5,362

Balatonlelle

11,0

-

6,2

17,2

4902

2,244

Barcs

30,0

8,0

0,9

38,9

11944

2,512

Csurgó

9,9

7,0

4,0

20,9

5712

1,733

Fonyód

12,9

-

6,3

19,2

5057

2,551

Lengyeltóti

2,6

-

0,8

3,4

3287

0,791

Marcali

13,3

13,0

4,2

30,5

12558

1,059

Nagyatád

8,7

6,4

-

15,1

12086

0,720

Siófok

74,0

8,0

18,0

100,0

22255

3,325

Tab

2,2

1,1

0,9

4,2

5000

0,440

      Városok

320,5

137,5

89,0

547,0

157 294

2,038

      Községek

124,3

7,6

34,2

166,1

172 967

0,719

      Összesen

444,8

145,1

123,2

713,1

330 261

1,347

Forrás: Somogy megye statisztikai évkönyve, 1999 (KSH SMI, Kaposvár, 2000)

 

2/A. Az összes keletkező települési szilárd hulladék mennyiségére az összegyűjtött-elszállított mennyi­ségek alapján lehet következtetni. Az alábbi táblázatban egy ilyen számítást ismertetünk.

Hulladékgyűjtés

 

Rendszeres gyűjtésbe bevont lakások aránya (%)

Lakosságtól elszállított hulladék (1000 m3)

Lakosságtól elszállított hulladék 100%-os gyűjtés esetén (1000 m3)

Termelő üzemektől

Egyéb szervektől

Összesen

Kaposvár

95,20

126,0

132,3

94,0

40,0

266,3

Balatonboglár

75,84

18,5

24,4

-

5,4

29,8

Balatonföldvár

59,86

11,4

19,0

-

2,3

21,3

Balatonlelle

76,21

11,0

14,4

-

6,2

20,6

Barcs

92,13

30,0

32,6

8,0

0,9

41,5

Csurgó

86,15

9,9

11,5

7,0

4,0

22,5

Fonyód

67,23

12,9

19,2

-

6,3

25,5

Lengyeltóti

74,92

2,6

3,5

-

0,8

4,3

Marcali

93,70

13,3

14,2

13,0

4,2

31,4

Nagyatád

98,50

8,7

8,8

6,4

-

15,2

Siófok

89,23

74,0

82,9

8,0

18,0

108,9

Tab

74,67

2,2

2,9

1,1

0,9

4,9

        Városok

89,99

320,5

356,1

137,5

89,0

582,6

        Községek

72,10

124,3

172,4

7,6

34,2

214,2

        Összesen

80,68

444,8

551,3

145,1

123,2

819,6

Forrás: Magyar statisztikai évkönyv, 1999 (KSH, Bp. 2000)

 

A második oszlopban feltüntettük a rendszeres hulladékgyűjtésbe bevont lakások arányát Somogy megye egyes városaiban és a községekben együttesen. Az arányszámok segítségével kiszámítható, mekkora lenne az elszállított hulladék mennyisége 100%-os gyűjtés esetén.

A számítással 106,7 ezer m3 többlet hulladék adódik, ami számottevő, de nem nagyobb, mint a hulla­dék számbavételének bizonytalansága. Ez a többletmennyiség nem változtatja meg a statisztikában közölt adat (713 ezer m3) nagyságrendjét. Feltételezve, hogy a termelő üzemektől és az intézmények­től már ma is teljes mértékben elszállítják a hulladékot, számítható a megyében keletkező települési szilárd hulladék mennyisége: 819,6 ezer m3.

A fenti számítás két szempontból nem pontos, ezek néhány százalék hibát eredményezhetnek, de egymást kiegyenlítő irányban:

¨      Egyfelől túlbecsüli a gyűjtésbe be nem vont lakásokban keletkező hulladék mennyiségét, hiszen azokban kisebb településeken, külső településrészeken, illetve balatoni nyaralókban vélhetően kevesebb szemét keletkezik.

¨      Másfelől alábecsüli a keletkező hulladék mennyiségét, mert nem veszi számításba azt, hogy a gyűjtésbe bevont lakásokból is kerül még hulladék a vadlerakókra. Ezt a mennyiséget a hivatalos statisztikák sem veszik számításba (becslését ld. lentebb, a vadlerakóknál).

 

A települések üzemeiben keletkező hulladék jelentős része kommunális jellegű, a tele­pülési szilárd hulladékkal együtt kezelhető (ez szerepel a fenti adatokban is). Az ezen felül keletkező termelési hulladék a rendelkezésre álló adatok alapján nem jelentős, 1998-ban 52 896 tonna volt, amiből 46 772 tonna fa.

3

Külön kérdéskör a keletkező veszélyes hulladékok kezelése, amit jogi előírások és ható­sági ellenőrzések kontrollálnak. Egy konkrét ügytől – a térségben jelentős feszültséget okozó kaposhomoki komposztáló telep kérdésétől – eltekintve, nem érkezett jelzés na­gyobb problémára (10. melléklet). (Több helyen jelent gondot ugyanakkor a megszűnt üzemek, termelőszövetkezetek után maradt hulladék vagy szennyezett talaj, erről a 4.4 alfejezet 3. pontjában esik szó bővebben.)

3/A. A veszélyes hulladékok mennyisége hazánkban az elmúlt években jelentősen növekedett és a ki­lencvenes évek végétől meghaladja a 3 millió tonnát évente. Ebben szerepet játszott az új, tágabb veszélyeshulladék-lista. A Dél-Dunántúli régióban keletkező veszélyes hulladék mennyisége az orszá­gos mennyiség 15%-a. A Somogyban keletkező mennyiség az országosnak 0,4-0,5 %-a, és jelentősen csökkent az elmúlt években.

A megyében a legnagyobb arányban keletkező veszélyes hulladék a II. osztályú hulladék, 84%-ot kép­visel (I. osztályú 15%, III. osztályú 1%). A megyében keletkező I. osztályú, tehát a legveszélyesebb hulladék mennyisége jelentősen lecsökkent az elmúlt években, 1993-97 között kevesebb, mint 30%-ára. A II. osztályú veszélyes hulladékok mennyisége ezzel szemben kisebb növekedést mutatott a ki­lencvenes évek végén, de ezzel együtt sem jelentős a megye részesedése az országos adatokban (1,8%). A III. osztályú veszélyes hulladék mennyisége csökkent leginkább, 1993-97 között mintegy ti­zedére.

A megyében 1999-ben 105 településen keletkezett nyilvántartott veszélyes hulladék. A hulladék döntő része a megyeszékhelyen keletkezett, a részaránya az I. osztályú veszélyes hulladékból 88%; a II. osztályúból 68%, a III. osztályúból 56%. A veszélyes hulladékok döntő többsége (79%) szilárd halmaz­állapotú. Az iszapszerű hulladék aránya 14%, a folyékony hulladékoké 7%.

 


1.2. A települési szilárd hulladék elszállítása

1

A szervezett hulladékgyűjtés Somogy megye településein ugrásszerűen fejlődött, a tele­pülések több mint felénél a 90-es években kezdődött. A megye 244 települése közül a 2000. év végén már 220-ban működött szervezett hulladékgyűjtés. Itt 322 510 ember él, a megye lakosságának 97,7%-a.

1/A. A szervezett gyűjtés kialakulása Somogy megyében is az országos folyamatokat követte. Kapos­várott 1960-ban kezdődött, majd 1970-ig további hat településen indult be (Balatonlelle, Siófok, Mar­cali, Balatonboglár, Balatonföldvár, Barcs). 1980-ig újabb 4 településen, a nyolcvanas évek végéig még 24 településen alakult ki szervezett gyűjtés. Ennek eredményeként 1990-ben 61 500 lakás (az akkori lakásállomány mintegy 49%-a) kapcsolódott a szervezet hulladékgyűjtéshez.

A kilencvenes években (19912000 között) ugrásszerű fejlődés zajlott le. A települések háromnegye­dén ekkor indult meg a települési szilárd hulladékok gyűjtése: 186 településen (76,5%). Itt 158 823 ember él, a megye lakosságának 48,1%-a.

 

A szervezett hulladékgyűjtés Somogy megyében

Térség

Települések száma

Lakosság

Bekapcsolt települések száma

Ezeken a lakosság száma

Arány (a térség teljes lakosságához, %)

Balatonföldvári

11

9584

11

9584

100,0

Barcsi

26

26342

25

26274

99,7

Csurgói

17

18786

17

18786

100,0

Fonyódi

15

27860

15

27860

100,0

Igali

22

15274

17

13200

86,4

Kadarkúti

33

24297

32

24017

98,8

Lengyeltóti

10

11927

10

11927

100,0

Marcali

33

32017

28

30574

95,5

Nagyatádi

18

28398

18

28398

100,0

Siófoki

12

37373

12

37373

100,0

Somogyjádi

22

81723

22

81723

100,0

Tabi

25

16680

13

12794

76,7

      Megye

244

330261

220

322510

97,7

Forrás: Jegyzői megkérdezés, 2000

 

2

Fontos kérdés, hogy egy településen, ahol szervezett hulladékszállítás működik, a laká­soknak mekkora hányada van bekapcsolva ebbe. A teljes körűséget kizárja, hogy szá­mos lakás található különálló településrészen (majorban stb.), valamint hogy Somogy megyében jelentős súlyt képviselnek a különböző üdülőingatlanok (41. térkép).

A szervezett hulladékgyűjtésbe bekapcsolt lakások száma 1990 és 1999 között 74%-kal emelkedett. Ennek egy része abból származik, hogy újabb településeken indult a gyűj­tés, másik része abból, hogy a településeken belül újabb részekre terjedt ki a közszol­gáltatás.

A gyűjtésbe bekapcsolt lakások aránya az elmúlt évtizedben 50% alól 80% fölé emelke­dett. A mutatószámot jelentősen rontják az üdülőingatlanok, ami jól megfigyelhető a ki­sebb lélekszámú Balaton-parti városoknál (Balatonboglár: 75,8%; Balatonföldvár: 59,9%; Balatonlelle: 76,2%). A tényleges lakások között a hulladékgyűjtésbe bekacsol­tak aránya így valószínűsíthetően eléri az országos átlagot (83%).

Hulladékgyűjtésbe kapcsolt lakások

 

1990

1993

1996

1999

Bekapcsolt lakások száma Somogyban

61 518

71 392

87 887

107047

Bekapcsolt lakások aránya Somogyban (%)

49,2

55,7

67,3

80,7

Bekapcsolt lakások aránya az országban (%)

64,9

 

 

83,0

Forrás: Somogy megye statisztikai évkönyve, 1999 (KSH SMI, Kaposvár, 2000)

 

A községekben 1999 végén a lakások 72%-a kapcsolódott a szervezett hulladékgyűj­téshez. Jelentős arányban (23-24%) lehet még bekapcsolni a lakásokat ott is, ahol már megindult a szervezett gyűjtés. (A községi lakások 4-5%-a olyan településen van, ahol még nincs szervezett szolgáltatás.)

A városokban a lakások 90%-a kapcsolódott a szervezett hulladékgyűjtéshez, négy vá­rosban volt a részarány 90% fölött (Barcs, Kaposvár, Marcali, Nagyatád).

Rendszeres hulladékgyűjtésbe bevont lakások száma, 1999

 

Öszes lakás

Bevont lakás

Részarány (%)

Kaposvár

26680

25 400

95,2%

Balatonboglár

2599

1 971

75,8%

Balatonföldvár

1019

610

59,9%

Balatonlelle

2114

1 611

76,2%

Barcs

4371

4 027

92,1%

Csurgó

2159

1 860

86,2%

Fonyód

2118

1 424

67,2%

Lengyeltóti

1196

896

74,9%

Marcali

4907

4 598

93,7%

Nagyatád

4812

4 740

98,5%

Siófok

9768

8 716

89,2%

Tab

1875

1 400

74,7%

      Városok

63 618

57 253

90,0%

      Községek

69 066

49 794

72,1%

      Összesen

132 684

107047

80,7%

Forrás: Somogy megye statisztikai évkönyve, 1999 (KSH SMI, Kaposvár, 2000)

 

A be nem kapcsolt ingatlanokon keletkezett hulladékot szabályos esetben elszállítják a kijelölt lerakóba, szeméttelepre, de ez nem ellenőrizhető. A hulladék jelentős részét vél­hetően jelentős részben illegálisan rakják le, vagy szabadban elégetik.

Indokolt lenne az ingatlanok gyakorlatilag teljes körű bevonása a közszolgáltatásba, még akkor is, ha ez szociálisan nehéz kérdés. Egyes kisebb településrészeken gazda­ságossági problémák is fölmerülnek, hiszen kevés hulladékért kell kerülni a gyűjtőjárat­tal, gyakran rossza utakon (előfordul, hogy földúton).

Nincsenek benne a fenti statisztikában azok a nem lakott ingatlanok, ahol rendszeresen keletkezik hulladék: hétvégi házak, szőlőhegy stb. Ez a hulladék különösen könnyen ke­rül vadlerakókra, hiszen nehezen oldható meg a hazaszállítás, annál könnyebb útköz­ben lerakni. Ezeken a helyeken kiegészítő megoldások alkalmazása célszerű: szemét­gyűjtő konténer kihelyezése az odavezető út mellett, lomtalanítás stb.

3

Az önkormányzati törvény a helyi közszolgáltatások között sorolja fel a köztisztaság biztosítását, amely az akkori jogi nyelvezet szerint a települési szilárd hulladék el­szállítását és a közterületek tisztántartását jelenti [1990. évi LXV. tv. 8. § (1) be.]. Az ön­kormányzat ennek végzésével megbízhat szolgáltató céget, vagy végezheti saját szer­vezésben. A Somogy megyei önkormányzatok döntő része szolgáltató céget bízott meg (43. térkép).

A megye nagy részén négy vállalat végzi a települési szilárd hulladék elszállítását:

¨      a Kaposvári Városgazdálkodási Rt. 90 településen, amelyek összlakossága 146 918 fő;

¨      a Zöldfok társulás 45 településen, amelyek összlakossága 78 354 fő;

¨      a Rumpold Marcali Kft. 23 településen, amelyek összlakossága 29 856 fő;

¨      a Saubermacher-Ryno Hulladékgyűjtő Kft. 29 településen, amelyek összlakossága 40 773 fő.

A négy cég együttesen 187 településen (a helységek 77%-ában) szolgáltat, ahol a me­gye lakosságának 91%-a él. Ez utóbbi arány azt mutatja, hogy a négy vállalat számára együtt tekintve őket közel befejeződött az extenzív bővülés szakasza. A közeljövőben várható bővülési irány a települési szilárd hulladékokkal való gazdálkodásban a szol­gáltatás kiterjesztése az egyes településeken (községekben erre mintegy 25%-os, váro­sokban 10%-os mozgástér maradt). A másik bővülési irány a szelektív gyűjtés és a hul­ladékhasznosítás bővítése.

További két kisebb térségben szolgáltat egy-egy cég:

¨      a Tabi GAMESZ 8 településen, amelynek összlakossága 9 245 fő;

¨      a Somogy Modus Kft. 5 településen, amelynek összlakossága 4 347 fő.

A további 21 településen a közszolgáltatást alapvetően kétféleképpen biztosítják:

¨      szerződéssel (döntően magánvállalkozókkal) 8 községben, összlakosságuk
4 693 fő;

¨      saját szervezésben a helyi GAMESZ útján 10 településen, összlakosságuk
4 672 fő.

A városokban és nagyobb településeken köztük a Balaton-parti településeken is rendszerint heti egy-két alkalommal szállítják el a kommunális hulladékot, megfelelő színvonalú, tömörítős járműparkkal. A többi községben 2-4 hetente viszik a hulladékot. Ahol nincsen közszolgáltatás, ott a lakosság saját eszközeivel maga szállítja ki a sze­metet, szabályos esetben a kijelölt hulladéklerakókra.

 

4

Az önkormányzati törvényben említett közszolgáltatások esetében az önkormányzatok – főszabály szerint – maguk határozzák meg, hogy mely feladatokat milyen mértékben látnak el. Ugyanakkor egyes közszolgáltatások törvény által kötelezővé tehetők [8. § (2)-(3) bek.] (44. térkép).

Ez alapján írta elő a hulladékgazdálkodási törvény az önkormányzatok számára a “települési hulladék kezelésére hulladékkezelési közszolgáltatás” szervezését. A köz­szolgáltatás nemcsak az elszállításra terjed ki, hanem az ártalmatlanítást szolgáló léte­sítmény – gyakorlatilag lerakó – kialakítására és üzemeltetésére is. A kötelezettség azonban nem terjed ki a szelektív gyűjtésre, tehát erről az önkormányzat saját elhatáro­zásából dönthet [2000. évi XLIII. törvény 21. § (1)–(3) bek.].

A hulladékgazdálkodási törvény határidőt határoz meg a közszolgáltatás beindítására, ami különböző aszerint, hogy a település állandó népessége eléri-e a 2000 főt. Az a 24 Somogy megyei település, amely még nem vezette be a közszolgáltatást, a 2000 fő alatti kategóriába tartozik, így rájuk a kötelezettség 2003. január 1-jétől hatályos.

4/A. Nemcsak a közszolgáltatás vált kötelezővé, hanem kibővült az ártalmatlanító létesítménnyel. Ez komoly kötelezettség, ugyanis a jelenlegi jogszabályok szigorú engedélyeztetést írnak elő, többek kö­zött környezetihatás-vizsgálatot kell végezni.

Az önkormányzat feladata a közszolgáltatásról gondoskodni, ennek alapvető tartalma:

¨    a közszolgáltatást végző szervezet kijelölése és vele a közszolgáltatási szerződés megkötése;

¨    a megfelelő rendelet(ek) megalkotása, egyrészt a közszolgáltatásról (hogy az mire terjed ki), más­felől a díjról.

A közszolgáltató kiválasztása pályáztatással történik, amelyet a közszolgáltatási szerződés lejártakor kell megismételni. A szerződést legalább tíz évre kell megkötni, a jogszabályokban felső határ – furcsa módon – nincsen, de az önkormányzatok érdeke, hogy a szerződés időtartama nem legyen belátha­tatlanul hosszú. Az önkormányzat (vagy több önkormányzat közösen) létrehozhat céget a hulladék­gazdálkodási feladatokra.

 

A hulladékgazdálkodási törvény hatálybalépésekor (2001. január 1-jén) meglévő köz­szolgáltatási szerződéseket két éven belül módosítani kell (ennek hiányában az önkor­mányzatok és a közszolgáltató közötti szerződések 2003. január 1-jén megszűnnek.)

A módosított szerződéseknek meg kell felelniük a 241/2000. (XII. 23.) Korm. rendelet­ben foglaltaknak. A módosított szerződések az eredeti szerződésben meghatározott időtartamig, de legfeljebb a módosítástól számított 10 évig maradnak érvényben.

4/B. A “241-es” kormányrendelet szerint a közszolgáltatási szerződésnek az önkormányzat kötelessé­geként kell tartalmaznia többek között:

¨      hulladék gyűjtésére, kezelésére, ártalmatlanítására szolgáló helyek és létesítmények kijelölését (te­hát ezek biztosítása az önkormányzat feladata, másfelől ezek igénybevétele a közszolgáltató köte­lessége),

¨      a közszolgáltató(k) kizárólagos közszolgáltatási jogának biztosítását, valamint

¨      a közszolgáltatás végzésének elősegítését (információk átadása, közszolgáltatások összehango­lása stb.).

A közszolgáltató kötelessége többek között:

¨      a közszolgáltatás végzése a meghatározott rendszerben, gyakorisággal,

¨      ennek érdekében az eszközök biztosítása (karbantartás, beruházás stb.) és szakemberek alkalma­zása,

¨      tájékoztatás, adatszolgáltatás a közszolgáltatásról, a díjról,

¨      fogyasztók tájékoztatása, ügyfélszolgálat, panaszok intézése.

A közszolgáltatási szerződésben kell szabályozni a díjak megállapítását és a hátralékok rendezését. Ez utóbbiakkal kapcsolatban a hulladékgazdálkodási törvény az önkormányzatokra nézve rendkívül hátrányos szabályt állapított meg. Ugyanis, ha a kötelezett (egy lakos vagy intézmény) nem fizet, s a közszolgáltató egyszer felszólította, utána a díjat az önkormányzat köteles behajtani. Ha ez nem sike­rül, akkor az önkormányzat köteles a díjat megfizetni.

 

5

A közszolgáltatás végzésére különböző jogszabályok határoznak meg szakmai köve­telményeket. A hulladékgazdálkodási törvény előirányozta egységes szabályozás kiala­kítását, s ezzel a környezetvédelmi minisztert hatalmazta fel (a szabályozás még nem jelent meg). Jelenleg a legfontosabb előírásokat a 16/1996 (VII. 15.) BM-KTM együttes rendelet tartalmazza.

5/A. Az együttes rendelet előírja többek között

¨      a települési szilárd hulladék szállításához e célra készült célgép alkalmazását (hacsak az önkor­mányzati rendelet másként nem rendelkezik),

¨      a szállítójárműhöz rendszeresített gyűjtőedényzet (kuka, esetleg zsák) alkalmazását, s ennek be­szerzéséről, javításáról, pótlásáról a szolgáltató köteles gondoskodni.

A szolgáltatás feltételeit önkormányzati rendelet határozza meg, de az együttes rendelet előírja, hogy

¨      bomló szerves anyagot legalább heti gyakorisággal el kell szállítani, és

¨      évente legalább egy alkalommal lomtalanítást kell végezni, s ilyen módon nemcsak a nagyobb mé­retű berendezési tárgyak (lom) elszállításáról kell gondoskodni, hanem a napi mennyiségét meg­haladó falomb és a kerti hulladék szervezett összegyűjtéséről is.

További követelményeket ír elő közvetve a hulladékkezelési közszolgáltató kiválasztásával foglalkozó kormányrendelet. [A 241/2000. (XII. 23.) Korm. rendelet a hulladékgazdálkodási törvény végrehajtását szolgálja.] A közszolgáltató kiválasztásakor pályázónak rendelkeznie kell

¨      megfelelő járművekkel, gépekkel, berendezésekkel és eszközökkel, amelyekre előírás a hatósági engedély megléte,

¨      eszközökkel, amelyek a közszolgáltatás során esetlegesen keletkező környezeti károk azonnali el­hárításához szükségesek,

¨      szükséges létszámú megfelelően képzett szakemberrel,

¨      hatóságilag engedélyezett telephellyel, a járművek, gépek, berendezések és eszközök tárolására, tisztítására, fertőtlenítésére és karbantartására (elegendő, ha a közszolgáltató bérel ilyen telephe­lyet).

 


1.3. A települési szilárdhulladék-lerakók

1

A települési szilárd hulladékok ügye sokáig csupán köztisztasági, közegészségügyi kér­dés volt. Az volt a követelmény, hogy a szemetet eltávolítsák a lakóterületről, ne okoz­zon fertőzést, szagokat vagy kellemetlen látványt. A tevékenységre használt köztiszta­ság és hulladék-eltávolítás szavak is jól mutatják, hogy mindez a lakóterület védelmét szolgálta. A környezet védelme azonban megköveteli, hogy foglalkozzunk a kihordott hulladék sorsával is.

A korábban kialakult lerakóhelyek gyakran sérülékeny közegben vannak, hiszen még a legális lerakók kijelölését sem előzte meg vizsgálat. A helyek kiválasztásának egyik szempontja, hogy a hulladékot lehetőleg ne hordja el a szél, így gyakran mélyedéseket, gödröket kezdtek feltölteni. Ezt a helyszínválasztást erősítette az a szempont is, hogy a kihordott hulladék minél kevésbé legyen szem előtt. (Ezek a szempontok fedezhetők fel abban is, hogy a vadlerakók jelentős része erdőszéleken alakul ki bár itt fontos, hogy maga a tevékenység is rejtve történjen.)

A sérülékeny területek települések szerinti listája elkészült a 33/2000 (III. 17.) Korm. rendelet alapján (26. melléklet). Megállapítható, hogy a megye területének jelentős ré­sze, térségei felszíni szennyezésre érzékenyek, így a talaj és ezen keresztül a felszín alatti vizek veszélyeztetése fokozott mértékű (61. térkép).

A mélyedések, gödrök a földfelszín többi részéhez képest nagyobb kockázatot jelent­hetnek, mert:

¨      ott gyakran közelebb van a felszínhez a talajvíz, így a hulladék könnyebben beleol­dódik,

¨      a mélyedések régi vagy jelenlegi vízmosások, időszakos vízállások területén vannak, ami a beoldódás veszélyét jelenti (ráadásul itt gyakoriak az üledékes, vízáteresztő kőzetek),

¨      a gödrök gyakran kisebb homokbányák maradványai, tehát a csapadék-bemosódás ellen itt nincs semmilyen védelem (ilyen szempontból megfelelőek a volt agyagbá­nyák).

A településekről kihordott hulladékkal ma már azért is foglalkozni kell, mert egyre több benne a mérgező anyag: használt szárazelemek, különböző vegyszeres csomagolóesz­közök, megmaradt háztartási és mezőgazdasági vegyszerek stb.

1/A. A veszélyes összetevők arányáról rendelkezésre álló adatok a fővárosi települési szilárd hulla­dékra vonatkoznak. Ebben az elmúlt években 0,61,0% között ingadozott a veszélyes komponensek aránya.

Ha óvatos becslésként az alsó határral (0,6%-kal) számolunk, akkor a Somogy megyében évente ke­letkező települési szilárd hulladék 600 tonna veszélyes anyagot tartalmaz.

 

A megyében évente keletkező települési szilárd hulladékban lévő veszélyes anyagok néhány száz tonnás mennyisége lényegesen kevesebb, mint a termelőknél, intézmé­nyekben keletkező veszélyes hulladék. Ez utóbbi mennyisége a 90-es években 10-15 ezer tonna/év között ingadozott. Az ehhez képest mintegy 5%-nyi veszélyes anyag, ami a kommunális lerakókra kerül, kevésnek tűnhet. Mégis komoly gondot okozhat ezek a veszélyes összetevők, mert a nem megfelelő lerakókról közvetlenül a talajvízbe oldód­hatnak.

A 90-es években a kormányzati intézkedések elősegítették a szigetelt lerakók létesíté­sét. Nemcsak a környezetvédelmi alap (jelenleg KAC) támogatásai, hanem a címzett és céltámogatások követelményei között is megjelentek a szigorú műszaki előírások. Így az elmúlt tíz évben létesült lerakók korszerűnek ítélhetők, ahol a természetes védelmet műszaki védelem egészíti ki (többrétegű szigetelés, szivárgó vizek összegyűjtése, meg­figyelő rendszer stb.). Mindez jelentős kiadással jár, a lerakók beruházási költsége a hasznos térfogatra vetítve 1000-2000 Ft/m3-rel számolható.

1/B. A céltámogatásoknál elfogadható 2001. évi fajlagos költségeket a Környezetvédelmi Minisztérium közleménye tartalmazza. A különböző méretek és építési típusok (ún. építési osztályok) szerint a köz­lemény 1005 és 2085 Ft/m3 közötti fajlagos költségeket ad meg

Az elmúlt években különböző kormányzati előírások születtek arra, hogy egy adott térségben (20 km-en belül) ne létesüljenek további lerakók. Ezt a célt gazdasági megfontolás a nagy költséggel felépülő lerakók kihasználása támaszthatja alá. Átfogó számítások nem készültek, de 20 km-nél kisebb távol­ságokra ez a megfontolás valószínűleg igaz. Vannak tervek nagytérségi lerakókra is az Országos Hulladékgazdálkodási Terv előzetes anyaga már országos szinten 10-15 (!) lerakóval számol 2020 után ezek gazdaságosságával kapcsolatban komoly kételyek merülnek fel.

Nagyobb térséget kiszolgáló lerakóknál a szállítás többletköltsége (és környezeti terhe) megnövekszik. Ez azért lehet jelentős tétel, mert drága célgépek (“kukásautók”) többnyire személyzettel együtt közle­kednek a lerakóhoz. Ezért merült fel például Budapesten a 15-20 km-re lévő pusztazámori lerakó épí­tésekor, hogy egyúttal épüljön a fővárosban átrakóállomás a jelentős szállítási költségek csökkenté­sére.

 

2

A Somogy megyében működő négy regionális hulladékkezelő vállalat kezelésében mű­ködik 12 körzeti lerakó (49. térkép):

¨      Kaposvári Városgazdálkodási Rt.:

= Barcs (0489-22, 0489-21 hrsz.),

= Csököly,

= Kaposmérő (Kaposmérő és Hetes között),

= Kaposvár (Nádasdi u.),

= Osztopán;

¨      Zöldfok társulás:

= Balatonkeresztúr (a 7-es út mellett),

= Balatonszabadi,

= Ordacsehi (Csehi völgy),

= Zamárdi (Balatonendréd);

¨      Rumpold Marcali Kft.:

= Marcali (Cserhátpuszta); kiegészítve a Vései tömörítő és átrakóállomással;

¨      Saubermacher Ryno Hulladékgyűjtő Kft.:

= Nagyatád (Berzencei út),

= Nagykanizsa-Balota.

Ezek a lerakók kisebb-nagyobb körzeteket szolgálnak ki. Kisebb körzetet lát a kaposmérői telep, amely Kaposmérő-Kaposújlak-Hetes-Csombárd-Bárdudvarnok közös tulajdonú hulladéklerakója.

A Nagykanizsa-Balotán lévő lerakó a megyén kívül van, ide természetesen más telepü­lésekről is hordanak hulladékot.

Az ellátott települések listája pillanatnyi állapotot tükröz, a közelmúltban is intenzív vál­tozások figyelhetők meg. Ezeknek három oka van:

¨      a regionális cég kiterjeszti a szolgáltatást egy újabb településre, s ezután nem az adott község szeméttelepére kerül a hulladék – az elmúlt években számos települési lerakó használata szűnt így meg;

¨      egy térségi funkciójú lerakó művelésével felhagynak (mert betelt vagy nem megfelelő a lerakó), ezután az ellátott településekről máshová kell hordani a hulladékot, ez vár­ható például a Balatonkeresztúri körzeti hulladéklerakónál 2004 körül; Nagyatádon pedig épül az új lerakó a jelenlegi kiváltására;

¨      új lerakó épül, és a körzetből oda szállítják a hulladékot, amiként ez történt a Csökölyi lerakónál.

Hulladékelszállítással foglalkozó cégek

Cég / lerakó

Ellátott települések

 

Száma

Együttes lakossága

Neve

Kaposvári Városgazdálkodási Rt.

 

 

      Kaposvár

43

97 816

Bárdudvarnok, Baté, Büssü, Cserénfa, Ecseny, Felsőmocsolád, Fonó, Gadács, Gálosfa, Gölle, Hajmás, Hedrehely, Jákó, Juta, Kaposgyarmat, Kaposhomok, Kaposvár, Kaposszerdahely, Kisgyalán, Magyaratád, Magyaregres, Mernye, Mezőcsokonya, Mike, Mosdós, Nagybajom, Nagyberki, Orci, Patalom, Polány, Rinyakovácsi, Sántos, Somodor, Somogyaszaló, Somogyfajsz, Somogygeszti, Somogysárd, Somogyszil, Szentbalázs, Szentgáloskér, Taszár, Újvárfalva, Zimány

      Barcs

19

21 607

Babócsa, Barcs, Darány, Drávagárdony, Drávatamási, Homokszentgyörgy, Istvándi, Kálmáncsa, Kastélyosdombó, Komlósd, Lad, Lakócsa, Patosfa, Péterhida, Potony, Rinyaújlak, Somogyaracs, Szentborbás, Tótújfalu

      Csököly

13

14 470

Böhönye, Csököly, Gige, Hencse, Kadarkút, Kisbajom, Kiskorpád, Kőkút, Kutas, Lábod, Nagykorpád, Szabás, Visnye

      Kaposmérő

4

4 668

Csombárd, Hetes, Kaposmérő, Kaposújlak

      Osztopán

7

6 065

Alsóbogát, Bodrog, Edde, Osztopán, Somogyjád, Somogyvár, Várda

Zöldfok társulás+

 

 

      Zamárdi       (Balatonendréd)

21

19 669

Andocs, Ádánd, Balatonendréd, Balatonföldvár, Balatonőszöd, Balatonszárszó, Balatonszemes, Kánya, Kereki, Kőröshegy, Kötcse, Miklósi, Nágocs, Nagycsepely, Pusztaszemes, Somogydöröcske, Szántód, Szólád , Teleki, Zamárdi, Zics

      Balatonkeresztúr

10

7 075

Balatonberény, Balatonkeresztúr, Balatonmáriafürdő, Balatonszentgyörgy, Balatonújlak, Főnyed, Somogyzsitfa, Szegerdő, Tikos, Vörs

      Balatonszabadi

7

32 002

Balatonszabadi, Nagyberény, Nyim, Ságvár, Siófok, Siójut, Som

      Ordacsehi-  Szőlőskislak

14

28 983

Balatonboglár, Balatonfenyves, Balatonlelle, Buzsák, Fonyód, Gamás, Gyugy, Hács, Hollád, Kisberény, Lengyeltóti, Ordacsehi, Öreglak, Szőlősgyörök

Rumpold Marcali Kft.

 

 

      Marcali++

22**

28 949

Csákány, Gadány, Hosszúvíz, Kelevíz, Kéthely, Marcali, Mesztegnyő, Nagyszakácsi, Nemesvid, Pamuk, Pusztakovácsi, Sávoly, Segesd, Somogysámson, Somogysimonyi, Somogyszentpál, Szőkedencs, Táska

Saubermacher Ryno Hulladékgyűjto Kft.

 

 

      Nagyatád

24

35 583

Bakháza, Bélavár, Beleg, Berzence, Bolhás, Bolhó, Csokonyavisonta, Csurgó, Csurgónagymarton, Görgeteg, Gyékényes, Háromfa, Heresznye, Iharos, Kaszó, Nagyatád, Ötvöskónyi, Rinyaszentkirály, Somogycsicsó, Somogyszob, Somogyudvarhely, Szenta, Tarany, Vízvár

      Nagykanizsa-      Bagola

5

5 001

Iharos, Iharosberény, Őrtilos, Pogányszentpéter, Zákány

Összesen

189

298 239

 

*      3 település megjelölte a zamárdi (balatonendrédi) lerakót, ahová szintén szállítanak hulladékot tőlük

**     4 település hulladékát előbb a vései átrakóállomásra szállítják, onnan Marcaliba: Inke, Nemesdéd, Varászló, Vése

+      A Tabi GAMESZ a (balatonendrédi) zamárdi lerakóba szállítja 4 település hulladék át

++     Két településen (Csömend, Nikla) nincs szervezett hulladék-elszállítás, de a lakosság a Marcali lerakóba hordja a hulladékot

 

Négy további lerakó kisebb körzetből fogadja a hulladékot. Öt település adott arról tájé­koztatást, hogy saját lerakójukba hordják a hulladékot a közszolgáltatás során, amit más település nem használ.

Lerakó

Lerakó

Ellátott települések

 

Száma

Együttes lakossága

Neve

Somogytúr,

Berencse-puszta

5

4 347

Karád, Látrány, Somogybabod, Somogytúr, Visz

Porrogszentkirály

4

819

Porrog, Porrogszentkirály, Porrogszentpál, Somogybükkösd

Simonfa

4

1 697

Bőszénfa, Simonfa, Zselickislak, Zselicszentpál

Tab

2

5925

Bábonymegyer, Tab

Szenna

680

Szenna

Kisbárapáti

533

Kisbárapáti

Törökkoppány

439

Törökkoppány

Szorosad

130

Szorosdad

Igal

1 216

Igal

      Összesen

20

15 786

 

+ Egy településről (Kazsok), ahol nincs szervezett hulladék-elszállítás, a lakosság az igali lerakóba hordja a hulladékot

 

Tizenkét településről, ahol nincs szervezett hulladékelszállítás, a lakosság szabály sze­rint a község határában kijelölt lerakóba hordja a hulladékot: Fiad, Kapoly, Kára, Lulla, Sérsekszőlős, Bonnya, Rinyaújnép, Somogyacsa, Somogyegres, Tengőd, Torvaj, Zala. Három közszolgáltatással nem rendelkező településről más települések lerakójába szál­lítják a szemetet (ld. a táblázatok lábjegyzetében). További kilenc településről nincs ilyen jellegű adat.

Azzal, hogy a megye döntő részét hat hulladékgazdálkodási cég látja el, gyakorlatilag megvalósult az a cél, hogy regionális lerakókba kerüljön a hulladék. Az igazi kérdés ezeknek a létesítményeknek az állapota, a környezeti biztonsága. (A regionális lerakók létesítésének éppen ez az indoka, hiszen a megfelelő műszaki feltételek kialakítása a kis telepeken rendkívül drága volna.)

 

3

Egy lerakó hosszú távon megnyugtató működését döntően az határozza meg, hogy a '90-es években épült-e, amikor a talaj- és talajvízszennyezés megelőzésére megfelelő követelmények voltak már érvényben.

Az első ilyen lerakó Marcaliban működik 1995 óta. A másik korszerű, nagy befogadó­képességű lerakó Kaposvárott üzemel 1998 óta. Ugyancsak újonnan létesült a Csökölyi lerakó.

A kisebb térséget kiszolgáló telepek közül 1996-ban létesült a kaposmérői telep, és ugyancsak 1996-ban korszerűsítették az osztopáni lerakót.

A Nagyatád-Döbrögpusztai lerakó 1986 óta üzemel, szigetelése nem megfelelő. Az új lerakóra elkészült a terv, amelyet a környezetvédelmi felügyelőség engedélyezett.

Hasonló a helyzet az 1970 óta működő barcsi lerakónál, amelynek átalakítására szintén elkészültek a tervek, megvan a környezetvédelmi engedély.

A Balaton térségében működő lerakók korábban létesültek. A zamárdi, balatonszabadi és ordacsehi lerakók természetes védelemmel rendelkeznek, de a mérsékelten vízzáró rétegek mesterséges védelem nélkül ma már nem tekinthetők biztonságosnak. A ho­mokbánya területén létesült balatonkeresztúri lerakó alatt kevésbé érzékeny és erősen érzékeny földtani rétegek váltakoznak, ami komoly kockázatot jelent. A telep hamarosan betelik, művelésével 2004-ig felhagynak. A balatonkeresztúri és balatonszabadi lerakóra beszállító települések köre az elmúlt 2-3 évben jelentősen csökkent.

 

3/A. Az ÁNTSZ 1999. évi fölmérése 35 települési szilárdhulladék-lerakóra terjedt ki (1. melléklet). Ezek közül 12 körzeti funkciót tölt be: Balatonkeresztúr, Balatonszabadi, Barcs, Kaposvár, Marcali, Nagya­tád, Ordacsehi, Somogytúr, Tab, Zamárdi (Balatonendréd), Kaposmérő-Hetes, Osztopán. (A fölmérés még nem terjedt ki a szintén térségi hatáskörű Csökölyi lerakóra, ami 1994-ben készült el.)

Erre a 12 lerakóra az elmúlt év végén 165 olyan település hulladékát hordják, ahol van szervezett hul­ladékgyűjtés, itt 278 510 ember lakik (a megye lakosságának több mint öthatoda, 84,3%).

A 12 telep közül 8-nál a létesítés előtt készült környezeti hatástanulmány, a többinél nem. A nyolc lera­kóból ötöt még 1986 előtt terveztek, azokra még nem a jelenlegi, szigorú módszertant követő hatásta­nulmányok készültek.

A lerakó helyválasztásánál legfontosabb szempont a földtani védelem, hiszen a legsúlyosabb és tartós környezeti hatás a talajvíz szennyezése. Különösen fontos ez olyan esetekben, amikor nincsen mes­terséges szigetelés, ami a szóban forgó telepek több mint felénél (7 telepnél) nincsen. (A többi környe­zeti hatás megfelelő műveléssel jelentősen csökkenthető, a gyönge természetes szigetelés azonban akkor már nem erősíthető meg.)

A fölmérés szerint 10 telepen van természetes szigetelés, azonban ez a létesítéskor érvényben volt értékelést tükrözi. (Ezek között található azonban olyan lerakó, ahol finom szemcséjű, félig áteresztő fedőréteg alatt finom, vagy középszemcsés homok is előfordul.) Mesterséges szigetelés a '90-es években (valamint egy 1986-ban) létesült lerakónál található. Természetes és mesterséges szigetelés 3 lerakónál található meg együtt, amit valószínűsíthetően a talajvíz közelsége tett szükségessé (1,5-6 méter).

Nyolc telep hatósági engedéllyel rendelkezik, a többi valószínűsíthetően nem, ezekről nem áll rendel­kezésünkre adat. A hatósági engedély nélküli telepek korábbi létesítésűek, de egyikük a '90-es évek­ben épült.

A hatósági engedélyben minden esetben fel vannak tüntetve a szigetelésre, takarásra, figyelőkutakra vonatkozó műszaki követelmények, a biztonsági intézkedésekre és a hulladékkezelésre vonatkozó előírások. Az egyik engedélyben nincsen feltüntetve a hulladék fajtája, mennyisége, egy engedélyen nincs előírás a figyelőkútra.

Más adatok – hatósági mérések – két telepen utaltak talajvíz-szennyezésre: a Zamárdi lerakónál mér­tek magas sótartalmat, a Balatonkeresztúri létesítmény régi lerakó-részén pedig kis mennyiségű fémet és szervesanyagot.

Az ÁNTSZ-fölmérés a 12 telep közül hétnél tér ki káros környezeti hatásokra. Két lerakónál említi káros környezeti hatásként a táj károsítását, két esetben (Balatonkeresztúr, Ordacsehi) bűzhatást is. A többi hatás szempontjából a hét telepet rendben találták: levegő és felszíni vizek szennyezése, állat és nö­vényvilág károsítás, illetve zajterhelés. A hétből tehát négy lerakó tekinthető mindenfajta hatást te­kintve megfelelőnek.

Alapvető követelmény a lerakók körülkerítése, a 12 telepek mindegyike ennek megfelel. Ezen kívül 9-nek természetes határa is van. A telepek mindegyikének őrzése biztosított. Ugyancsak alapvető köve­telmény, hogy mindegyik lerakó táblával jelölt, kiépített út vezet oda.

Egy kivételével a lerakók környéke fásított. Rendszeres rovar- és rágcsálóirtás 11 helyen van. (Ugyan­csak 11-nél van szociális létesítmény, a dolgozók védőoltása mindenhol megtörtént.)

A hulladék takarása 5 helyütt tömörítéssel történik, 5 telepen egyengetéssel, és 2 helyen mindkét módszert egyszerre alkalmazzák.

8 telepen gödörfeltöltéses módszerrel, 3 telepen prizmásan, 1-nél egyéb módon tárolják a hulladékot, a többinél pedig nincs rendelkezésre álló adat.

A telepen a keletkező gázokat 2 helyütt vezetik el, de egyiküknél sem hasznosítják.

A hulladék mennyiségének mérését 7 telepen térfogat szerint, 5 helyütt pedig hídmérleggel végzik.

A hulladék minőségének nyilvántartása 6 telepen van, 2 telepen biztosan nincs, 4 telepen pedig nem áll rendelkezésünkre erre vonatkozó adat. A nyilvántartást végző hat telepen követik a hulladék mennyiségét, a maradék 4 telepről nincs adat. A nem veszélyes hulladék forrása 4 telepen biztosan nincs nyilvántartva, 4 telepen vezetnek erről nyilvántartást, és 4 telepről ugyancsak nincs rendelkezé­sünkre álló adat. A beszállítókról 1 kivétellel vezetnek nyilvántartást, a szállítóeszközökről pedig a ren­delkezésre álló adatok tanúsága szerint minden 8 telepen van nyilvántartás (a többinél nincs adat).

 

3/B. Az ÁNTSZ 1999. évi fölmérése további 23 olyan települési szilárd hulladék lerakóra is kiterjedt, amelyeket a helyi önkormányzatok üzemeltetnek. Ezekre kettő kivételével (porrogszentkirályi, bőszénfai) csak a saját településükről hordtak hulladékot.

A 23 telep közül csak egy esetben készült a létesítés előtt környezeti hatástanulmány (Somogyegres). A tervezésekor már a jelenlegi, szigorú módszertant követő hatástanulmány készült.

A fölmérés szerint 22 telepen van természetes szigetelés, azonban ez a létesítéskor érvényben levő értékelést tükrözi. Mesterséges szigetelés sehol nem található, és van olyan lerakó is a felmérés sze­rint, amely se természetes, se mesterséges szigeteléssel nem rendelkezik.

Csak egy telep (a bőszénfai) rendelkezik hatósági engedéllyel, 7 nem, a többiről nem áll rendelkezésre adat. A hatósági engedély nélküli telepek különböző időpontokban létesültek (a 60-as évektől kezdve, de a legújabb már a 90-es évek végén épült).

A hatósági engedélyek különböző műszaki követelményeket tartalmaznak, amelyek szigetelésre, a hulladék takarására, figyelőkutakra vonatkoznak, ezen kívül megfogalmaznak biztonsági intézkedé­sekre és a hulladékkezelésre vonatkozó előírások.

Az ÁNTSZ fölmérés a 23 telep közül 10-nél tér ki a káros környezeti hatások vizsgálatára. Vízszennye­zés négy esetben; levegőszennyezés öt esetben; állatvilág károsítása öt esetben szerepel. A növény­világ károsítása két esetben; bűzhatás öt esetben; káros hatás a környékre hét esetben fordul elő (ez utóbbiak közül két esetben nevesíti, hogy a szél által elhordott szemét a probléma). Hét esetben álla­pítottak meg káros hatást a tájra (ebből két esetben esztétikai kifogásokat). Egyedül zajterhelés szem­pontjából találták mind a 10 telepet megfelelőnek. Másfelől a 10 telepből egy sem akadt, mely minden­ben megfelelt volna.

A lerakók körülkerítése – mint alapvető követelmény – a 23 telepből hatnál teljesült. Javítja a helyzetet, hogy a körülkerítetlen 17 telepből 11-nek legalább természetes határa van, de a maradék hatot semmi nem választja el környezetétől. A telepek egyikének őrzése sem biztosított. Ugyancsak alapvető kö­vetelmény lenne a lerakó táblával jelölése, de hét esetben ez hiányzik. Kiépített út csak a lerakók ki­sebbik részéhez vezet (11 esetben).

Öt kivétellel a lerakók környéke fásított. Rendszeres rovar- és rágcsálóirtás csak 3 helyen van. (Sehol nincs szociális létesítmény, a dolgozók védőoltása csak egy helyen (Igalon) történt meg.

A hulladék takarása túlnyomórészt egyengetéssel történik (20 esetben), a tömörítést csak három he­lyen alkalmazzák (Bonnya, Istvándi, Szulok).

A hulladéktárolás módja nagyobbrészt gödörfeltöltéses módszerrel (17 esetben), két esetben prizmás, 4 esetben egyéb módon történik. A telepen a keletkező gázokat sehol sem vezetik el, így nem is hasz­nosítják.

A hulladék mennyiségének mérését mind a 23 telepen térfogat szerint végzik. A hulladék minőségének nyilvántartása 8 telepen biztosan nincs, a többi telepen pedig nem áll rendelkezésünkre erre vonatkozó adat.

 

4

A hulladékhelyzet jellemzésének egyik elmaradhatatlan pontja a lerakók még megtölt­hető kapacitásának vizsgálata. Ez rendszerint arra fut ki, hogy van-e megfelelő termé­szeti adottságú hely, többnyire gödör, mélyedés, ami megtölthető hulladékkal. Ma már a kérdés teljesen másként vetődik föl (14-16. melléklet).

Elsőként is a hulladéklerakási lehetőség nem mennyiségi kérdés, mert megfelelő minő­ségű lerakókra van szükség. (Hiába lenne még hely a balatonkeresztúri lerakóban a ma ellátott tíz település hulladéka számára még hosszú ideig, a közeljövőben tervezett be­zárás helyes döntés.)

A hulladéklerakásra alkalmas hely, térfogat nem olyan természeti adottság (természeti erőforrás), ami ingyen rendelkezésre áll. A jó földtani adottság mellett is szükség van ugyanis mesterséges védelemre, költséges beruházásra.

A jó földtani adottság pedig nem mélyedést jelent, hiszen

¨      az lehet sérülékeny (vizet áteresztő) terület, sőt nagyobb eséllyel ilyen,

¨      egy mélyedés gyakran földtani, természeti értéket jelent,

¨      a lerakott hulladékot nem azzal lehet elrejteni, hogy gödörbe kerül, hanem előírás­szerű talajtakarással.

A földtani adottságra a korábbiaknál jobban kell figyelni, elsőként is, hogy a ta­laj/alapkőzet minél kevéssé eressze át a vizet, és a talajvíz minél mélyebben legyen. Ezek és a még számításba veendő tényezők (pl. víznyerő helyektől való távolság) je­lentősen korlátozzák a lehetséges lerakók helyszínét, azonban sokkal több terület jöhet szóba, mint a korábbi gödörtöltő hozzáállással.

Összegezve, az új lerakók építése mindenképpen költséges. A számos, elvileg lehetsé­ges helyszín földtani vizsgálata a geológiai adottságoknak megfelelő területhasználat miatt fontos:

¨    az alkalmasabb helyszínek megtalálása, ahol – kihasználva a geológiai adottságokat – kisebb költséggel létesíthető lerakó,

¨    az egyes helyszíneken a szükséges mesterséges védelem módjának meghatáro­zása.*

A megfelelő földtani helyek közötti választás ezek után részben társadalmi kérdés (a hely elfogadható-e az érintett lakosság számára), részben gazdasági; hol lehet kisebb költséggel megvalósítani a beruházást.*

4/A. Természetesen áttekintettük a körzeti funkciót betöltő lerakókat ebből a szempontból (az 1999. évi hatósági fölmérés alapján). Összevetettük a jelenlegi szabad kapacitást (térfogatot), az évente beszál­lított hulladékmennyiséggel, majd korrigáltuk azzal, hogy ez utóbbi ún. laza m3-t jelent, míg a lerakott hulladék tömörített, és a lerakás után is veszít még térfogatából.

Hat telep kapacitása haladja meg az 500 000 m3-t. Közülük Balatonszabadiban a lerakó a magas évi leterheltsége miatt 2005 körül megtelik, míg a balatonkeresztúri a már jelenlegi 80%-os telítettsége mi­att fog megtelni mintegy tíz éven belül, ha addig le nem áll a beszállítás.

Ordacsehiben és Zamárdiban 2-4 évtizedig nem várható probléma. A Kaposvári és Osztopáni lerakó a jelenlegi ütem mellett belátható időtávon nem telik meg.

A közepes telepek (100 000 500 000 m3) közül a barcsi lerakó a felmérés alapján néhány éven belül várhatóan megtelik. Ugyanez mondható el a marcali lerakóról, ha a kiépített medencével számolunk. A további 13 medencét figyelembe véve négy-öt évtizedig fogadóképes. A nagyatádi és a tabi telep két-három évtized után jut erre a sorsra.

Kisebb kapacitású telepek (< 100.000 m3, Somogytúr; Kaposmérő-Hetes) kisebb kapacitásuk miatt az évente odaszállított kisebb hulladékmennyiségektől is megtelnek egy-két évtizeden belül.

 

5

A hulladékgazdálkodási törvény előirányozza a meglévő lerakók környezeti veszélyeinek csökkentését. Ennek érdekében meg kell vizsgálni a szükséges intézkedéseket.

5/A. Már üzemelő hulladéklerakókra teljes körű környezetvédelmi felülvizsgálatot kell végezni 2003. ja­nuár 1-jéig. A felülvizsgálat alapján a környezetvédelmi felügyelőség megállapítja a szükséges intéz­kedéseket és azok határidejét. [56. § (5) bek.]

Más hulladékkezelő létesítményeknél, amelyek érvényes környezetvédelmi hatósági engedély alapján üzemelnek, a törvényben foglalt üzemeltetési előírásokat egy év türelmi idővel (tehát 2002 elejétől) kell alkalmazni. Ezt követő 180 napon belül ütemtervet kell kidolgozni a törvényben előírt követelmények érvényesítésére. [56. § (3)(4) bek.]

 

A korábban létesült, a mai szigorú követelményeket nem teljesítő lerakók csak nagy költséggel tehetők megfelelővé. Ezek a költségek egy kis lerakónál meghaladják az érintett lakosság teherviselő képességét, így ezek művelésével hamarosan föl kell hagyni. Várhatóan hasonló sorsra jut a gazdasági számítások alapján egy-két nagyobb, körzeti funkciót betöltő lerakó is.

A korábbi évtizedekben szinte minden település határában működött lerakó hely, ahová a szemetet hordták, ezeket gyakran a helyhatóság jelölte ki.

5/B. A nyolcvanas évek végén az OMFB által végzett országos felmérés 2650 hulladéklerakót vett nyil­vántartásba, ez a szám a települések számának öthatoda. Ezek döntő többsége ma is megvan, és helyreállításra (rekultivációra) vár. Azzal, hogy a települések jelentős része nagyobb hulladékgyűjtő rendszerekhez csatlakozott, ezek a lerakóhelyek nem működnek (legföljebb illegális lerakás történik ott).

A statisztikai kiadványok (és számos tanulmány) a több mint kétezer lerakónál lényegesen kevesebbről tettek említést, a 2000. évi hivatalos statisztikai adat 299 volt. Ennek az az oka, hogy a statisztika a köztisztasági cégek kezelésében lévő, illetve az engedélyezett lerakókat veszi számításba. Ahogy a kilencvenes években egyre több településen szerveződött meg a közszolgáltatás, úgy került egyre több lerakó a statisztika látókörébe. Számuk így látszólag megnőtt, az országos adat 1997 óta 730 kö­rül mozog. Ez a szám közel lehet a működő lerakók tényleges számához.

 

A nem megfelelő, a környezetre veszélyt jelentő lerakóknál első feladatként, meg kell szüntetni a hulladék további lerakását, amely fokozza a környezeti veszélyt. Az Orszá­gos Hulladékgazdálkodási Terv (OHT) legújabb tervezete (2001. május-június) szerint 2009-ig minden nem megfelelő települési szilárd hulladék lerakót be kell zárni.

A második, végleges teendő a nem megfelelő lerakók rendezése. Az OHT erre is előirá­nyoz egy programot 2008-ig az “illegális és felhagyott lerakók felmérésére és felszámo­lására”.

5/C. A lerakók rendezése gondos fölmérést igényel, amely kiterjed az ott évtizedek alatt lerakott hulla­dék jellegére és a természeti adottságokra: jelentenek-e védelmet a veszélyes anyagok beoldódásával szemben. A tényleges rendezéskor meg kell akadályozni egyfelől a veszélyes anyagok környezetbe kerülését, másfelől a lerakó felszínét kell a tájba illeszteni (rekultiváció).

Az OHT a programhoz számottevő összeget irányoz elő (18 500 M Ft-ot), nagyságrendjében azonban ez korlátozott intézkedések (teendők fölmérése, a legszükségesebb helyreállítások) a költségét képes fedezni.

 

Somogy megyében is jelentősen lecsökkent a működő lerakók száma. Tíz évvel ezelőtt, amikor a megye legtöbb településén nem volt szervezett hulladék­elszállítás, akkor eze­ken a településeken működött is lerakó a külterületen. Ennek a mintegy 150-200 lerakó­nak a döntő része nem üzemel (legföljebb illegálisan, vadlerakóként használják).

A lerakók számának csökkenését jól jellemzi, hogy az ÁNTSZ által 1999-ben felmért 35 működő lerakóból 2000 végén már csak 17 üzemelt. Más információk alapján még há­rom üzemelő lerakó ismert, ezt a 20 lerakót soroltuk fel a fenti két táblázatban. (A szer­vezett gyűjtéssel nem rendelkező településeken még további 20 megtűrt lerakóval szá­molhatunk, amelyek használata várhatóan megszűnik a közszolgáltatás bevezetésével.)

Ez örvendetes folyamat, hiszen a környezeti megfontolás nélkül kialakított szeméttele­pek helyett megfelelő vagy megfelelőbb körzeti lerakókba kerül a hulladék. A közel 200 megszűnt, illetve közeljövőben megszűnő lerakó rendezése ugyanakkor kiemelt felada­tot jelent Somogy megyében.

A jegyzői megkérdezések alapján 68 településen 102 jelentősebb vadlerakóról van in­formáció. Ez a szám szerény alsó becslésnek tekinthető.

Első lépésben indokolt ezek helyét, veszélyességét fölmérni, ezt követi a teendők és a költségek meghatározása.

Öt-tíz éves távon rendezni kell a lerakókat, a jelenleg is megpályázható támogatások és a várhatóan beinduló kormányzati program segítségével.

 


1.4. A közszolgáltatás díja

1

A települési szilárd hulladékos közszolgáltatást kötelező igénybe venni, így a díj alaku­lását nem lehet a piacra bízni. Az árhatósági jogkört a helyi önkormányzatok gyakorol­ják.

A hulladékgazdálkodási törvény előírja, hogy az önkormányzat rendeletben szabályozza többek között

¨      az ingatlantulajdonost terhelő díjfizetési kötelezettséget és az alkalmazható díj leg­magasabb mértékét, valamint

¨      az esetleges kedvezmények eseteit vagy a szolgáltatás ingyenességét.

A díj tényleges mértéke a közszolgáltató és az önkormányzat egyeztetése útján alakul ki. A tárgyalások során fontos támpont lehetne főként az önkormányzatok számára a díjak alakulása más térségében. Ennek ellenére gyakorlatilag nincsen ilyen összeha­sonlítási lehetőség. A hulladékgazdálkodási törvény megalapozó számításai is csak szakértői becsléseken alapultak, ezek mindmáig hivatkozási alapként szolgálnak. Esze­rint 1999-ben az országban az átlagos szemétdíj 2033 Ft/fő/év volt.

1/A. A hulladékgazdálkodási törvény után jelent meg egy kormányrendelet, amely címe szerint köz­szolgáltatási díj megállapításának részletes szakmai szabályairól rendelkezik [242/2000. (XII. 23.) Korm. rendelet]. Ez egyirányúbbá tette a díj megállapítását, eljárási elemekkel erősítve a közszolgál­tató informáltsági előnyét.

A kormányrendelet 6. §-a – indokoltan – rögzíti, hogy a közszolgáltatás díjának tartalmaznia kell a tar­tós működéshez szükséges nyereség fedezetének, illetve az indokolt költségek és ráfordítások megté­rülését.

A jogszabály ez utóbbiak között csak példálózva sorolja fel a “hulladékbegyűjtés, -szállítás és -ártal­matlanítás gyakorlásához szükséges, a hulladékártalmatlanító létesítmények, illetve a leeresztő hely­nek a közszolgáltatással kapcsolatos”

¨      üzemeltetési költségei és ráfordításait,

¨      karbantartási költségei és ráfordításait,

¨      a környezetvédelmi kiadások és ráfordítások díjfizetési időszakra vetített költségét, valamint

¨      a közszolgáltatás körében működtetett létesítmények utógondozásának és monitorozásának a díjfi­zetési időszakra vetített költségét.

A tartós működéshez szükséges minősül az a “nyereség, amely biztosítja az indokolt fejlesztések (bő­vítések, rekonstrukciók) forrását, illetve az indokolt befektetések megtérülését”.

A kormányrendelet részletesen ismerteti, mely költségelemeket kell összeadni, amikor a hatósági ár kalkulációja történik, de igen szűkszavú, hogy honnan tudhatja meg az önkormányzat, mekkorák ezek a költségelemek.

A költségek meghatározásához a jogszabályok egyetlen információs forrást említenek: magát a köz­szolgáltatót. A törvény 25. § (3) bek. szerint a “költségelemzést a közszolgáltató (1) bekezdésben meghatározottak szerint készített javaslata alapján a jegyző […] terjeszti elő.”

A jogszabályok tehát rögzítik a közszolgáltatást végzők információs pozícióját. Ha az önkormányzatok nem tudnak más valós költségadatokhoz jutni az egyeztetés előtt, akkor díj mértékének korlátját egye­dül a közszolgáltató cégek szakmai önmérséklete, és az jelentheti, hogy tekintettel kell lenniük a tele­pülések teherviselő képességére.

 

2

Saját fölmérésünk, a jegyzői megkérdezések az említett országos adatnál kisebb szol­gáltatási díjakat mutatnak (42. térkép). Az összegek megállapításánál nem tettünk kü­lönbséget, hogy a lakosság vagy az önkormányzat fizeti azt, így az alábbi számok azt mutatják, mennyibe kerül a közszolgáltatás (gyakorlatilag ez képezi a költségek fede­zetét). 58 önkormányzattól kaptunk adatot, ezek a megye lakosságának 51%-át teszik ki.

A díjak zöme 520 és 2200 Ft/fő/év közé esik, ezeknél kisebb, illetve nagyobb összeg csak 3-3 településen fordul elő. A települések kevesebb, mint negyede az, ahol a díj meghaladta az 1500 Ft/fő/év-et. Az adatot szolgáltató hat város közül azonban négy ebbe a kategóriába tartozott, így az érintett lakosság több mint kétharmada (68%) ide tartozott. Ez meghatározó lesz az átlagos díjmérték alakulásában.

Az érintett településeken az egy főre jutó díj 2000-ben 1733 Ft volt. Ez lényegesen ke­vesebb, mint az említett szakértői becslés. A különbséget nem magyarázhatja a szol­gáltatás tartalma: szelektív gyűjtés Somogy megyében is zajlik, az ország más területein sem jellemző nagyobb volumenben; és Somogy megyében is jelentkezik a korszerűbb lerakók költsége (amortizáció, megtérülés).

Díj mértéke sávok szerint a választ adó településeken

Díjsávok (Ft/ fő/év)

Települések száma

Érintett lakosság (fő)

Átlagos díj (Ft/ fő/év)

-750

12

10030

611

751-1000

17

19676

877

1001-1500

16

24357

1341

1501-

13

115497

1984

Forrás: Jegyzői megkérdezés, 2000

 

A községekben jellemzően kisebb a szolgáltatási díj. A városokban átlagban 1956 Ft/fő/év, míg a községekben 1195 Ft/fő/év. A községekben a díj összege közel egyen­letesen oszlik meg az átlagérték körül, kivéve négy települést, ahol 2000 Ft/fő/év fölött van az érték.

Díj mértéke a választ adó községekben

Díjsávok (Ft/ fő/év)

Települések száma

Érintett lakosság (fő)

Átlagos díj (Ft/fő/év)

-750

12

10 030

611

751-1000

16

17 550

877

1001-1500

15

12 413

1333

1500-

9

9 745

2181

      Összesen

52

49 738

1195

Forrás: Jegyzői megkérdezés, 2000

Több jel utal arra, hogy teljes körű adatokkal a megyében kisebb átlagos díjtétel adódna. A községek lakossága ugyanis kissé meghaladja a városokét (a megye lakosságának 52,4%-a), míg a választ adó településeken belül a városi lakosság súlya a meghatározó (több mint 70%), ami az átlagértéket feljebb vitte (1733 Ft/fő/év). A városokon belül is a kisebb lélekszámúakban alacsonyabb a díjtétel, ugyanakkor ezek közül kevesebb szol­gáltatott adatot. (Érdekességként említhető, hogy a községeken belül gyakorlatilag nem volt összefüggés a lélekszám és a díj mértéke között, a korreláció: R=0,06).

2/A. Az említett országos adat inflációval korrigálva 2000-re 2200-2250 Ft/fő/év-nek adódik, ami szá­mottevően nagyobb, mint a Somogy megyeiek. Az eltérést jelentős mértékben magyarázza a maga­sabb budapesti szemétdíj (mintegy 3000 Ft/fő/év), amely “elviszi” az országos átlagot.

3

Az önkormányzatok mintegy kétharmada kedvezményeket vagy mentességet érvényesít a közszolgáltatási díjnál. A jegyzői megkérdezéseknél a közszolgáltatással rendelkező települések több mint 90%-a válaszolt a kérdésre, így annak eredménye általánosnak tekinthető.

Az önkormányzatok 55%-a teljes mértékben átvállalja a díjat. Számos esetben kommu­nális adót vetnek ki, és ebből finanszírozzák a hulladékelszállítást.

3/A. Ebbe a csoportba négy város és 106 község tartozik. A városok közül a kisebb lélekszámúak (az átlag 5003 fő), a községek közül kisebbek-nagyobbak is (az átlag 895 fő; a hulladék-elszállítással ren­delkező településeké 794 fő).

 

Az önkormányzatok kisebb része alkalmaz olyan kedvezményeket-mentességeket, amelyek egyes csoportokat céloznak meg, azonban ide tartozik a városok többsége.

Hat településen – köztük nagyobb városokban – működik szociális jellegű kedvezmény; egy-két további településen egyéni kérelmeket is elbírálnak. Három településen a ked­vezmény ahhoz kötődik, hogy az ingatlantulajdonos a településen lakik-e.

A többi helységben az önkormányzat valamely arányban vagy meghatározott összeg fölött átvállalja a költségeket.

3/B. Ebbe a körbe 21 település (a válaszadók 10%-a) tartozik, köztük 6 város. Itt él az érintett (a vá­laszt adó településeken lévő) lakosság 40%-a. A városok a nagyobbak körül valók (összesen 110 ezer fő, közülük négy város 10 ezer fő fölötti). A községek között most is találhatók kisebbek-nagyobbak is (az átlag 909 fő lakossal).

 

Díjkedvezmény jellege

 

Települések száma

Érintett lakosság száma

Önkormányzat fizeti a teljes összeget

110

94 866

Részleges díjmentesítés

21

123 670

Nincs díjkedvezmény

70

87 954

      Összesen (választ adók)

201

306 490

Nincs válasz

19

16 020

Nincs megállapított díj

24

24 170

      Mindösszesen

244

330 261

Forrás: Jegyzői megkérdezés, 2000

 

A díjakról szóló kormányrendelet szabályozza, miként adhat az önkormányzat díjkedvezményt vagy mentességet a lakosságnak, egyes rétegeknek. Ekkor a kieső díjbevételt díjkompenzáció formájában köteles a közszolgáltatónak megtéríteni”.

Arra sem ad lehetőséget a jogszabály, hogy ennek érdekében az önkormányzat a díjat magasabban állapítsa meg. Ugyanis abban az esetben, “ha az önkormányzat - rendeletében szabályozott módon - díjkedvezményt vagy mentességet állapít meg, a felmerülő költségeket a közszolgáltató számára az önkormányzat - más forrásából - köteles megtéríteni”.

 


1.5. Hulladékhasznosítás, hulladékok külön gyűjtése

1

A hulladékgazdálkodás egyik kiemelt célja a hulladékok szelektív gyűjtése és hasznosí­tása. Jelenleg ennek két ágát célszerű elkülöníteni: a veszélyes, illetve a hasznosítható összetevők külön gyűjtését.

A veszélyes összetevők (használt szárazelemek, festékek, különböző vegyi anyagok) külön gyűjtése a környezetszennyezés megelőzését szolgálja. Ez nemcsak a védelem nélküli lerakóknál fontos, hanem a szigetelt hulladéktelepeken is, hiszen ezeknek az anyagoknak a hosszú távú jelenléte ott is veszélyt hordoz. A veszélyes összetevők kü­lön gyűjtése az emberi egészség és a biztonságos környezet miatt fontos, ugyanazon okból, amiért elengedhetetlen a hulladék szervezett elszállítása is.

A hasznosítható anyagok külön gyűjtése és felhasználása ezzel szemben a természeti erőforrások védelme, kíméletes használata érdekében történik. Emellett részvételi le­hetőséget biztosít az emberek számára – s különösen a gyermekeknek – a környezet­védelemben, ezáltal különösen erős nevelő hatása van. (A veszélyes összetevők külön gyűjtése természetesen hasonlóan fontos a környezetvédelmi szemlélet kialakítása te­rén.)

A hasznosítható anyagok gyűjtése elvileg gazdaságos tevékenység, a gyakorlatban azonban ez a konkrét piaci helyzettől függ. Az elmúlt évtizedben ez összességében romlott – a hulladékpapír ára rendkívül alacsony, az üvegé szinte nulla, a komposzt na­gyobb tételekben eladhatatlan, és az újrahasználatot elősegítő betétdíjrendszer sok te­rületen összeomlott.

A termékdíj rendszer az évtized közepétől kezdve segíti néhány hulladékfajta vissza­gyűjtését és hasznosítását. A termékdíj kiterjed – veszélyes jellegük miatt – az akku­mulátorokra, valamint a gumiabroncsokra és a hűtőgépekre. (Ez utóbbiaknál a hulladék mennyisége is gondot jelent.) Alapvetően a hasznosítható anyagok gyűjtését szolgálja ugyanakkor a csomagolóeszközök termékdíja (de itt is fontos a hulladék-térfogat csök­kentése).

Az egyes hulladékfajtákra eleinte területi rendszerben ítélték oda a támogatást az ún. programgazdáknak. Dél-Dunántúl területét a Dunántúli Hulladékhasznosító Konzorcium tevékenysége érintette a csomagoló anyagok, a hulladék akkumulátorok és a hulladék gumiabroncsok tekintetében. A konzorcium milliárdos beruházást indított el, amivel több hulladékválogatót és előkészítő művet építettek, és több tucat hulladékudvart létesítet­tek.

A jelenlegi hulladékhasznosítást döntően ezek a termékdíjas rendszerek, valamint a pa­pír (főként újságpapír és hullámpapír) még működő visszavásárlása eredményezi. Or­szágos szinten 3 tömegszázalékra tehető a települési szilárd hulladék hasznosított részaránya (Országos Hulladékgazdálkodási Terv tervezete, 2001. június). Somogy megye középtávú fejlesztési programja 3-5% körüli értékkel számol.

A hasznosítás elvi lehetőségét mutatja az egyes anyagok esetében, hogy milyen arány­ban találhatók meg a települési szilárd hulladékban.

Települési szilárd hulladék összetétele, 2000                                 (tömegszázalék)

 

Budapest és nagyobb városok*

országos átlag**

Papír

18-20

16-17

Műanyag

12-15

5-6

Textil

5-6

3-4

Üveg

4-5

3-4

Fém

3-4

3-4

Bomló szerves

30-32

35-40

Szervetlen

20-25

25-30

* szabvány szerint mért érték (Budapesten, a több hasonlóság szerint)

** szakmai becslés (Köztisztasági Egyesülés)

Országos Hulladékgazdálkodási Terv tervezete, 2001. június

 

2

Felmérésünk szerint a megye 56 településén működik a szelektív gyűjtés valamilyen formája. Ebből 23 helyen gyűjtenek külön veszélyes és hasznosítható komponenseket is. Csak veszélyes összetevőket gyűjtenek 7 településen és csak hasznosíthatóakat 26-ban.

Veszélyes anyagok külön gyűjtéséről 30 településen számoltak be (ahol a megye lakos­ságának 41,5%-a él). Ezen belül:

¨      hulladékudvar működik 5 helyen és szelektív konténerek 2 helyen (3 város, 4 kö­zség);

¨      szárazelemek iskolai gyűjtése zajlik 7 helyen (1 város, 6 község);

¨      évente veszélyes hulladék gyűjtést tartanak 10 helyen (2 város 8 község);

¨      más helyszínen (orvosi rendelő, tsz major) vagy nem részletezett módon gyűjtenek 6 településen.

Hasznosítható anyagok gyűjtéséről 49 településen számoltak be (ahol a megye lakos­ságának 48,4%-a él). Ezen belül:

¨      iskolai papírgyűjtés zajlik 37 helyen;

¨      hulladékudvar működik 5 helyen és szelektív konténerek 2 helyen (Kaposvárott a hulladékudvar mellett hulladékgyűjtő szigetek is működnek);

¨      évente szelektív gyűjtést tartanak 6 településen;

¨      más helyszínen (orvosi rendelő, tsz major) vagy nem részletezett módon 6 települé­sen.

A hasznosítható anyagok gyűjtésénél többször előfordult, hogy nemcsak egy gyűjtési módot jelöltek meg.

További 11 községben említették a lomtalanítást (itt a megye lakosságának 3,6%-a él). Ha itt külön gyűjtik a veszélyes vagy hasznosítható összetevőket, akkor ez növelheti a fenti összefoglalóban az “évente veszélyes/szelektív hulladékgyűjtés”-t végző települé­sek számát.

Még további hat településen említették, hogy terveznek szelektív gyűjtést, vagy volt ilyen kísérlet (itt a megye lakosságának 2,4%-a él).

Szelektív hulladékgyűjtés Somogy megyében, 2000

 

Települések száma

Érintett lakosság száma

Lakosság aránya

Veszélyes és hasznosítható összetevők gyűjtése

23

117 239

35,5%

Veszélyes anyagok gyűjtése

7

19 886

6,0%

Hasznosítható anyagok gyűjtése

26

42 467

12,9%

      Összesen

56

179 592

54,4%

Forrás: Jegyzői megkérdezés, 2000

 

3

A hulladékgazdálkodási törvény több szempontból foglalkozik a szelektív gyűjtéssel, azonban bevezetését kellő megfontoltsággal kezeli. Elrendelését a településekre bízza azzal, hogy az önkormányzat “a helyi feltételekhez igazodva, rendeletében előírhatja a települési szilárd hulladék egyes összetevőinek szelektív gyűjtését, közszolgáltatás ke­retében történő begyűjtését” [21. § (5) bek.].

A törvény ezzel többféle megoldási lehetőséget biztosít. Bevezethető a szelektív gyűjtés úgy, hogy az önkormányzat szerződést köt egy vagy több vállalkozással valamely sze­lektív gyűjtési tevékenység végzésére.

Megszervezhető a szelektív gyűjtés a közszolgáltatás részeként, amit a fenti jogszabályi szöveg is említ. A törvény jelentősen bővítette az önkormányzatok mozgásterét azzal, hogy lehetővé tette a közszolgáltatási pályázat kiírását külön a közszolgáltatás egyes elemeire [27. § (4)], így a különböző szelektív gyűjtési tevékenységekre is.

Szelektív gyűjtési közszolgáltatás végzésére az önkormányzat több vállalkozással is szerződést köthet, köztük természetesen a gyűjtést-ártalmatlanítást végző közszolgál­tató vállalkozással is. Az ilyen közszolgáltatási szerződések, amelyek kizárólag a hulla­dék begyűjtésére, illetve szállítására vonatkoznak, legfeljebb tízéves időtartamra köt­hetők (szemben az ártalmatlanítást végző közszolgáltatóval legalább tíz évre kell szer­ződést kötni). Erre a közszolgáltatásra is pályázatot kell kiírni a 241/2000 (XII. 23.) Korm. rendelet alapján.

A szelektív gyűjtésnek többféle változata lehetséges, ezek előfordulnak a hazai és a külföldi gyakorlatban is. A településeknek ezek közül kell kiválasztaniuk a megfelelő módot.

Elsőként is döntés kérdése, mely hulladékfajtákat gyűjtik külön: papír, üveg, műanyag, szerves anyagok, fém, esetleg textil, társított csomagolás stb. Ezeken belül is szokás különbséget tenni, például fehér/színes üveg; papíron belül hullámpapír, újságpapír; műanyagon belül csomagolóeszközök stb. Ugyanígy döntés kérdése, mely veszélyes anyagokat/termékeket gyűjtik; leginkább a szárazelemeket szokás.

A gyűjtőedényzet elhelyezését tekintve is több különböző megoldás lehetséges:

¨      a házakban elhelyezve (többlakásos házak esetén rendszerint a kapualjban), amikor a külön gyűjtött egyes hulladékfajtákat a háztól szállítja el a vállalkozó;

¨      külön kialakított gyűjtőhelyek, ahová el kell vinni a hulladékot; ezen belül eltérő meg­oldások vannak:

¨      gyűjtőpont vagy gyűjtősziget, amit a rendszerint közterületen alakítanak ki;

¨      az őrzött hulladékudvarok, amelyek többféle hulladék gyűjtését teszik lehetővé, de rendszerint nagyobb távolságra vannak a lakások többségétől;

¨      gyakoriak az iskolákba kihelyezett szárazelem-gyűjtők és a gyógyszerek vissza­gyűjtésére gyűjtők helyezhetők el orvosi rendelőkben, gyógyszertárakban;

¨      különböző áruházaknál kialakított hulladékgyűjtők, jó esetben csomagolóeszköz-visszaváltással együtt.

A hulladékgyűjtő akcióknál nincs állandóan kihelyezett gyűjtőedényzet, hanem rendsze­rint egy jól megközelíthető közterületen veszik át az odavitt hulladékot, esetenként csak a veszélyes anyagokat. Ez utóbbiak legkülönbözőbb fajtáit át szokták venni ilyenkor.

A szinte áttekinthetetlenül sok változat közül azokkal érdemes foglalkozni, amelyek az adott településen, sőt településrészen működőképesek. Nem érdemes például közterü­leten őrizetlen gyűjtőket kihelyezni ott, ahol azt mindenfajta szeméttel teletömik; vagy hulladékudvart működtetni (személyzettel, nagy költséggel) forgalomból kieső helyen, ahová alig visznek hulladékot. A példák a hazai tapasztalatból is hosszan sorolhatók.

A fejlesztéseknél a működő rendszerek és a bevált megoldások alapján szabad elin­dulni, amire Somogy megyében is számos példa említhető: a lerakótelepen történő vá­logatástól a hulladékudvarokon át a fentebb említett gyűjtési formákig. Az önkormányzati tapasztalatok alapján megállapítható, hogy a lakosság jelentős része jó néven ve­szi/venné a hasznos és a veszélyes hulladékfajták gyűjtését.

Ezek alapján a szelektív gyűjtés fejlesztésénél a következő irányok javasolhatók:

1. A szelektív gyűjtést lépésről lépésre célszerű bevezetni ott és úgy, hogy az várhatóan működőképes legyen. Ez lehet a meglévő gyűjtési formák kiterjesztése.

2. Többféle gyűjtési módszer is működhet egymás mellett, különösen kezdetben. Ez a többféleség azt jelenti, hogy több vállalkozás is dolgozhat egy településen, és mellettük a civil jellegű kezdeményezések (például iskolai gyűjtések) is működhetnek. Hasznos, ha ez utóbbiakat vállalkozások integrálják, de önállóságuk, érdekeik tiszteletben tartásá­val. (A különböző típusú gyűjtési rendszerek általában a hulladékok más-más körét ké­pesek visszagyűjteni, így bizonyos versengés mellett nagyobb lefedettséget biztosíta­nak.)

3. Az egyes gyűjtési módok bevezetésénél is alapelv a fokozatosság és a rendszeres korrigálás. A szelektív gyűjtés az emberek együttműködésén alapul. (Ezt az együttmű­ködést meg kell nyerni, ugyanakkor könnyű elveszíteni). Ezért sok-sok apró ötlet együt­tesére van szükség a sikerhez. (Olyan apró lélektani fogások alkalmazása szükséges, hogy például 10-20 méterrel arrébb helyezve a gyűjtőedényt, már nem dobálják bele a szemetet, hanem csak az adott hulladékfajtát).

4. Összegzésként: Nem szabad kísérletezni egy kitalált, egységes szelektív gyűjtési rendszer gyors bevezetésével és a részt vevő emberekkel. A szervező vállalkozás(ok) gazdasági érdekeltségére kell alapozni, amely biztosítani fogja, hogy a begyűjtött hulla­dék hasznosításra kerüljön. A kötelezően előírt szabályokra épített rendszer két ponton szokott megbukni: az emberi tényezőkön és a hulladékpiaci (értékesítési) gondokon.

3/A. Az érdekeltség megteremtésében sokat segítenek a termékdíjas támogatások (az ún. rendszeres támogatások), de ezek csak a hulladékok egy szűk körét fedik le. Számolni kell azzal, hogy egyes hul­ladékfajták értékesítéséből nem jön be a gyűjtés többletköltsége (veszélyes összetevők esetében ez bizonyos). Ilyenkor fedezetként a közszolgáltatás díja vagy az önkormányzat támogatása szolgálhat (esetenként az elérhető társadalmi-pedagógiai haszonhoz képest ez nem jelentős összeg).

Gondosan figyelni kell a szabályozási környezetet is, ugyanis meglepő előírások akadályozhatják a kellő érdekeltség kialakítását. A közszolgáltatási díjakról rendelkező kormányrendelet előírja, hogy díjcsökkentő tényezőként kell figyelembe venni a szelektíven begyűjtött hulladékok hasznosításából vagy hasznosítás céljára történő átadásból származó bevételt. Ez látszólag kedvező a lakosságnak, ugyanakkor kellő kompenzáció hiányában kizárja az érdekeltséget a közszolgáltatási körben.

Ugyanez a jogszabály nem számol azzal, hogy a szelektív gyűjtésben részt vevő lakosság például papír leadása esetén ezért pénzt kaphat. A kormányrendelet egyedül azt írja elő, hogy a résztvevő­nek a hulladéknak a begyűjtőhelyen történő átadásáért díj nem számítható fel.

 

4

A fenti megállapítások zöme jól ismert, Somogy megyében is. Összegyűjtésük és hang­súlyozásuk azért fontos, mert a jelenlegi szabályozás számos eleme a hulladékgaz­dálkodási törvény mértéktartó és lehetőségeket megnyitó jellege ellenére nem tükrözi ezt a megfontoltságot.

a) A hulladékgazdálkodási tervekben – amit 2002 végéig kell minden önkormányzatnak elkészítenie – már kötelező pontként szerepel a szelektív gyűjtés, és megjelenik ez a közszolgáltató kiválasztásának szabályaiban is.

4/A. A hulladékgazdálkodási tervben kötelezően foglalkozni kell a hulladékok szelektálásával, sőt külön tervrészben kell meghatározni a csomagolási hulladékokra vonatkozó feladatokat [Hg. tv. 37. § (4) f) és (5)]. A hulladékkezelési közszolgáltató kiválasztásáról és a közszolgáltatási szerződésről szóló 241/2000. (XII. 23.) Korm. rendelet pedig előírja, hogy a pályázati kiírásban érvényesíteni kell az ön­kormányzat helyi hulladékgazdálkodási tervében megfogalmazott célokat és követelményeket [4. § (3)]. Ez együttvéve már csak azt a döntési lehetőséget hagyja meg, hogy miként vezeti be az önkor­mányzat a szelektív gyűjtést.

Különös helyzetet eredményez a kormányrendelet 11. § (1) b) pontja, amely szerint a pályázati kiírás­ban ajánlatot kell kérni a szelektív hulladékgyűjtésre. Az elbírálás során a pályázatot e szempont sze­rint külön pontozni kell olyan esetben is, amikor az önkormányzat nem kívánja bevezetni a szelektív gyűjtést.

 

b) A hulladékgazdálkodási törvény két esetben konkrét előírást is adott a hulladékfajták külön gyűjtéséről: csomagolóanyagok és biológiailag lebomló szervesanyag-tartalom esetében. Ez utóbbi az önkormányzatok kötelezettsége, érdemes konkrétan megnézni:

56. § (7) A helyi hulladékgazdálkodási terveknek tartalmaznia kell a települési hulladéklera­kóban lerakott hulladékok szabványnak megfelelően mért összetételét és az összetevők tömeg szerinti megoszlását, ezen belül a biológiailag lebomló szervesanyag-tartalmat. A mért értékhez viszonyítva a lerakással ártalmatlanított biológiailag lebomló szervesanyag-tartalmat

a) 2004. július 1. napjáig 75%-ra,

b) 2007. július 1. napjáig 50%-ra,

c) 2014. július 1. napjáig 35%-ra

kell csökkenteni.

Ez az EU-előírások átvétele, ami a csatlakozási folyamathoz kapcsolódva kétségtelenül célszerű, bár hulladékgazdálkodási szakmai megfontolások alapján más összetevők külön gyűjtése indokoltabbnak látszik. (A bomló szervesanyagnál sokkal veszélyesebb összetevők is vannak, az így nyerhető komposztnak pedig nincsen jelentős volumenű piaca.)

A Somogy megyében évente keletkező települési szilárd hulladék 100-120 ezer tonnára becsülhető, ennek szervesanyag-tartalma mintegy 40-45 ezer tonna. A törvény szerint 2004 közepéig ezt 25%-kal kell csökkenteni, ami gyakorlatilag 10-12 ezer tonna szervesanyag külön gyűjtését és komposztálását jelenti. A kötelezettség elvileg minden önkormányzatra vonatkozik, ugyanakkor a törvény nem határoz meg szankciót.

c) A hulladékgazdálkodási törvény megalkotásakor nagy várakozásokat keltettek a ter­vek, hogy a közszolgáltatás támogatást kap. Végül a 2001-2002. évi állami költségvetés 2-2 milliárd forintot irányoz elő erre a célra. Ez a közszolgáltatási költségek és fejlesztési terhek (20-25 milliárdra tehető összege) mellett csekély (4-5%-nyi), de létező támoga­tás. Ennek felhasználásáról egy szám nélküli KöM-BM együttes közlemény rendelkezik. Hat megpályázható cél közül három a szelektív gyűjtés körébe tartozik:

¨      gyűjtősziget, gyűjtőpont kialakítása;

¨      hulladékgyűjtő udvar kialakítása;

¨      komposztálótelep kialakítása.

A szelektív gyűjtéshez kapcsolódhat gyűjtő gépjármű beszerzése, ha többletforduló mi­att válik szükségessé több jármű alkalmazása.

A közleményben közölt fajlagos költségek alapján úgy tűnik, mintha Somogy megyében 140-200 M Ft-ból megoldható volna a 2004-ig teljesítendő komposztálási kötelezettség, s ennek is 50%-át a költségvetés fedezi.

4/B. A közlemény mellékletében közölt fajlagos költségek a támogatási mértékeknél irányadóak. Egy 8800 m3/év kapacitású komposztálótelep összes támogatható költsége (a területkialakítástól a rostáig) 67,5 M Ft. A jelzett telep mintegy 4-5 ezer tonna/év kapacitású lehet, tehát 2-3 ilyen telep kezelni tudja Somogy megyében a 2004 közepétől külön összegyűjtendő bomló szerves anyagot.

 

Ugyanígy olcsónak tűnik, ha a szelektív gyűjtés költségeként a gyűjtősziget, gyűjtőpont, illetve a hulladékgyűjtő udvar kialakításának költségét nézzük. Négyfrakciós gyűjtősziget hivatalosan elismert költsége 500 e Ft, amiből 70% a támogatás; a hulladékudvar 9200 illetve 4300 e Ft aszerint, hogy 2000 fő fölötti vagy alatti önkormányzatról van szó, ennél 60% a támogatás.

A közlemény ezeket, valamint esetleg a gyűjtő járműveket támogatja a szelektív gyűjtés kapcsán, mintha ezek tennék ki a többletköltségek zömét. Ezt a hiedelmet erősíti a hul­ladékgazdálkodási törvényhez benyújtott hatásvizsgálat (amelyből a közszolgáltatási díj mértékét már idéztük). A szerves összetevők külön gyűjtésének többletköltségeire ez a tanulmány a beruházási költségnél kisebb működési többletköltséget kalkulált.

A tapasztalatok ezzel szemben azt mutatják, hogy a szelektív gyűjtés emellett komoly szervezési költségekkel és – ami talán fontosabb – nagyon sok figyelmet, törődést igé­nyel. Az óvatlanul bevezetett gyűjtési rendszerek költség pedig később hiábavalónak bi­zonyulhat.

 

4/C. A tanulmány érdekes kalkulációt ad a fejlettebb hulladékkezelési módszerek többletköltségeire. Ehhez kiindulásként érdemes az 1999. évi hulladékkezelés tényleges költségeit megnézni. A tanul­mány szerint az átlagos szemétdíj (2033 Ft/fő/év) nem fedezte a költségek 60%-át így a teljes költ­ség legalább 3400 Ft/fő/év volt.

Ehhez képest a korszerű lerakó többletköltsége nem nagyon sok: 206 Ft/fő/év, ha a beruházást is meg kell fizetni (amortizáció, megtérülés), akkor 323 Ft/fő/év.

A hulladék szerves összetevőinek külön kezelése, a komposztálás nagyobb többletköltséggel jár (üzemeltetés, illetve beruházás is): 225 illetve 673 Ft/fő/év.

A szelektív gyűjtés többletköltsége (üzemeltetés, illetve beruházás is): 1256 illetve 1608 Ft/fő/év lenne.

 

A szelektív gyűjtéssel kapcsolatban a célszerű megoldás keresése és az óvatosság ja­vasolható. Ez utóbbi egyértelműen jellemző az önkormányzatokra országos szinten, amit jól mutat az, hogy az idén támogatásra szánt 2 milliárd forint jelentős részét nem tudták kiosztani. (A pályázatok határideje május 31-én lejárt, a későbbiekben elképzel­hető a bennmaradt összeg további szétosztása.)

 


1.6. További hulladékügyek: állati hullák, hulladékégetés

Az elmúlt évtizedben a települések döntő többsége a települési szilárd hulladék ügyében a megoldás útjára lépett. A keletkező hulladék legnagyobb részét szervezett formában rendezett lerakókba juttatják. A hulladék tömegét tekintve részkérdésnek tekinthető egy-két ügy, ami azonban nagyon látványos, illetve rendkívül kellemetlen. Ilyen az állati hul­lák problémája, a hulladékégetés. Ide sorolhatók még a felhagyott települési szemétte­lepek, amelyekkel a lerakók tárgyalásakor már foglalkoztunk, valamint a vadlerakók, amelyek a 4. Területek rendezettsége, gondozása fejezetben szerepelnek.

A rendezetlenség miatt – ami ezeket az ügyeket gyakran jellemzi, és az adatok hiányá­hoz vezet – különösen nehéz mennyiségi adatokat találni. Ezért nagy jelentőségűek a jegyzői felmérés és a szóbeli közlések során kapott ismeretek. Minden tényszerű infor­mációért köszönet jár, hiszen mindenkit saját településéről kérdeztünk. Megítélésünk szerint a tájékoztatás alapján reális kép alakítható ki.

1

Az állati hulladékok sorsáról az állattartónak kell gondoskodnia. A nagy állattartó telepek megszűnésével az ártalmatlanítandó hulladék mennyisége csökkent, de most nincsenek meg azok a helyi szervezetek, amelyek a munkát rendszerszerűen végezték. A telepü­léseken keletkező állati hulladékok elhelyezése így az önkormányzatra marad. A keze­lendő hulladékot döntően nagy méretű állati hullák alkotják (tehenek, esetenként disz­nók, lovak, betegség esetén baromfi stb.).

Két megoldás alakult ki: az állathulla-emésztő verem (ún. dögkút), illetve az állatifehérje-feldolgozóba való elszállítás, ami rendszerint dögkamrából történik.*

1/A. A dögkút földbe süllyesztett tartály, amely elvileg zárható fedéllel rendelkezik, és amelynek fala el­vileg át nem eresztő. A belehelyezett hulladék természetes úton elbomlik, gyakorlatilag csak a csont marad meg, s így a hulladék térfogata töredékére csökken.

A dögkamra is elvileg zárható, ahol az elszállítás gyakorisága szerint néhány napig marad a hulladék, majd állatifehérje-feldolgozóba (valamely ATEV-üzembe) szállítják.

A bomlás rendkívül nagy bűzzel jár, ezért a dögkutakat rendszerint lakott helytől távol helyezik el. Bűz­zel a dögkamránál is számolni kell.

 

A jegyzői felmérés során 114 település jelezte, hogy területén dögkút üzemel. További 55 településről valamely közeli helység dögkútjába hordják a hulladékot (48. térkép).

Állatifehérje-feldolgozóba szállítják a hullákat 36 településről. A Solti ATEV Böhönyén létesített átrakó állomást az elmúlt évtized közepén, ahová 29 település hulladékát hordják, s innen viszik Soltra. Hét településről a sárvári állatifehérje-feldolgozóba szállí­tanak közvetlen megrendelés alapján. Megoldatlan a probléma vagy nem említettek megoldást 39 településről.

A jegyzői válaszok is jeleztek néhány helyről gondokat (erdőszélre viszik a hullákat, gyönge állapotú dögkút, tulajdoni probléma), de összességében az állati hullák elhelye­zésére megvan a megoldás (közeli dögkút, illetve elszállítás a feldolgozóba).

A szóbeli közlésekből a működés gyakori problémái rajzolódtak ki. Ezek két körbe sorol­hatók: a megtelt állathulla-emésztő vermek és a döghús évtizedek után újra előforduló fogyasztása. Ez kiegészíthető egy kevésbé tapasztalható problémával, a dögkutak szi­várgásával, ami ellenőrizetlen, közvetlen és súlyos talajvíz-szennyezést jelent.*

1/B. Az állathulla-emésztő veremmel kapcsolatos szabályokat az Állategészségügyi Szabályzat tartal­mazza [41/1997 (V. 28.) FM rendelet]. Ha a verem megtelik (pontosabban a hulladék magassága egy méterre megközelíti a felszínt), akkor a vermet legalább egy méter vastag földréteggel be kell temetni, majd a verem területén 25 évig tilos a mezőgazdasági termelés és a legeltetés.*

A dögkút megtelte után – más megoldás hiányában – újabb vermet kell létesíteni. Eleve szabálytalan tehát, ha „vállalkozók” a dögkút tisztítását ígérik. Ők egyébként is gyakran nem végzik el a munkát, vagy előfordul, hogy a leglelkiismeretlenebb megoldást alkalmazzák: a kiemelt anyagot a kút mellett egy gödörben eltemetik, amivel koncentráltan előidézik azt a talajszennyezést, amit a dögkút haszná­latával el kellene kerülni. A témakörben számos történet és pereskedés is említhető.*

 

A jelenlegiek helyett új állathulla-emésztő verem létesítése azért is lenne jó megoldás, mert – ha lelkiismeretesen építik – kevéssé szivárog, szemben a korábbi építésűekkel, amelyeknek a minősége nem garantálható. Egy dögkút létesítése mérettől függően 1-2 millió forint, ami támogatással együtt is jelentős összeg a kisebb önkormányzatok szá­mára. Ezeken alkalmazni lehet olyan műszaki megoldásokat is, amelyek erősen meg­nehezítik az állati hullák kiemelését, így korlátozva ezek étkezési felhasználását.*

Megyei léptékben a telítődő és a rossz állapotú kutak pótlása néhány tucat jól megépí­tett dögkúttal megoldható, ami jelentős előrelépést eredményezne minden szempontból. Egy ilyen program viszonylag kis (százmillió forint alatti) költsége nagyságrenddel ki­sebb, mint a jelenleg futó nagy fejlesztéseké, így ezek mellett – kellő központi támoga­tásokkal – beütemezhető.

Hosszabb távon számolni kell az Európai Unió változó szabályozásával. A kergemarhakór miatt – amit nem kellően kezelt állatifehérje-takarmány terjesztett – megtiltani tervezik az állati maradványok feldolgozását. Így a jelenlegi hasznosítás he­lyett is valamilyen ártalmatlanítási megoldást kell találni.

Hosszabb távon ez valószínűleg nem a dögkutak használatát jelenti, de ehhez újra kell gondolni országos szinten az állati hullák ártalmatlanításának egész kérdéskörét.

 

2

A jegyzői kérdőívre kapott válaszok szerint 39 településen tapasztalható hulladékége­tésből származó érzékelhető légszennyezés, de ezt sehol nem minősítették súlyosnak. A tapasztalatok szerint többnyire növényégetésről van szó, de gyakran azzal együtt, néha külön is égetnek háztartási hulladékot.

Ezeknél az égetéseknél az egyik gond az alacsony égési hőmérséklet, amely nedves anyagok, növények égetésekor mindig jellemző. Ekkor csak részleges égés történik, és a füstben sok mérgező gáz is távozik. A másik gond a háztartási hulladék égetése, ami­kor az egyébként veszélytelen anyagok elégetve mérgező anyagokat termelnek (például a PVC égetésekor elég sok sósav kerül a levegőbe).

Az érintett települések viszonylag alacsony száma (kevesebb mint egyötöd) óvatos de­rűlátásra ad okot, ugyanakkor másutt is nyilvánvalóan zajlik égetés, de azt nem ítélték jelentősebbnek. A 38 településen belül egyik településtípus vagy térség sem jelenik meg mértékadó arányban.

2/A. Azt kérdeztük, tapasztalható-e jelentősebb légszennyezettség a településen. Ezen belül kértük, hogy többek között a hulladék (pl. zöldhulladék) égetéséből eredő légszennyezettséget minősítsék súlyos érzékelhető nem jellemző fokozat szerint.

A légszennyezéssel érintett települések az egyes településtípusoknál sem haladják meg az adott mé­retkategória településeinek egyhatodát (a nyolc legnagyobb településből három nem tekinthető kiemel­kedő aránynak). A lélekszám szerint még kiegyenlítettebb a kép, itt a 17%-ot sem éri el az érintett tele­pülések lakosságának aránya az adott méretkategóriájú települések összlakosságához képest. A vá­rosok negyede, azaz három érintett.

Hulladékégetésből eredő érzékelhető légszennyezettséget jelző települések

Lakosság száma

Települések száma

Légszennyezéssel érintett

Az érintett települések lakosságának aránya

L £ 200 fő

26

3

13,0%

200 fő < L £ 500 fő

81

14

16,8%

500 fő < L £ 1000 fő

69

9

12,1%

1000 fő < L £ 5000 fő

60

10

13,9%

5000 fő < L

8

3

14,5%

Összesen

244

38

14,2%

Forrás: Jegyzői fölmérés

 

Területi különbségek nem fedezhetők fel, a 12 térségből 11-nek a települései megjelennek az érintet­tek között. Levonhatjuk a következtetést, hogy a hulladékégetés megszokott jelenség, de csekély mértékben ítélik problémának.